Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Cvetličarna, Ljubljana
Az interjú dátuma: 2012. 11. 21.
„Ki a következő áldozat?” – dörrent mélyen egy magas, sötét alak torkából, aki megjelent a turnébusz ajtajában. Behívott minket, hogy üljünk le az asztalhoz, ő pedig koponyába töltötte a frissen levágott kecske vérét. Vicc volt. Csak az utolsó rész. Beszélgettünk a legendás Morbid Angel legendás frontemberével, David Vincenttel, a szó pedig főleg a még mindig kontroverz aktuális lemezről, az Illud Divinum Insanusról esett. Az erős elektronikus és indusztriális hatásokkal megspékelt album sokkot jelentett azoknak a rajongóknak, akik (mi is, ők is) régóta vártak még egy Morbid Angel death metal klasszikust. Nem mondom, hogy a beszélgetés után lelkes híve lettem a lemeznek, de azt igen, hogy (mondjuk) értem azokat a mozgatórugókat, amelyek idáig vezettek.
RockLine: Szia David, üdv újra Szlovéniában. Utoljára négy éve játszottatok nálunk, azóta elég sok minden változott a Morbid Angel háza táján, főleg, hogy megjelent az új lemez… ami viszont rendkívül negatív fogadtatást kapott.
David: Igaz, de pozitív reakciók is voltak. Főleg megoszlottak a vélemények, ezért nem mondanám, hogy csak a negatívak vannak túlsúlyban. Kaptam leveleket olyanoktól is, akik azt írták, hogy évek óta nem hallgatnak ilyen zenét, a lemez viszont újra megszerettette velük. Rengeteg véleményt hallottam mindkét oldalról, az viszont biztos, hogy a média főleg a negatív oldalakat emelte ki. Mint mindig. Nem tudom, miért van ez így, de azt tudom, hogy meg tudjuk változtatni. Talán rögtön most.
RockLine: Hát igen, a média általában szívesebben ír a negatívumokról. A két album között (a Heretic 2003-ban jelent meg – a szerk.) nyolc év telt el, te 2004-ben tértél vissza a Morbid Angelbe. Stresszesebb volt az új album felvétele, mert közben ennyi idő eltelt? Nehéz volt újra visszarázódni a Morbid Angel-féle dalszerzésbe?
David: A visszatérésem után annyi turnénk volt, hogy utána rövidebb szünetet akartunk tartani, aztán Pete-nek problémái lettek, amelyekről akkor nem tudtuk, hogy olyan súlyosak, mint ahogy később kiderült. Ezek a tényezők másfelé terelték a dolgokat. Amikor Pete elmondta, hogy nem bírja a dobolást, és valaki mást kell felvennünk, el sem akartam hinni, mi történik. Azt javasoltam, lassítsunk, vegye ki azt az időt, amire szüksége van, de annyira megtörtnek érezte magát, hogy egyszerűen kiszállt. A dolgok megváltoznak, így lehetne legjobban leírni az egész helyzetet. Néha van erőd valamit megváltoztatni vagy jobbat alkotni, és ilyenkor jó, ha élsz vele. Ha viszont nincs erőd, és nem tudsz változtatni, el kell fogadnod a tényt, és ehhez igazodva cselekedned.
RockLine: Az album legalábbis nagyon sokszínű. A dalszerzés emiatt más volt, mint a múltban? A Blades of Baal és a Nevermore például igazi „oldschool” Morbid Angel-dal, de elég sok benne az elektronikus és az indusztriális hatás.
David: A művészet az, ami. Ami belőlünk jön, azt úgy fogadjuk el, ahogy van. Most olyan ponton vagyunk a karrierünkben, hogy ezt megengedhetjük magunknak, nem kell mást megkérdeznünk, hogy elfogadható-e.
RockLine: Ezt értelmezhetem úgy, mint a Morbid Angel integritását, hiszen szerintem minden album egy lépés a hangzásotok evolúciójában.
David: Teljesen egyetértek. De értsd meg, hogy vannak, akik ezt nem akarják, mert szűklátókörűek, ezért azt várják, hogy valami mindig ugyanolyan legyen, és ha nem az, nem értik. Még az ilyen emberektől is hallom most, egy év után, hogy kezdik végre megérteni az albumot. Tudtam, hogy ez be fog következni. Tudtam, hogy lesznek, akiket sokkol és meglep, mások elfogadják, megint mások meg nem tudják, mit gondoljanak. De ez jó, mert arra kényszeríti az embereket, hogy tágabban és nyitottabban nézzék a dolgokat. Zenekarként mindig arra törekedtünk, hogy tágabb képet mutassunk az embereknek. Minél többet teszünk hozzá ehhez a képhez, annál nagyobb lesz.
RockLine: Éreztetek valamilyen nyomást a felvételek alatt, hiszen az új Morbid Angel-album iránti várakozás tényleg óriási volt?
David: Nem.
RockLine: Pár éve elsőként a Nevermore-t mutattátok be új dalként. Nem érezted néha úgy, hogy a legtöbben a Nevermore-t tartották az egész Illud Divinum Insanus reprezentatív dalának, és ezért nem fogadták el vagy nem értették meg az albumot?
David: Lehet benne valami, de nem gondolkodtam rajta sokat. A Nevermore tényleg olyan dal, ami modern, mégis klasszikus Morbid Angel-számnak hangzik. Amit mellesleg nagyon jó játszani. De azt kell mondanom, hogy ilyesmiken nem agyalok sokat. Ha zenéről van szó, nem szeretek gondolkodni, inkább érzek. Szerintem rengeteg jó dal van az albumon, még ha némelyik kicsit „más” is. Ha visszagondolok a Covenantre, akkor a kiadó azt akarta, hogy forgassunk videoklipet a God of Emptiness-hez, ami szokatlan és ijesztő volt, hiszen valami teljesen új és más volt. Most meg az egyik legnépszerűbb Morbid Angel-dal. Az embereknek néha idő kell, hogy megértsék a lényeget. És ez jó. Jó kihívás elé állítani az embereket. Jó magunkat is kihívás elé állítani.
RockLine: Azt mondtad, azt írod meg, amit érzel. Ez azt jelenti, hogy a tudatfolyamot követed, vagy improvizálsz?
David: Attól függ. Néha meghallgatom Trey riffjét, és köré építem az alap basszusvonalat. Ami az éneket illeti, ott szigorúan a tudatfolyamot követem. Az alapot legtöbbször rögtön befejezem, csak néha gondolkodom el egy-két szón. Ha viszont túl mélyen kezdek agyalni a dolgon, megállok, békén hagyom, és később térek vissza hozzá, amikor már nem nyom a gondolkodás. A legjobban úgy szeretem, ha egy nap alatt megírom, és másnap rögtön felveszem. Ha több idő kell, vagy túl sokat töprengek rajta, akkor tudom, hogy nem jó úton járok. Ilyenkor mindenkitől elvonulok, bemegyek a sötét sarkomba, felteszem a fejhallgatót, és megtalálom, amit keresek.
RockLine: Nemrég remixalbumot is kiadtatok. Miért döntöttetek épp most, és épp ennél az albumnál a remix mellett, hiszen legutóbb évekkel ezelőtt csináltatok ilyet a Laibach Remixes-szel?
David: Erről tulajdonképpen már az album felvétele közben beszéltünk. Tudtuk, hogy remixlemezt is ki fogunk adni. Amikor kiadtuk a Nevermore kislemezt, a B-oldalon egy remix volt, amit a Combichrist csinált. Az emberek teljesen elképedtek ettől. Néhányuknak tetszett. Ez a szám masszívan ment a klubokban világszerte, olyanok körében is, akik még sosem hallottak a Morbid Angelről. Ez valami teljesen más volt, és miért ne használtuk volna ki? Elsősorban arról szól, hogy szórakoztató, és végső soron a zenének szórakozásnak kellene lennie. Nem igaz? Az Ahnst Anders például azt mondta, hogy szívesen remixelné a dalunkat, mert még sosem remixelt death metalt, hiszen industrial dance-szel foglalkozik. Mindenkinek, aki részt vett a remixekben, teljesen szabad kezet adtunk, nem akartunk beleszólni a munkájukba, csak azokat a szerzőket választottuk ki, akiket szerettünk volna a projektben látni. Az egészet a kiadó koordinálta, én pedig azt akartam, hogy a Skinny Puppy és a Laibach részt vegyen benne. Szóval olyan emberek, akik számítanak nekem. Néhányan tudtak csatlakozni, mások sajnos nem, mindenesetre elég érdekes dolgok vannak a lemezen. Őszintén szólva néhány nem tetszik, de művészeti projektként tekintek az egészre. Olyan ez, mintha galériába mennél. Mindegyik kép tetszik? Nem, de érdekes látni valaki más értelmezését.
RockLine: Ha már a remixeknél tartunk, és most épp Ljubljanában vagytok: hogyan készült el 1994-ben a Laibach Remixes EP?
David: Trey és én már sok-sok éve, 1984 óta a Laibach rajongói vagyunk. Az évek során fejlődtek és növekedtek, és én személy szerint mélyen tisztelem őket. Szerintem forradalmiak, hihetetlen az egész filozófia és művészet, ami körülveszi őket. Szerintem példát mutathatnak az egész világnak.
RockLine: Láttad az Iron Sky-t?
David: Igen, tetszett.
RockLine: Köszönöm, David, végül még egy tipikus kérdés, amelyre a választ valószínűleg sokan szeretnék tudni: milyen jövő vár a Morbid Angelre az Illud Divinum Insanus után?
David: Jelenleg egy nagyon hosszú turnén verekedjük át magunkat, arról pedig, mit hoz a holnap, beszélgethetünk holnap.
Képgaléria
