Megjelenés: 2020. 4. 24.
Kiadó: Peaceville Records
Producer: Jonas Renkse, Anders Nyström,
Hossz: 48:33
A svéd melankolikus rockerek, a Katatonia a 2016-ban megjelent, jól fogadott The Fall of Hearts után bejelentették, hogy egy időre leállítják a zenekar működését. A banda jövője bizonytalannak tűnt. Aztán nem tartott soká, hogy újra munkába álljanak. 2019-ben a Night Is The New Day 10. évfordulóját ünnepelték, egy évvel később pedig megérkeztek az új lemezzel, a City Burials-szal, ami a rajongóknak több mint kellemes meglepetés.
A zenekar népszerűsége a 2006-os The Great Cold Distance-szel kezdett drasztikusan növekedni. Igaz, nem ez volt az első lemez, amellyel a banda a rockosabb vizekre evezett, de a jó produkciónak és a fülbemászó daloknak köszönhetően a Katatonia ezúttal tényleg kiemelkedett az átlagból. A következő albumokkal pedig csak megerősítették ezt a színvonalat. Az is lenyűgöző, hogy sok régi rajongót megtartottak, akik még az első lemezekre esküdtek, amikor a banda doom/death metalt játszott.
A City Burials kétségkívül lenyűgöz majd. A Katatonia hű marad a saját stílusához: jelen vannak a progresszív és az alternatív rock, sőt a gothic metal elemei is. A nyitó Hearts Set to Divide könnyedén elhallgattatja a szkeptikusokat. A dal nyugodtan indul, Jonas Renkse énekét billentyűk kísérik, később csatlakoznak a többi hangszerek is, és a melankóliát a csúcsra viszik. Már az elején bebizonyítják, hogy mesterei a szakmájuknak.
Hogy a lemez ne legyen kiszámítható, a Katatonia becsempészett néhány meglepetést is. A Behind The Blood-dal magasabb fokozatba kapcsolnak: több a torzítás, ritmikailag is ütősebb a szám. A elektronikus színezetű Lacquer viszont már megnyugvást kínál billentyűkkel, elektronikus beattel és Renkse markáns vokáljával. Renkse ismét kiváló érzékről tesz tanúbizonyságot a dallamok és az érzelmek terén. Persze akad olyan szám is, amellyel a Katatonia az egyszerűséget hangsúlyozza, és rádióslágert kínál – ilyen a fülbemászó The Winter of Our Passing.
Érezhetők az eltérések a megszokott hangzástól. A kísérletezés egészséges mértékben van jelen, de a Katatonia nem esik túlzásba. Amikor úgy tűnik, hogy már mindent elmondtak, újra meglepnek. Érdemes kiemelni a Vanishers című dalt, amelyben Anni Bernhard női vokálja is hallható. Ettől a melankólia újabb árnyalatot kap, és egyfajta csúcspontot is elér.
A progresszív rock elemei is felbukkannak, ami megint csak változatosabbá teszi az egészet. Jó példa erre a címadó dal, amely ritmikailag is megmozgatós, valami Opeth-féle stílusban. A Flicker című számmal a Katatonia megmutatja, hogy a produkción nem spóroltak. Az elektronika és a billentyűk hozzáadásával az egész még epikusabb lett. A végéig nincsenek túlzott meglepetések, de a színvonal megmarad, mert a banda végig tartja a saját stílusát. Nincs olyan érzésünk, mintha töltelékszámok lennének a lemezen.
Az előadás több mint dicséretes. Kiemelkedik természetesen Jonas Renkse érzelmes éneke, akinek még mindig kiváló érzéke van a dallamokhoz. A gitárok mozgalmasak, torzított részekből sincs hiány, a csendesebb futamok pedig remekül illeszkednek az énekhez. A ritmikai változatosságról a dobos Daniel Moilanen gondoskodott, aki immár másodszor bizonyult megfelelő dobosnak a zenekar számára.
A City Burials kétségkívül olyan lemez, amelybe a rajongók azonnal beleszeretnek. A minősége alapján viszont az is borítékolható, hogy új hívekre is szert tesz majd a zenekar. Annyi biztos, hogy a Katatonia ismét bebizonyította: hű marad a saját stílusához, és valahogy képtelen csalódást okozni.
9/10
Dalok:
- Heart Set to Divide
- Behind the Blood
- Lacquer
- Rein
- The Winter of Our Passing
- Vanishers
- City Glaciers
- Flicker
- Lachesis
- Neon Epitaph
- Untrodden
Felállás:
Jonas Renkse – ének
Anders Nyström – gitár
Roger Öjersson – gitár
Niklas Sandin – basszusgitár
Daniel Moilanen – dob
