Katarina Avbar a SiTi Teaterben! (2012)

Arhiv Arhiv Utoljára módosítva: 11. június 2026

Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik

Helyszín: Ljubljana / SiTi Teater / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. október 23.
Látogatók száma: 120
Jegyár: 15,00€

Eddig a napig nem tudtam, hogy a Mercurius terem és a SiTi Teater ilyen szép termet tud felmutatni, amely mintha egyenesen az intimebb összejövetelekre született volna, olyan koncertekre, ahol az organikusan csengő harmóniák uralkodnak, az akusztikus hangzásnak alárendelve. Sokan, akik ezen az estén a SiTi Teaterben találták magukat, szintén nem tudták ezt addig, hiszen ők is először jártak itt.

A szlovén dalszerző-énekesnő, Katarina Avbar koncertje, aki tavaly novemberben jelentette meg első stúdióalbumát „Beležnica” címmel, egy új koncertciklus nyitánya. A SiTi Teater színpadán a következő hónapokban a szlovén dalszerző-énekes zene további ismert nevei is bemutatkoznak majd saját szerzeményeikkel, éppúgy, mint más olyan előadók, akik zenei hagyományukat bőségesen az akusztikus hangzásra építik.

Katarina Avbar idén május második felében a régi Ljubljana szívében álló Stari Glejben lépett fel, most viszont teljesen más környezetben találtuk magunkat, ami egészen új koncertélménnyel lepte meg a látogatót, pedig ugyanarról az előadóról beszélünk. A tágas színpadra Katarina Avbar és Peter Dekleva duója nagyjából 20 perccel nyolc óra után lépett fel. Ahogy várható volt, a két zenész – akikre a mennyezeten néhány reflektor halvány fénye ünnepélyes függönyt borított – a Med besedo in molkom című számmal nyitotta a műsort. Már az első négy dal teljesen magával ragad az aranzsmák erejével, a vezérdallamok remek kombinációjával, főleg pedig Katarina Avbar kidolgozott, érzéki és rendkívül finom versértelmezésének meggyőző erejével. A nyitó részben különösen a Klobuk nyűgözött le – Katarina egyetlen szóra épített, kivételes refrénmegoldásával – és utána a Tja, amely törékeny, érzékeny lágyságával és rejtett vágyakozásával különösen mélyen megérintette a szíveket.

A koncert középső részét Robert Rebolj dobos és Peter Kocan billentyűs érkezése fűszerezte. Jött a gyönyörű Oz, amely előtt Katarina Avbar elmesélte, mennyire vonzódik a híres „Óz, a csodák csodája” filmzenéjéhez. Az Oz után a kvartett a V odsotnosti nečesa című dalt adta elő, amely a „Beležnica” épp most megjelent második kislemezeként végre a rádiók gyakori műsorába is bejuttatta Katarinát. Ezután a Sence in prah következett, majd az album első kislemeze, a képszerűen pimasz Igor, amelynek soraiban nem hiányoznak a „Rdeči križ”-ra rímelő szójátékok (éppen ezért hívta fel magára Katarina a figyelmet a „Vöröskereszt Hetében”)! Az Igor különösen szilárdan kiemelt dinamikai tengelyével tűnik ki a repertoárból: a ritmusalap és a sorok intenzív hangsúlyozásának kontrasztos párosításával, amihez az énekesnő a teste egész játékát is segítségül hívta! Vagyis Katarina az éneklésnél időnként, a dal típusától függően az egész testét is használja. Így a sorok még erősebb kifejezőerőt kapnak, és a leírt költői szó valóban életre kel a színpadon, tartalmi kézzelfoghatóságában. Éppen ez az elem nem érvényesült annyira a Stari Glejben, ahol a zenészekkel együtt úgy zsúfolódtunk, mint a szardíniák, mint ezúttal a SiTi Teaterben. Katarina mindenesetre régi ismerőse a színpadoknak, ezért nagyon jól ismeri a testjáték fogásait, amelyeket ügyesen beleszőtt a költészet előadásába, noha dalszerző-énekesnőként csak az elmúlt évben kezdett igazán megvetni a lábát a színpadokon.

Az Igor után a koncert Katarina és Peter duójaként folytatódott! Az Ali veste előtt Katarina elmondta a jelenlévőknek, hogy a dal szövegének szerzője Bojan Tomažič, és hozzátette, hogy a Klobuk előtt elfelejtette jelezni: annak szövege is más szerző, Aleš Štegar munkája. Az Ali veste-ben Peter több teret kapott jellegzetes gitáros zsonglőrködésére, amellyel észrevétlenül, de rendkívül ügyesen, az improvizáció harmonikusan meghosszabbított hídján vezette át a számot az ALI- Ali című dalba. Ez utóbbi még egy kicsit hosszabb improvizációs betétet kívánt: Peternek itt tulajdonképpen áthatoló kutatói zsenijével egy eredetileg nem tervezett, meghosszabbított befejezésbe kellett vinnie a dalt. A közönség dörgő, lelkes tapssal kísérte a szám végét, a színpadon pedig ismét megjelent Katarina, aki távollétében teljesen átöltözött. Jött a Ne reci nič, ezúttal Vesna Zornik (Katalena) nélkül, majd Katarina és Peter lenyűgözően sikerült duóelőadása a Somewhere Over the Rainbow című dalban, az „Óz, a csodák csodája” mindenki által ismert örökzöldjében. A kedvesen oldott záró Pesek v oči után, amikor mindketten teátrálisan leültek lógó lábbal a színpad szélére, véget ért Katarina „Beležnica” című, képszerű bemutatkozása – a még képszerűbb debütalbumé. Legalábbis a reguláris része.

A fellépés dörgő ovációt kapott, a nép kötelező ráadást követelt. A kvartett még egyszer színpadra lépett, és még egyszer teljes egészében előadta az Igort, amely másodszorra még élénkebben szólt, a fekete humor és a drámai pillanat még nagyobb hangulati kontrasztjával. A dal második előadásakor is az „Igor” bábu tartott társaságot a zenekarnak a színpadon, akiről Katarina tréfásan megjegyezte, hogy a Kantfest egyik kiadásán kijelentették, hogy emlékeztet a legendás szlovén dalszerző-énekesre, Jani Kovačičra.

Szívélyes és intenzíven ragyogó este volt, átszőve Katarina mély, intim vallomásának és a „Beležnica” albumon megörökített költészetének képszerű hang- és érzelmi palettájával, és tulajdonképpen teljes mértékben sikerült. A nagy, tágas színpad, a komoly látogatottság – ami komoly energetikai visszajelzést is kiváltott –, a hangzáskép minden elemét kiválóan kiegyensúlyozó hangosítás, amelyről Boban, az Orto Bar legendás házi embere gondoskodott: ezek a tényezők együttesen járultak hozzá ahhoz, hogy Katarina és társasága kiválóan érezte magát, így a koncert még intenzívebben szólt, mint a Stari Glejben, és a költészet értelmezésével, a színpadi játékkal, a „Beležnica” album üzeneteivel még erősebben, mélyebben és még provokatívabban érintett meg minden jelenlévőt.