Megjelenés dátuma: 2018. 07. 06.
Kiadó: Acid Jazz Records
Játékidő: 51:50
Értékelés: 8/10
Judy Dyble leginkább a Fairport Convention alapító énekesnőjeként ismert, akikkel 1968-ban felvette az angol folk rock legendák azonos című debütalbumát. A koncerteken azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy az énekszünetekben, amikor hosszabb hangszeres rész vagy szóló jött, pulóvereket kötött a zenekar férfi „sorstársainak”. Rövid epizódokat töltött a King Crimson előfutárának számító Giles, Giles & Fripp formációban – ahová mit sem sejtve, egy rövid időre költözött át akkori pasijával, a multiinstrumentalista Ian McDonalddel –, majd a rövid életű Trader Horne-ban, ahol a McDonalddel való szakítása után kötött ki. Az első hosszabb koncertturnétól kifáradva férjhez ment, és több mint három évtizedre visszavonult a zenétől. 2004-ben váratlanul tért vissza a zenei életbe a „Enchanted Garden” című szólódebütjével. Az újjáéledt zenei aktivitás számos régi zenészbarát segítségével sikeresnek bizonyult, és azóta szép számú önálló munkát tett le az asztalra, amelyek többnyire jó visszhangot kaptak a folk rock és a szimfonikus progresszív rock rajongóinak körében.
Legújabb albuma, az „Earh Is Sleeping” a „Summer Dancing” (2017) utódja, amelyen Andy Lewisszal dolgozott együtt. Ez a „elfeledett, de újra felfedezett” énekesnő számára szinte védjegynek számító keveréket kínál folk rockból és szimfonikus progresszív rockból, egyszerű, mégis éteri, többnyire akusztikus hangszerelésekkel. Ezeket bőséges melegség, valamint melankolikus, rusztikus hangulat járja át. A dalok többsége 2009 és 2016 között született. A legfascinálóbb az „Earth Is Sleeping” kapcsán, hogy Judy hangja öt évtizeddel az első színrelépése után szinte érintetlen maradt, így nem meglepő, hogy a Fairport Convention a közelmúltban meghívta őt az összes még élő eredeti tag koncertes találkozójára, amelyet az együttes fennállásának ötvenedik évfordulóján tartottak. Emellett nemrég a Big Big Trainnel is együttműködött a „Grimspound” (2017) című albumukon.
A „Velvet to Atone” egy 1970-es Trader Horne-dal újraaranzsált változata, amelyet Dyble Martin Quintettonnal közösen írt újra. Az albumon a szimfonikus és akusztikus balladák dominálnak, amelyek tökéletesek bársonyos-éteri hangjához, miközben dicséret illeti az összes gitáros közreműködőt és a vonósok vezette zenekari szekciót is. A „She Now Owns a Heart of Stone”, amely az elveszett szerelemről szól, azon kevés album-tétel egyike, ahol a kísérőzenekar kicsit jobban megmutatja az erejét, és nagyon kellemes szimfoprogrockos utazásról gondoskodik. A „Lullabye for Irene” altatódal Dyble unokájának, Irene-nek, amelynek fő bája a rendkívül kellemes vonósaranzsok. Összességében az „Earth Is Sleeping” nem zenei csúcsteljesítmény. Az igazi gazdagsága a kivételes ambient tágasság, amely minden egyes szerzeményben érezhető.
A „Earth Is Sleeping” csodálatos ambient utazásával, amely a pályáját és életművét jól ismerők számára lesz a legérdekesebb, Dyble ismét bebizonyította, hogy sosem késő visszatérni a zenei nyugdíjból, sőt a szinte teljes homályból. Jó hallani egy olyan zenészt, aki több mint három évtizednyi tétlenség után újra rátalált az alkotói szikrára, és azóta olyan albumokat készít, amelyek a korosztályából sokaknak határozottan pozitív inspirációt jelenthetnek. Még tizenöt évvel ezelőtt is úgy tűnt, hogy Dyble csupán a Fairport Convention alapító tagjaként él majd az emlékezetben, aki átadta a helyét a legendás zenekarban a jóval híresebb Sandy Dennynek, de a dolgok az újabb zenei aktivitásával meglepő módon rendkívül érdekes irányba fordultak.
szerző: Peter Podbrežnik
számlista:
01. Marianna (4:17)
02. Promises (3:44)
03. Answerphone (3:09)
04. Take Me Dancing (3:44)
05. Velvet To Atone (2:44)
06. Faded Elvis (5:22)
07. See What Your Words (2:31)
08. She Now Owns A Heart Of Stone (6:59)
09. Lullaby For Ellie (2:33)
10. I Found A Rainbow (2:03)
11. Broken Day (4:49)
12. Earth Is Sleeping 4:36)
13. New-born Creatures (5:39)
zenészek:
Judy Dyble – ének, autoharp
Alistair Murphy – billentyűs hangszerek, akusztikus gitár, kürtaranzsok
Neal Hoffman – kísérőének, gitár, orgona, basszusgitár, glockenspiel, szintetizátor
Paul Love – dob
Laurie A‘Court – tenor-, alt- és szopránszaxofon
Jeremy Salmon – gitár
Mark Fletcher – basszusgitár
Phil Toms- billentyűs hangszerek, vonósaranzsok
Steve Bingham – hegedű
Brenda Stewart – brácsa
Daniel Grace – cselló
Ian Burrage – dob
Pat Masetelotto – dob
Brenden McAuley – furulyák
Matt Stevens – gitár
Rich Nolan – dob
Brian Gulland – fagott
Dean Francis Hawksley – programozás, csellóaranzsok
