Kiadó: Sony Music
Megjelenés dátuma: 2017. február 3.
Producer: Tom Allom
Az album hossza: 40.58 perc
A kiegészítő koncertalbum (2CD) hossza: 101.45 perc
Műfaj: Heavy Metal
Értékelés: 9.5/10
Tavaly év végén, a megjelenés harmincadik évfordulóján újra kiadták a Judas Priest klasszikus albumát, a „Turbo”-t. Ez a széles diszkográfia úgynevezett csúnya kiskacsája, amelyet az 1969-ben Birminghamben alakult, legendás angol zenekar hosszú pályafutása során hozott létre. A banda a mai metal arculatának kialakításában sok tekintetben úttörő volt.
Magát a „Turbo” albumot több mint egy évtizede már értékeltük az oldalunkon. Teljes egészében elolvashatod ITT. Ezért az album keletkezésének részleteibe és hátterébe most nem merülünk bele.
Köztudott, hogy a Judas Priest a kiváló „Defenders of the Faith” (1984) promóciójára indított, rendkívül sikeres turné után nagyobb kirándulásra vágyott a kísérletező hangzásvilágok felé. Ez az album egyébként a mai napig a zenekar pályájának egyik legjobb munkája. A Judas Priestre mindig is jellemző volt a kivételes szerzői bátorság, hiszen albumról albumra merész hangzásbeli és stílusbeli átalakulásokat vitt sikerre. A „Turbo” esetében viszont ez a húzás nem fizetett ki a legjobban. Amikor a szintetizátorok elárasztották a kereskedelmi zene világát, és előbb lassan beette magukat az AOR és a hard rock műfajába, ez a divathóbort a metalt, illetve annak akkori fejlődési szakaszát sem kerülte el. A thrash metal fiatal és virágzó volt, az NWOBHM-mozgalomból már csak a parázs izzott, megmaradtak a titánok, az Iron Maiden, akiket ezekben az években kezdett utolérni, majd lassan megelőzni a Metallica, a death metal és a black metal vajúdott, szerencsére a folk metalra még senki sem gondolt. Ami az akkori szintetizátoros kísérletezést illeti a metalban, ma már nem titok, hogy messze az Iron Maiden úszta meg a legjobban: ők távolodtak el a legkevésbé az eredeti hangzásuktól, amikor 1986-ban megjelent a kiváló, felejthetetlen „Somewhere In Time”. A Saxon, akiket az EMI épp kirúgni készült, még egyszer, lázasan (de sikertelenül) próbált betörni az amerikai piacra a megcukrozott, AOR-os „Destiny”-vel, amely roskadozott a szintetizátorok súlya alatt. Ebből a szempontból a Judas Priest nagyon lazán állt a dologhoz. Az amerikai piacot már rég meghódították, így a „Turbo” ugyan erősen kereskedelmi szándékú album, összképében viszont egyértelműen abszolút zenei különc, a legfurcsább darab, ami valaha megjelent a galaxisban. Sajnos ezeket a szintetizátorokat helyenként nagyon suta módon aranzsálták az alap metaltorzítás mellé, ezért a Judas Priest a „Turbo”-val nehezen igazolja a megszolgált hitelét, hírnevét és magas rangját, ha visszatekintesz az elődökre és a pálya felejthetetlen eredményeire, beleértve a legkiemelkedőbb pillanatokat, mint a „Screaming For Vengeance” (1982), a „Defenders of the Faith” (1984) és/vagy a „British Steel” (1980).
A gitárfrázisok közé befurakodott a szintetizátorok összenyomott hangzása, ami a nyitó Turbo Loverben még nem okoz akkora galibát, később viszont annál inkább megkeseríti az ember életét, főleg az Out in the Cold balladai felvezetésében, amely elég szerencsétlenül felépített és száraz, miközben szerzeményként a „Turbo” egyik csúcsa. A „Turbo” néhány erős dalszerzői pillanatot tartogat. Ide tartozik a Turbo Lover, a Locked In, a már említett Out in the Cold és a záró Reckless, amelyet a filmipar nagyágyúi hiába kértek a zenekartól a „Top Gun” zenei aláfestéséhez. Ha a Judas Priest beleegyezett volna, a dalt később nem használhatták volna fel a „Turbo” albumon. Helyette a „Top Gun” betétjére a Cheap Trick kiváló száma, a Mighty Wings került. A „Turbo” jobbik felében feltételesen elfogadható még a Hot For Love is.
A dalszerzés szempontjából gyengébb pillanatok: Parental Guidance, Private Property, Rock You All Around the World, valamint Wild Nights, Hot & Crazy Days. A meglehetősen bárgyú költészet mellett (a Judas Priest sosem számított különösebben éleslátó költőnek), amelyet ezek a dalok követnek, a Judas Priest bennük jobban ráhúz a „party time” hangulatra, de ebből bőven volt már a lágyabb „Point of Entry” (1981) lemezen is, ezért a dolog most nem gyújt. A produkció digitális hidegsége, azaz a metaltól teljesen idegen hangzás tovább erősödik a ritmusgép használatával, amely a dalszerzésben elsőbbséget élvez. Dave Holland dobos ezúttal teljes statiszta szerepet kapott, hasonló sors várt rá 1988-ban is, amikor a Judas Priest kiadta a „Ram It Down” albumot. De az már egy másik történet. A „Turbo” ritmusai egydimenziósak, az átmenetek ritkák, ha egyáltalán vannak, a táncos lépést pedig a „Turbo”-n könnyedén felváltja a „headbangelés”, amire a metalosok tévesen és hiába számítottak az album 1986-os megjelenésekor. Röviden: ez az album ma a RockLine-on ötből három csillagot kapna. Az újramasterelt változat sem hoz különösebb hangzásbeli különbséget a 2002-es újrakiadás masteréhez képest.
Mi hát az igazi nyereség a kibővített, újra masterelt és újra kiadott „Turbo”-ban? Nem nehéz kitalálni. Valójában a két kiegészítő CD, amelyeken egy teljes koncert hallható: a Judas Priest akkori amerikai világturnéjának egyik állomása, Kansas Cityben, a Kemper Arenában. Ez egy pillanatkép ugyanarról a turnéról („Fuel For Life World Tour”), amelyről az 1987-ben megjelent hivatalos koncertlemez, a „Priest.. Live!”. is származik. Mivel a korabeli bakelitformátum időkorlátokat szabott, a „Priest… Live!” megvágott, átszabott album. Így sosem jelent meg egyben, tetőtől talpig. Csak a 2002-es remastere szolgált néhány további számmal, amelyeket a Judas Priest a turné során játszott. A Kemper Arenában, Kansas Cityben készült felvétel viszont meglep, nemcsak az istenien kisimított hangzással, amely ragadozó „rombolóerejével” azonnal libabőrt csal elő, hanem már a setlisttel is. A második helyen ugyanis nem a Heading Out to the Highway áll, hanem a kiváló Locked In, ami a „Priest… Live!”-ról hiányzik. Az új kiadás vevőjét később is jutalom éri, amikor eljut a „Point of Entry” egyik legjobb pillanatához, a Desert Plainshez, a dokumentum koronagyöngyét pedig a „Sad Wings of Destiny” (1976) klasszikusának, a Victim of Changesnek az előadása szállítja. A kivitelezés hibátlan. Kérdés, mennyit „vasalt” a Judas Priest a hangzáson a koncertdokumentum kiadása előtt, mert köztudott, hogy ezt mindig szívesen megtették, és ebben érezhetően túl is lőttek a célon. Halford az éneklésben méltón tartja magát a koncert során. Már ezeken a felvételeken is érezni viszont, hogy gondot okozott neki a hangi erő átvitele. Halford szeretett főleg torokból énekelni, és a hangja teljes erőbedobásnál kifejezetten elvékonyodik és orrhangúvá válik, amikor a középső fekvésből a magasabbra viszi át az erőt (a Some Heads Are Gonna Roll versszaka). Ugyanígy időnként „megbillen”, és „elviszi” a vezető énekdallamok ideális tartásából. Népiesen szólva ez azt jelenti, hogy enyhébb énekbeli „fuserek” is becsúsznak erre a dokumentumra, amelyek viszont nem olyan kirívóak, mint amilyeneket a „Defenders of the Faith” szintén a 30. évfordulón, 2015-ben megjelent, kibővített újrakiadásának kiegészítő koncertjén lehet hallani.
Röviden. Ha rajongsz a Judas Priestért, egy pillanatig sem fogsz azon töprengeni, megéri-e megvenni ezt a kiadványt. Még ha a „Turbo” régóta ott is van a kedvenc albumaid gyűjteményében, és nem is vagy a lelkes híve, a „Turbo 30” verzióért akkor is érdemes nyúlni, egészen egyszerű okból. Rajta (mindkét kiegészítő lemezen) kivételes koncertdokumentum vár, amely sok elemében túlszárnyalja a hivatalos koncertkiadást, a „Priest… Live!”-ot, és könnyedén beárnyékolja. A különbség akkora, hogy a „Priest.. Live!”-ot hamar elfelejted.
És a „Turbo”? Marad, a határozott hangzásbeli kísérletezés ellenére, amelyet átvészelt, Judas Priest-klasszikus. Olyan, amilyen. Ha egyáltalán először hallgatod ezt az albumot életedben, vagy nem terhel a nyolcvanas évek metalos retrohangzásának „purizmusa”, a „Turbo” kétségkívül le fog nyűgözni, és gazdagon meg is jutalmaz.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
CD 1.: „Turbo” (az eredeti album remasterelt változata):
1. Turbo Lover
2. Locked In
3. Private Property
4. Parental Guidance
5. Rock You All Around The World
6. Out In The Cold
7. Wild Nights, Hot & Crazy Days
8. Hot For Love
9. Reckless
CD 2.: „Live at the Kemper Arena, Kansas City”
1. Out In the Cold
2. Locked In
3. Heading Out To The Highway
4. Metal Gods
5. Breaking The Law
6. Love Bites
7. Some Heads Are Gonna Roll
8. The Sentinel
9. Private Property
10. Desert Plains
11. Rock You All Around The World
CD 3.: „Live at the Kemper Arena, Kansas City”
1. The Hellion
2. Electric Eye
3. Turbo Lover
4. Freewheel Burning
5. Victim Of Changes
6. The Green Manalishi (With The Two -Pronged Crown)
7. Living After Midnight
8. You’ve Got Another Thing Coming
9. Hell Bent For Leather
Felállás:
Rob Halford – ének
K.K. Downing – gitár
Glenn Tipton – gitár
Ian Hill – basszusgitár
Dave Holland – dob
