Kiadó: Columbia Records
Megjelenés dátuma: 1981. 2. 26.
Producer: Tom Allom
Játékidő: 37.42 perc
Stílus: Heavy Metal
Értékelés: 7.5/10
Miután a „Killing Machine” (1978) és a „British Steel” (1980) során alaposan megedzették az acélt, a Judas Priest a „Point Of Entry”-vel (1981) elég nagy stíluskanyart vett. Hangsúlyozom: „elég nagyot”, mert akkoriban mindenki újabb „British Steel”-féle fémdarabot várt és követelt a bandától, a „Point Of Entry” dalai közül pedig a Hot Rockin’ kapcsolódik hozzá leginkább a hangulatával, az előadásmódjával, a riffjével és még a hangzásával is. Nyers energia és metálagresszió helyett a „Point Of Entry” főleg olyan dalokban, mint a Don’t Go, a You Say Yes, az All The Way vagy a Troubleshooter, több hard rockos kifinomultságot és érzékenységet sugároz. Ez a lemez sokkal atmoszferikusabb, és kevésbé robbanékony, mint az elődje. A Judas Priest itt nem zúdul rád minden áron: a metálzajt több hard rockos mértékletességgel adagolja.
Nincs ok riadalomra a „Point Of Entry” kapcsán. Itt vannak velünk a Heading Out To The Highway, a Hot Rockin’ és az On The Run metálgyilkosai, kidolgozott dallamokkal, gördülékeny futamokkal és szaftos gitárszólókkal, amelyek ismét hosszabbak, így a „British Steel”-hez képest összességében kifejezőbbek. A lemez különleges báját a nagy atmoszférájú Turning Circles adja, de még inkább az ambiciózus remekművek, a Solar Angels és a Desert Plains, amelyekben a zenekarnak addig soha nem hallott, szokatlanul kontrasztos hangulatot sikerült teremtenie a gitárok „pengetése” és a mindenfelől torpedózó dobok között. A Desert Plains a lemez romantikus színezetű, epikus csúcspontja, és Rob érzelmes énekét hallgatni benne mindig igazi csemege.
Az album szinte szétfeszül a sokféle érzelemtől. Persze elsőre nem megy be olyan simán a fülbe, mint a „British Steel” vagy a „Killing Machine”, de aki ad neki egy esélyt, élvezheti a hangulatok rendkívüli változatosságát, amelyért a stílusában kontrasztosabb dalválogatás és Halford átélt, fantasztikus alakítása felel. Halford éneke kifejezetten szenvedélyes tud lenni, főleg azokban a dalokban, amelyekben több a rock’n roll, mint a Troubleshooter vagy az All The Way esetében. A remaster kiváló hangzást kínál. Valahányszor meghallgatom az album új változatát, meglep, hogy mekkora minőségbeli különbség van a hangzásban. Ez különösen igaz a dobok munkájára, amelyek még teltebben lélegeznek, hangzásbeli mélységüket pedig most még kontrasztosabban kiemeli a zenekar hangja.
A remaster ezúttal is két bónuszt tartalmaz. Az első a Thunder Road, remek, metálosított rock’n roll riffel, 1987-ben vették fel dobgép segítségével, ugyanazzal a ritmussal, amelyet a Judas Priest a Chuck Berry-feldolgozásához, a Johnny B. Goode-hoz használt („Ram It Down”, 1988). A második dal a Desert Plains „live” változata, amely megmutatja, milyen hihetetlenül robbanékony a Judas Priest színpadon. A dalt élőben sokkal gyorsabban játsszák, és tényleg olyan érzése van az embernek, mintha a zenekar teljes színpadi pusztítást akarna maga mögött hagyni.
A „British Steel”-lel ellentétben a „Point Of Entry” a zenekar nagyobb érettségét sugározza. Ez a szövegekre is igaz: már nem mind nekirohanósan lázadó, Halford inkább önmagával kezdett foglalkozni bennük. A Judas Priest remek albumot készített a „Point Of Entry”-vel, amely még mindig határozottan tele van a „nyomás” nyers energiájával, és amelyben minden lépésnél kicsap az érzelem. A „Point Of Entry”-t Ibiza szigetén vették fel, vagyis a forró spanyol nap alatt. A helyszín bizonyára hozzájárult ahhoz a különleges varázshoz, amelyet ez a lemez megragadott. Ugyanakkor az az érzés is jelen van, mintha a Judas Priest egy ponton egy pillanatra megállt volna, és visszatekintett volna viharos, megtett útja nyomaira. A srácok, miután felkapaszkodtak a dicsőség mezejére, békét éreztek, és kivételesen felszabadult albumot csaptak le. Új arcukba ismét több összetettséget és stílusbeli kontrasztot vittek, a Desert Plains, a Solar Angels és a Heading Out To The Highway pedig jelezte, hogy még nagyon-nagyon sok izgalmas dolog maradt a tarsolyukban.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számok listája:
1. Heading Out To The Highway
2. Don’t Go
3. Hot Rockin’
4. Turning Circles
5. Desert Plains
6. Solar Angels
7. You Say Yes
8. All The Way
9. Troubleshooter
10. On The Run
bónuszdalok a 2001-es remaszterelt újrakiadáson:
11. Thunder Road
12. Desert Plains (live)
Felállás:
Rob Halford – ének
K.K Downing – gitár
Glenn Tipton – gitár
Ian Hill – basszusgitár
Dave Holland – dob
