Kiadó: Columbia Records
Megjelenés dátuma: 1980. 04. 14.
Producer: Tom Allom
Hossz: 36.02 perc
Stílus: Heavy Metal
Értékelés: 9.5 / 10
Lehet, hogy valakinek úgy tűnik, a lemez címét direkt úgy választották, hogy a britek fülének nagyon rokonszenves legyen, de más szempontból is simán megérdemli. Nagyot dörrent Nagy-Britanniában, a Judas Priest pedig ekkor érte el a zenekarként megformált önarcképe csúcsát. Nem azt mondom, hogy alkotói csúcsot, de a születés és a megjelenés minden tényezője és körülménye tökéletesen összeállt. A „British Steel” megtestesíti az 1980-as metalszíntér igazi csúcspontját, és ez a lemez hozta el a Judas Priestnek a metalistenek halhatatlan címét.
Erre a remek albumra a Judas Priest néhány olyan dalt tudott összehozni, amely ma is szívesen felbukkan akár a kereskedelmi rádiókban is. A Living After Midnight vagy a Breaking The Law hallatán a Val 202-n ma sem különlegesség, bár a rockot majmoló utánzók áradatában mindig kellemes meglepetés a Judas Priestet hallani a rádióban, ami még azt a reményt is felcsillantja, hogy a mi egünk is kiderül egyszer.
Stílusában a Judas Priest nem talált fel semmi égbekiáltóan különlegeset, de a „British Steel” egészében tökéletesre csiszolt album, a kompozíciókat és az előadásukat tekintve egyaránt. Minden őszinte, „áramos” gitárokat szerető rajongó szívében különleges helyet foglal el. A szövegek témája továbbra is a lázadás, az elutasítás mindazzal szemben, amit a papok és a politikusok egymás kezét fogva ránk akarnak erőltetni, valamint a engedetlenségre és az általános, minden metalost összefogó felkelésre szóló felhívás, ami remekül passzolt az N.W.O.B.H.M. ugyanabban az évben bekövetkezett kitöréséhez.
A „British Steel” neutronbombákat rejt, mint a Living After Midnight, a Breaking The Law, a Rapid Fire, a Grinder és a Steeler. Persze itt van a nagyszerű Metal Gods is, mindössze két rém egyszerű riffel, amelyek a D és E, valamint az E és F# akkordokba vannak zárva. Ezzel a számmal emelt magának emlékművet a Judas Priest, és a lehető legszebb módon kerekíti le a zenekar portréját és a heavy metalba vetett hitét. A The Rage-ben az agresszív tartás és a romantikus kifinomultság egyesítésének művészete érvényesül, amelyet a zenekar pályája során mindig olyan meggyőzően megmutatott. Ugyanez igaz a You Don’t Have To Be Old To Be Wise-ra is. Ez a két dal tartalmazza a lemez legtöbb dallamát és eposzi hangulatát, bár a „British Steel” egészében nem él holmi különösebben elnyújtott, epikusan pompázatos dallamos trükkökkel. Minden egyenesen odavágva, egy szemernyi bonyolítás nélkül, a számok borotvaélesek, a srácok hozzáállása pedig szó szerint fanatikus. A United az a dal, amelyen keresztül a zenekar a legközvetlenebbül adja át hitét a tömegeknek. Közösen vesszük kezünkbe az igazságszolgáltatást, és foglaljuk el a trónt („United we never shall fall!”). A Judas Priest mindig szívesen írt ilyen, forradalomra szólító dalokat, mint például a Take On The World, vagy a nyolcvanas években született Rock You All Around The World, a Heavy Duty/Defenders Of The Faith vagy a Monsters Of Rock.
Azt, hogy mennyire fontos a Judas Priest a heavy metal számára, az is mutatja, hogy hány zenekar vette fel a nevét az együttes egy-egy dalcíméről. Például: Sinner, Running Wild, Steeler, Rage és Exciter.
A Judas Priest a Breaking The Law-ból kihagyta a gitárszólókat, a Living After Midnightban pedig annyira leegyszerűsítették a szólót, hogy az ember szinte elmegy mellette a fülével. A zenekar célja az volt, hogy a dalokban a lehető legtöbb eredeti ütőerőt megtartsa. Kifejező, rövid és velős riffek uralkodnak az egész lemezen, igazi kis zeneszerzői iskola, amelyet hallgatva azonnal felforr a vér az ereinkben. Ennek érdekében a ritmusokat is a végletekig leegyszerűsítették. A „British Steel” albumra a Judas Priest új dobost vett fel, Dave Hollandet, és a felállás vele a következő évtizedre stabil maradt. Dave pontosan azt hozta, amire a Judas Priestnek szüksége volt: több robbanékonyságot a dobokban. Les Binks távozása után a dobátvezetések soha többé nem szóltak ilyen kifinomultan és cizelláltan, de a Judas Priestnek most romboló erőre volt szüksége a zenében, és Dave erre volt az igazi megoldás. A producerek posztját is új ember vette át, Tom Allom. Ő Dave-vel együtt egészen a „Painkiller” (1990) albumig a zenekar mellett maradt.
Sokakat összezavar majd ez az újrakevert… pontosabban remasterelt változat, amikor betesznek a CD-lejátszóba. A Rapid Fire-rel indul. A Breaking The Law, amely az album eredeti kiadását nyitotta, a mostani remasteren a Metal Gods után, harmadikként következik. Pszichoanalitikus szemszögből nézve a lemez eleje az átlagos hallgató számára gyakorlatilag a legfontosabb rész, hiszen ilyenkor a legnagyobb a koncentráció arra, amit az adott lemez kínál. Saját feltevésem szerint 1980-ban a Breaking The Law-t szándékosan tették az album elejére, kereskedelmi okokból. A mostani remaster, amely a Rapid Fire-rel nyit, pedig (megint csak személyes véleményem) végre beteljesíti a zenekar vágyát, amely valószínűleg már 21 évvel ezelőtt is a Rapid Fire-t akarta nyitószámnak a lemezre. Az újrakiadás két bónuszt tartalmaz. Az első címében nagyon illik az album címéhez, stílusában viszont már kevésbé. Ez a Red, White & Blue. A zenekar „személyes” himnusza a hazájához (a cím Nagy-Britannia zászlajának színeire utal). Ez az ünnepélyes dallam persze semmiképp sem illik egyetlen Judas Priest albumra sem, de nagyon érdekes darab, ami a zenekar tollából született. A másik bónusz a Grinder „live” változata a British Steel turnéról, ahol 1980 márciusában a Judas Priestnek az akkor még újhullámos, parázs Iron Maiden volt az előzenekara. De ez már egy másik történet.
A „British Steel” az az album, amely örökre beírta a Judas Priest nevét a történelemkönyvekbe. Ma is a heavy metal rock egyik legfontosabb lemeze. A Judas Priest egyébként a hetvenes évek második felében fényt gyújtott, és teret nyitott az újhullámos zenekaroknak Nagy-Britannia földjén, de igencsak élénk, ugyanakkor kisebb médiapompával adagolt volt a német heavy metal színtér is, amelyre szintén kitörölhetetlen nyomot hagyott a Judas Priest. 1980-ban így megremegett a föld, a heavy metal a tömegek figyelmének középpontjába került, a Judas Priest pedig a „British Steel”-lel, jutalmul a megtett rögös útért, megérdemelten foglalta el a metaltrónt, hiszen az az év teljes egészében az övék volt.
szerző: Aleš Podbrežnik (2002. március)
Számlista:
1. Rapid Fire
2. Metal Gods
3. Breaking The Law
4. Grinder
5. United
6. You Don’t Have to Be Old to Be Wise
7. Living After Midnight
8. The Rage
9. Steeler
Felállás:
Rob Halford – ének
K.K. Downing – gitár
Glenn Tipton – gitár
Ian Hill – basszusgitár
Dave Holland – dob
