Előadó: Grč
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2008
Játékidő: 61:00
Értékelés: 5/5
A rijekai új hullám egykori aranykorának minden gazdagsága közepette is határozottan kiemelkedik a Grč különc életműve. Szokatlan, első pillantásra végtelenül bizarr művészi önkifejezési forma volt ez, amelyben a zene nevű eszközt használták arra, hogy fenekestül felforgassák a Földet. Az egészet egyfajta érett, mindenestül, velejéig avantgárd punkváltozatnak lehetne nevezni, amely ismét egészen sajátos módon, sikeresen lázadva tagad mindent, amit akkoriban a JUS szerint legyártott, jupi szocialista konformizmus kagylóhéjában való létezés jelentett.
A riffek sokszor „doomos”, a vészharangot idéző vonyításából, a hosszabb, kiáltozó recitálós betétekkel szándékosan megszakított, hangeffektekkel kísért részekből (amelyek direkt esztergák zaját, fejszecsapásokat, az erőszak csattanásait idézik fel), simán hozzátehetjük a punk kifejezéshez a „horror” jelzőt is. A Grč mindenekelőtt a negatív érzelmeket (gyűlölet, düh, személyes agónia, bosszúvágy) akarja felerősíteni, és közben a hallgatóban elevenen felkelteni a félelmet, amitől a legvastagabb bőrön is feláll a szőr!
Mindez nem működne a teremtő, az ideológus, a látnok, az első „hentes és hóhér”, Zoran Štajdohar Zoff nélkül, aki olyan kifejezőeszközhöz nyúlt az ötleteivel, amilyenhez előtte is, utána is senki a volt Jugoszlávia területén. Elviselhetetlen helyzet a szabadság foglyának lenni, ami skizoid őrületbe, megszállottságba vezet, és ezt sugározzák Zoff parancsoló hangú idézetei a Grč prédikációjában. A „vért ontottak a szabadságért” szójátékot, amelyet milliónyi NOB-emléktáblán olvashattál, a folytonosság állapotára való figyelmeztetés eszközeként használod, csak éppen olyan fázisban, amikor a képzelt „együttélés és béke” harmóniája uralkodik, más eszközökkel.
A Grč bizarr színpadi produkcióiról volt híres: fűrészelték, marcangolták és aprították a húst a színpadon, mindenféle kéznél lévő kellékkel. Zoff a víziójában olyan világosan és szilárdan fókuszált, hogy a zenekar tagjai nehezen tudták tartani vele a tempót, ezért a pályafutása során állandó gondjai voltak az állandó felállással. Így ezen a lemezen a Grč három különböző felállásának felvételei hallhatók. Végül is egy ilyen érdekes csapat esetében, mint ahogy a Grč volt (és ma is az), világos, hogy Zoff gyakorlatilag mindaz, amire a Grčnek alapvetően szüksége van. Ez persze fordítva is igaz.
A Grč épp a vitatott üzenetei és provokatív, szélsőséges perverzióik miatt volt elítélve a leghosszabb demós múltú státuszra. A „Još ima krvi” ugyanis egyáltalán az első igazi hivatalos hanghordozó-kiadvány a zenekar történetében. És mindez 26 évvel azután, hogy a Grč megjelent a színtéren. Akárhogy forgatjuk, a zenekar alapaxiómája, hogy kompromisszum nem létezik, és épp ez a konok kitartás a saját vízió követése mellett dicséretes bátorságról tanúskodik, amilyennel nem találkozol csak úgy. A legtöbb előadó egy ilyen tudatos önmagára mért ítélet, az éhhalálba sorvadás, népiesen szólva „nyugdíjjogosultság nélküli éhségsztrájk” láttán már rég feladta volna.
A tömegek figyelmét a zenekar a másik oldalról a végletekig elvetemült megjelenésével és azzal a hajlandósággal kompenzálta, hogy bármely pillanatban a végsőkig provokálja a közönséget. A néha teljesen abszurd, szándékosan felnagyított szövegek, amelyek az alapüzenetek világos kiemelését célozzák, bizarrságukban akár undorítónak, taszítónak, idegesítőnek hatnak, hogy ne mondjam, egyenesen elviselhetetlennek. Ha eközben az első görcsöket érzed a gyomrodban, tudd, hogy a zenekar alapvető célja teljesült. Ezzel a Grč a határozott arculatával egyedülállóan felismerhető a sok előadó között, a tudatosan adagolt sokkoló jelenlétével pedig annál vonzóbb. Igazán tiszteletre méltó életmű, amely az évek során épp azzal termékenyült és erősödött önmagától, hogy szándékosan bélgázokat fakasztott a konformizmusnak, miközben dacosan, sikeresen tartotta elé a tükröt a művészi keretek szétzúzásával és azzal, hogy új kifejezési dimenziókat tárt fel, amilyeneket a rock birodalma kínál.
A „Krv je moje svetlo i moja tama” című dalban a Grč Ivan Goran Kovačić horvát költő Jama című költeményének soraira írt zenét, és a zsenijével bizonyította, mi mindent lehet elérni: az ilyen sorok, amelyek már puszta, csupasz születésükkor, vagyis zenei kíséret nélkül is önmagukban, rettenetükben elevenen valóságosak, a Grč kezében sajátos üdvözítő erőre tesznek szert! A „Još ima krvi” rendkívüli dokumentum, amellyel a Dallas kiadó végre megjutalmazza a zenekar minden hűséges rajongóját, a Grčnek pedig végre megérdemelt elismerést, köszönetet ad, és így tiszteletet ébreszt a zenekar művészi hozzájárulása iránt, nem csak a rijekai új hullám mozgalma, hanem a világ rockzenéje felé is. Az emberi dögök mindenféle leírt rothadásában nem nehéz szépséget találni, amíg csak átszivárog rajta legalább egyetlen csepp vér.
Felállás
Zoran Štajdohar Zoff – ének (minden dal)
Zoran Klasić – gitár (dalok 2,7,10,13,14,16)
Miro Klarić – gitár (dalok 1,3,4,5,6,8,11,12,15)
Igor Modrić – basszusgitár (dalok 2,7,10,13,14,16)
Alen Badžak – basszusgitár (dalok 1,3,4,5,6,8,9,11,12,15)
Marijan Barać – dobok (minden dal)
a Grč jelenlegi felállása:
Zoran Štajdohar Zoff – ének
Orijen Modrušan Ori – gitár
Zoran Žmirić Kizo – basszusgitár
Zoran Kovač Kiss – dobok
Produkció
Janez Križaj, Predrag Trpkov & Grč
Számlista
01. Gospodo „Satanska”
02. Sloboda izlazi u javnost
03. Životinja
04. Klatno
05. Nož u leđa
06. Teške čizme na nogama slobode
07. Još ima krvi
08. Bez milosti
09. Prolijevaš mi krv
10. Crne rukavice
11. Gazim decu
12. Nikad robom
13. Nož u mojoj ruci
14. Noćas se Beograd pali
15. Raskomadana strv
16. Krv je moje svjetlo i moja tama
