Szerző: Urban Bolta
Helyszín: Orpheum / Grác / Ausztria
A koncert dátuma: 2014. 02. 20.
Látogatók száma: 500
Jegyár: 38€ – 50€
Néhány éve még az Orpheum szinte sorozatban kínálta a csábítóan édes koncerteket a rock minden elképzelhető alstílusából, az utóbbi időben viszont legalábbis az én érdeklődési körömben járó kulturális kínálat iránt már nem túl nagy az érdeklődés. Közel négyéves szünet után – ennyi telt el a Nazareth-koncert óta az Orpheumban – a Rockline csapata ismét elindult az osztrák Stájerországba, egy új koncertélmény elé.
Grác belvárosába nem más hívott minket, mint John Mayall. Ki gondolta volna, hogy a nyolcvanadik életévét betöltött úriember tavasszal még egyszer ilyen közel gurul hozzánk. Pedig bár az elmúlt évtized végén mindenki meglepetésére feloszlatta régi kísérőzenekarát, a The Bluesbreakerst, és a pályát megkönnyebbülten, csupán a saját nevén folytatta, a brit blues keresztapja továbbra is megállás nélkül koncertezik. Többnyire Észak-Amerikában, ahol brit útlevele ellenére már a hatvanas évek vége óta él, de sok év után a zenei nagy öreg ismét elindult a kontinentális Európa szívébe is.
John Mayall új kísérőcsapatot állított össze, amelynek a Bluesbreakers megszűnése óta Rocky Athas gitáros (Rocky Athas Band, Black Oak Arkansas…) és egy chicagói ritmusszekció a tagja: Greg Rzab basszusgitáros (Otis Rush, Buddy Guy, Gov’t Mule, The Black Crowes…) és Jay Davenport dobos (Junior Wells, Pinetop Perkins, Melvin Taylor…). Tiszteletet parancsoló kaliberekről van szó, akik szégyenkezés nélkül felvehetik a versenyt Mayall összes korábbi kísérőzenészével, Eric Claptonnal és Peter Greennel az élen.
John Mayall már a fellépés előtti órákban bebizonyította, hogy korához képest még mindig életerős, szinte virgonc! Minden gond nélkül bemászott a pult mögé a terem előterében, ahol még az est csúcspontja előtt saját kezűleg árulta az albumokat, és szívből jövő mosollyal fotózkodott a látogatókkal. A jó kedvét pedig a színpadra is magával vitte, amikor este nyolc után pár perccel Otis Rush All Your Love című számával nyitotta meg a koncertet – ebben a nyolcvanas évek végén egy ideig Rzab basszusgitáros is játszott.
Ha egy-egy ilyen vagy olyan zenei nagyság koncertjére sokan azért mennek el, hogy „kihúzzanak egyet a személyes bakancslistáról”, John Mayall fellépése ennél jóval több volt, hiszen az úriember agilitásával és irigylésre méltó fizikai kondíciójával nemegy tíz, sőt húsz évvel fiatalabb zenésztársát is felülmúlja! Az est nyitánya rögtön egy játékos, texasi hangzású blues-történettel szolgált, amely élénk blues-rockos tartásával eltért Mayall klasszikus, hagyományos stílusától. Mayall ugyanis már az előző, „Tough” (2009) című albumával kacérkodni kezdett a nyersebb hanggal, amellyel a grázi koncerten is helyenként élt. A Congo Square alatt Mayall a monitorok láthatóan rossz hangzása miatt néhány pillanatra elvesztette a türelmét, és a billentyűs hiányát, valamint a főnök zsörtölődését az improvizációval a hangszeres trió sem tudta megoldani.
Bár Mayall takarékoskodott a kiszámíthatatlanság érzésének keltésével, a koncert alatt gondosan ápolta az intenzitás és az érzékenység egyensúlyát. A korai időszakából származó, pörgős blues-standard, a Parchman Farm alatt a közönség egy része öntudatlanul a szomszédai cipőin kezdett toporzékolni, ezt viszont hamar lecsendesítette a könnyedebb, mondanivalójában azonban semmivel sem kevésbé intenzív Early In The Morming. Bár énekhangja már nem olyan vagány, mint valaha, az este folyamán többször is zengő taps jutalmazta, főleg amiatt, hogy egyszerre játszott szájharmonikán és billentyűkön, mindezt végzetes ritmushibák nélkül! A szájharmonika gyerekesen könnyed kezelése, amelynek hangja a bluesszájharmonika megalapítójának, Sonny Boy Williamsonnak a szellemét idézte az Orpheumba, egymás után hozta a koncert csúcspontjait, mielőtt a második részben a Like A Fool és a Heartache következett volna, majd eljött az idő a vadonatúj, márciusra beharangozott „A Special Life” című album bemutatására is. A koncert zárószakaszában Mayall több teret engedett a kísérőinek a színpadon, akik egyenként gazdagították a hangszeres részeket saját művészi betétjeikkel, és csak ekkor ébredt rá a teltházas nézőtér is a többi három zenész kivételes hozzájárulására, akik az ősz hajú öreggel a középpontban elvezettek minket a bluesparadicsomba!
Az est a hagyományos brit bluesiskola egyik utolsó életben maradt „kövületével” minden várakozást teljesített. Az úriember egyszerűen a mestersége nagymestere, és a nyolcvanadik életévén túl is ugyanazt élvezi, aminek egész életét szentelte: a blues játékát!
Setlista
1. All Your Love
2. Congo Square
3. Gimme One More Day
4. Somebody’s Acting Like A Child
5. Parchman Farm
6. Early In The Morning
7. Like A Fool
8. Heartache
9. So Many Roads
10. Talk To Your Daughter
11. Mail Order Mystics
———-
12. Room to Move
Galéria
