Jó két óra texasi blues a Bluesianában (2013)

0 9

Helyszín: Velden am Wörthersee / Bluesiana Rock Cafe / Ausztria
A koncert dátuma: 2013. 07. 16.
Látogatók száma: 50
Jegyár: 37,00 € (foglalással) / 41,00€ (a koncert napján) / 31,00€ (diákoknak) / 21,00€ (21 éves korig

Ezúttal nem kellett sokáig várni a Bluesianába való visszatérésre – a gyönyörű város nyári varázsának Richie Kotzen mellett láthatóan a Bluesiana régi ismerőse, Eric Sardinas sem tudott ellenállni. A rezonátoros gitáros nagy bluesmen látogatását ezúttal sem akartuk kihagyni.

Ericet most elég hamar újra láthattuk a Bluesianában – alig három hónap telt el az előző látogatása óta. Akkor a „jóság királya” alaposan megtöltötte a veldeni blueskocsmát. Most nem özönlött be annyi látogató, hogy egymás hegyén-hátán álltunk volna, ami Sardinas koncertjein egyébként gyakran megesik. A kisebb létszámú közönség viszont jóval intimebb hangulatot teremtett, és ez a nézőknek egyáltalán nem volt rossz.

Ezúttal is napsütés és turistáktól hemzsegő utcák fogadtak minket Veldenben, ebben a szlovén határtól alig egy ugrásnyira fekvő karintiai kisvárosban. A városban semmi nem jelezte előre, hogy szerény látogatottságú koncert lesz. A Bluesiana falai alig tíz nap alatt átöltöztek: a korábbi Kotzen-képek helyére Sardinas-fotók kerültek. A Bluesiana belső tere tehát más volt, mint alig egy hete, az arcok viszont nagyjából ugyanazok. A törzsvendégek. Csak kicsit kevesebben. De mindenki örömteli várakozással.

Eric Sardinas hatévesen kezdte pengetni a húrokat, és már akkor a blues és az r’n’b legendáit követte példaképként; ezekhez a hangzásokhoz egész pályafutása során hű maradt. Elsősorban a rezonátoros (slide) gitár királyaként ismerik, ami különleges ízt ad a dalainak.

Fél tíz felé már világos volt, hogy a klub esze ágában sincs megtelni. A színpadon minden készen állt a koncertre, de az előadókról még hír sem volt. A legnagyobb szkeptikusok már azt kezdték latolgatni, hogy a színpad előtt álló kevés ember miatt egyáltalán lesz-e koncert, de aztán Eric roadie-ja végre elkezdte hordani a színpadra a törölközőket és a vizet – mintha Eric valaha vizet inna a színpadon, a törölközők pedig úgyis csak 3 percig segítenek neki. A közönség hiánya miatt a Bluesiana nem sugárzott olyan energiát, mint máskor, ezért ránk tört a fáradtság és a lustaság, így nagy türelmetlenséggel vártuk a koncert kezdetét.

Este tízkor végre megjelent a színpadon Eric Sardinas is, állandó kísérőivel, a Big Motorral. Olyan jókedvűen, mint régen nem. Mivel a bevezető hangolására és pengetésére nem érkezett olyan hangos lelkesedés, mint amire számított, karlendítéssel maga bíztatta nagyobb kiabálásra a közönséget. És a közönség együttműködött. Eric pedig boldog volt. Elmondta, hogy örül, hogy újra a blues házában lehet – így hívja ő mindig a Bluesianát –, és bejelentette, hogy ezúttal az egész olyan lesz, mint egy privát, intim bluesbuli, és addig játszanak, amíg le nem zavarjuk őket a színpadról. Elég vakmerő kijelentés.

Eric nem vesztegeti az időt szószaporítással, ezúttal is gyorsan a lényegre tért az I’m worried című számmal. Megrendítő látvány Ericet az első sorból nézni, és közben figyelni, hogyan változik az arcjátéka a szöveggel és a dal dallamával. Az előadásmódja hihetetlen. Az arcán leolvasható minden fájdalom egy szeretett személy elvesztése vagy az otthon hiánya miatt, majd néhány pillanattal később a rajta eluralkodó boldogság öröme. A szövegeit úgy énekli, mintha a közönséggel beszélgetne. A közönség válaszai pedig tartalmuktól függetlenül egy pillanatra sem zökkentik ki. Ő a dalaiban, a dallamaiban él. Minden szám végén visszatér a valóságba, megkérdezi, jól érezzük-e magunkat, aztán mozdulatokkal és lélekkel újra elmerül a következő dalban. Folytatta a Flames of love-vval, amit minden koncerten hallhatunk, mégsem unja meg soha senki. Persze Eric nem csinál mindent egyedül a színpadon – fáradhatatlanul követi a szakállas Levell Price basszusgitáron és a fiatal Bryan Keeling dobon. A hármas összhangja a tökéletességgel határos, annak ellenére, hogy Eric nem az a zenész, aki statikusan, mindig ugyanúgy játszaná a dalait. Minden koncert külön történet, új értelmezést kíván a dallamtól és a szövegtől, ezért Ericet nehéz együtt énekelni, még ha ismerjük is a szövegeket. Mert mindig változtat valamit a ritmuson, a hangokon, a versszakokon… hiszen nyilvánvalóan minden koncertet másként él át. Ezért van az, hogy újra és újra érdekes hallgatni és nézni őt.

A koncert első felében még jó néhány számot hallottunk, az I can’t be satisfied-től a Get down to whiskey-n át a Road to ruinig, a végén pedig a Find my heart jóval nyugodtabb változatával. Eric Sardinas alatt lassan gyűlni kezdett az izzadságtócsa, amit a roadie folyamatosan törölgetett, de egy óra játék után a felhevült Bluesianában mégis eljött az első szünet ideje. Fél óra múlva, amikor mindannyian kicsit felfrissültünk és levegőt vettünk, Eric a Big Motor kíséretében ismét energiával telve lépett színpadra. Az izzadságcseppek felszáradtak, a tócsa is, és Eric készen állt az újabb színpadi bravúrokra. Játék közben Eric az analóg hangzásra támaszkodik, az erősítőn kívül csak wah-wah pedált használ, a gitározáshoz viszont mindenféle holmi jól jön neki a környezetéből: fém slide-ok, üveg, de még a mikrofonállvány is, amelyhez pengetés közben elegánsan odadörzsöli élete nagy szerelmét. A második részben a County line, az It’s nothing new és a My sweet time szólt, lehetőséget adott Levellnek és Bryannek is, hogy egyedül villogjanak a színpadon, és átengedte nekik a szólót. Ez a szívből jövő bluesianás közönséget lassan az extázisig emelte, a szám végére pedig már mindannyian ringtunk a ritmusra, és így töltöttük meg a színpad előtti teret a saját energiánkkal. Amikor Eric visszatért a színpadra, ezt megérezte, és a Full tilt mamával még tovább tüzelte a közönséget, aminek az lett a következménye, hogy Levellnek kiégett az erősítője. Ez persze nem zavarta meg a folytatást. Amíg Eric egyedül, akusztikusan játszotta és énekelte a Hellhound on my trail-t, közben az erősítője rugós reverbjét hangos dobogással és a cowboycsizmás lábával, valamint flamencótáncos lépésekkel rázta, a kísérői újra összekötötték az erősítőt, hogy Levell a színpadon is hallható legyen, majd mindannyian közösen eljátszották a nélkülözhetetlen Texolát. A második set már több mint egy órája tartott, de a közönség még többre vágyott. A záró szám után Eric elköszönt, a közönség viszont torkaszakadtából üvöltött a távozása közben, és úgy hangzott, mintha a klub teljesen tele lenne. Ezt persze Eric sem hallhatta meg, így mindhárman visszatértek a színpadra, még egyszer megköszönték mindenkinek, különösen a háziasszonynak, Gudrunnak, aki mindig gondoskodik róla, hogy a Bluesianában jó zene szóljon, és hosszú bevezetővel eljátszották még a Behind the 8-et. Az óra már egy felé járt éjjel, Eric a ráadással kisajtolta a közönségből az utolsó erőtartalékokat is, és végül békésen elengedtük a színpadról.

Felejthetetlen élmény egy egyedülálló előadó egyedülálló koncertje. Eric Sardinas koncertje örökre belevési magát a látogatók emlékezetébe, ezért aki lemaradt róla, annak ezen a héten még egy esélye van – Eric 2013. 7. 19-én, pénteken a közelünkben, a horvát tengerparti Vrsarban lép fel. Mindenképpen remek élmény a nyári napokra, amit semmiképp nem szabad kihagyni. Mi biztosan nem fogjuk.

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik