Fellépők: Snake Ride Rodeo, Madien United, Tokyo Blade, Vicious Rumours, Candlemass
Dátum: szerda, 2013. 07. 11.
Helyszín: Balingen / Volksbank Messe / Németország
Hagyományosan a RockLine valahogy hozzá van kötve, sőt sorsszerűen összefonódik a híres német fesztivál, a Bang Yor Head!!! évenkénti kiadásával, amelyet minden évben a megszokott helyszínen, egy bájos német kisvárosban, Porsche földjének, Bad Würtenbergnek a vidéki tájai közepén, Balingenben rendeznek meg! Idén is úgy volt, mint mindig: a szervezők a bemelegítő napra olyan csomagot állítottak össze, aminek nehéz ellenállni.
Az estét a hazaiak, a Snake Ride Rodeo nyitották, őket most kihagytuk. A Snake Ride Rodeo egyébként már 2009-ben is ők nyitották a warm up estét Balingenben. Kétségkívül szívélyes üdvözlés volt, amit a vagányan koszos rock ‘n’ roll hengerlés stílusában szállítottak a tapasztalt német úriemberek, akiknél a gitárt The Preacher nyúzza – egyébként a német power metal fellegvár, a Running Wild egykori tagja.
A sátrak felállítva, az akksik feltöltve. A fesztiválhelyszín csarnokában vagyunk, egy nappal a hivatalos nyitás előtt. A csarnokban javában pezseg az élet, a termetes német sörivók már peckesen állnak sorban a jegyekért. Ma este hektoliterszám folyik majd a sör!
A színpadot a Maiden United foglalja el. Hihetetlen. Akusztikus felállású banda, a pásztori hangulat és a kamarazene igazi keveréke. Olyan „Iron Maiden-impresszióval”, amilyenben még nem volt részünk. Az Aces High, a Revelations, a 22 Accacia Avenue, a The Evil That Man Do, a The Trooper, a Wasted Years és a Die With Your Boots On! Mind annyira átalakítva, hogy a versszakokban és a refrén előtti részekben alig ismered fel őket, már ha egyáltalán. A Maideh United tagjai az igazi fából faragott férfiak: tudásukkal és fantáziájukkal rendkívül érdekes irányba terelték az eredetiket, és ez a színpadi előadásban is teljes erővel működött. A fő energiagenerátor a brit progresszív metalosok, a Threshold híres visszatérője, Damian Wilson volt. Ő vállalta magára az összes énekes feladatot. Kiválóan igazította az énekdallamokat az átalakított feldolgozásokhoz, különösen az eltérő ritmikai alapok miatt, amelyekben az átdolgozott Maiden-klasszikusok követték egymást. Nekiveselkedett, hogy a Dickinson-féle ismert vonalakat teljesen megfordítsa, és az eredetikhez csak a refrénekben hasonlítson viszonylag. És ez elég is volt. A koncert vége felé a közönség már a tenyeréből evett. A refrénekben hatalmasat énekelt Wilsonnal, becsatlakozva a jellegzetes Maiden-harmóniák tercekben szóló dallamaiba, persze most kiplugolatlan, vagyis akusztikus változatban. A Maiden stúdióeredetijeinek ravaszul okos átdolgozásait és a tipikus fekete humort (a Brit-szigetek sajátossága, mit tegyünk) a jókedvű, derűs, szakállas skót óriás, Steven Wilson szolgáltatta végig – ő rendkívüli énekes teljesítményével elvarázsolt minket, egy pillanatra sem unatkoztunk. Kiváló vibe tehát és meleg ajánlás, ha teljes ellazulásra, sokkterápiára és természetesen határtalan szórakozásra vágysz!
A bemelegítő nap egyik legjobban várt fellépése a Tokyo Blade érkezése volt. Még működő veteránoké, akik az NWOBHM-hullám idején, vagyis a korai nyolcvanas években törtek elő. A mára megőszült, de komolyan megrakott urak gyakorlatilag az eredeti felállásban játszanak, vagy pontatlanabbul szólva abban a felállásban, amely a zenekar első korszakát formálta, nagyjából 1986-ig. Kivéve Nikolaj Rhunow énekest, aki 2010-ben érkezett a bandába. A Tokyo Blade nagyszerű! Amikor az ember ma látja őket a színpadon, egyenesen azt kérdezi: „Hol voltatok ennyi éven át, fiúk?” Kiváló játék, megolajozott, kalibrált, borotvaéles gitárok. A tercharmóniák úgy szólnak, ahogy kell, igazi old school heavy metal a lehető legjobb változatban. Gyorsan és pontosan. Dallamosan megszelídítve. A zenekar tökéletesen összeszokott, remek hangulatban van, és kivételes derűt sugároz! A régi, rutinos vén macskák kihegyezetten mozogtak a színpadon, mintha az évek terhe soha nem tapadt volna rájuk, nemhogy a rozsda jelei. A Tokyo Blade rendkívül dinamikus színpadi show-val hódított. A kivételes szólók mellett, amelyekkel a fantasztikus Andy Boulton kényeztetett minket, a fellépés alatt főleg Rhunow énekes tűnt ki, aki végig a beleélős, „csibészes” színpadi játékával hergelte a társait. Tele volt vele a színpad, és persze nem csak a játéka számított, amelyből nem hiányoztak a csípős poénok sem, a brit fekete humor kincstárából örökölve. A Tokyo Blade úgy darálta le a repertoárt, mint egy repülőgép! A banda a legújabb, „Thousand Men Strong” (2013) albumról játszott számokat – Black Abyss, Thousand Men Strong, Lunch-Case –, közéjük pedig klasszikusokat kevert! A repertoárból nem maradt ki a „Midnight Rendezvous” EP (címadó dal, Mean Streak), még jobban meglepett viszont a Fever és az Attack Attack beválogatása, amelyek a „Night Of The Blade” album idejéből származnak, de akkor egyiknek sem jutott hely a lemezen. A Night Of The Blade albumról még a címadó dal és a Love Struck is felcsendült. Valójában a Tokyo Blade már az elején meglepett, amikor úgy döntött, hogy a koncertet egy elveszettnek hitt dallal nyitja, amely az „Tokyo Blade” debütalbum idejéből származik, a címe Death On Main Street. Tökéletes fantázia és tökéletes visszatérés abba az időbe, amikor a heavy metal még igazi elsős volt. Ennél jobban nem is lehet közel kerülni az NWOBHM-mozgalom lényegéhez. Örömteli felismerés, hogy az új album az első két lemez elve szerint készült, így az új dalok remekül működnek a klasszikusokkal együtt. Reméljük, hogy a banda még kiad egy stúdióalbumot, és Szlovéniához közelebb is fellép valamikor. Amíg persze még mozognak.
A Vicious Rumorsnak a kezdés előtt akadt némi gondja. Minden hangszer „be volt durrantva”, és semmi sem működött. Ahelyett, hogy szétrobbantak volna a színpadon, a helyszín képe mindent inkább mutatott, mint újabb koncertorgiát ezzel a kiváló és nagyra becsült amerikai old school speed metal bandával, amely az új időkben egyre inkább thrashel! A színpadon Bob Capka gitáros térdel Thorpe pedáljai mellett, lázasan keresi és javítja a hangproblémákat, a dobok mögött már ott ül Larry Howe, aki nem állja meg, hogy ne villantson néhány kiváló dobperdületet, majd gyorsan visszavonul a backstage-be. A színpadon van egy harmadik tag is. Tilen Hudrap – Slovenske gorice szülötte. Kicsoda? Jól olvasod. A kiváló szlovén basszusgitáros a zenekar új európai turnéjának második etapjára, amelyen a Vicious Rumors az új „Electric Punishment” albumot (SPV Records, 2013 május) mutatja be, szerencsés körülmények folytán ugrott be ideiglenes tagként. Hudrap a Vicious Rumorsnál átmenetileg a állandó basszusgitárost, Stephen Goodwint helyettesíti. A RockLine szerkesztőségének feltételezése szerint Tilent Geoff Thorpe-nak nem más ajánlotta, mint a Helstar énekese, James Rivera. Ő a május folyamán Európában zajló turné első szakaszában segítette ki a zenekart. Ott Rivera Brian Allent helyettesítette, akinek sürgős családi okok miatt otthon kellett maradnia. A végeredmény? Rivera a szlovén Metalsteellel dolgozik együtt a Sabbath Judas Sabbath projektben, ahol Tilen barátnője, Daša dobol. Tehát ez ellenőrizetlen feltevés, de nagyon valószínű. Most végre megkapta a szlovén heavy metal a méltó elismerést dacos kitartásáért, és egyedülálló megerősítést arra, hogy a zenészeink ebben a műfajban nagyon jó minőséget nyújtanak, és ezzel nagy bizalmat keltenek. És ha ezt legendás bandák, mint most a Vicious Rumors, igazolják, az ilyen elismerés súlya még nagyobb és fontosabb.
A Vicious Rumors-show még egy exkluzívval szolgált, ami a szlovén heavy metal számára ezúttal talán még csekélyebb jelentőségű volt. Különleges vendégként Kevin Albert lépett fel a Vicious Rumorsszal, a zenekar néhai eredeti énekesének, Carl Albertnek a fia. Csak erre az egy fellépésre, többre nem!
A zenekar sokat késett a hangolással (az ördög tudja, mi volt a baj, de az összes hangszert teljesen nulláról kellett újrakalibrálni), és ennek a legnagyobb kárát épp a mi Tilenünk szenvedte meg, mert a basszusgitár hangzásának rendezése került sorra utolsóként. Amikor a Vicious Rumors a Digital Dictator klasszikussal egyenesen belecsapott, a hangtechnikusok még mindig a basszussal bajlódtak, Tilen pedig a monitorok mellett állt, hogy egyáltalán hallja, mi történik a hangszere hangjával. A zenekar vezetője, Geoff Thorpe a nyitó köszöntőben felidézte a jelenlévőknek, hogy idén 25 éve jelent meg a Vicious Rumors kultikus albuma, a „Digital Dictator”. A banda feláldozott valamennyit az új album bemutatására szánt időből, és a klasszikusok előadására koncentrált, mint például a Hellraiser, a Lady Took A Chance, a Soldiers Of The Night, a Ship Of Fools és a Down To The Temple. A nyitányban Kevin Albert döbbentett meg, mert énekhangszínével centire megközelítette néhai apját, Carlt. Később Brian Allennel osztoztak az énekvonalakon, duettekbe álltak össze, és gondoskodtak az események rendkívül kompakt és dinamikus alakulásáról. Mindketten nagyon hasonló énekes jellegzetességekkel bírnak, azzal a különbséggel, hogy a fiatal Kevin persze new age-es gesztusokat használ, amelyek valami hip hop metal fusion bandába illenének, míg Allen karizmatikus alakjával és provokatív tartásával vehemensen alakította a tartalék ördög szerepét (természetesen a zárásként bevetett „stage diving” sem maradt el). Hogy a zenekar maximálisan jóvátegye a kezdeti botlást, a záró részben négy sztriptíztáncosnőt hívott a színpadra, akik a bandával együtt riszálták végig a közönség által vágyva várt klasszikust, a Soldiers Of The Night-ot. Ebben a tekintetben ez a lépés kiváló megoldásnak bizonyult. A zenekar megőrizte a „fejét a vállán”, miközben a közönség figyelmét így elterelte. És a mi Tilenünk? Amint megjavították a basszusgitárt, kihasználta karizmatikus megjelenését, amelyből természetesen kiemelkedik a hosszú szőke haja, magabiztosan a színpad széle felé lódult, és átadta magát a Vicious Rumors-anyag színpadi előadásának örömeinek. Érezni, hogy Tilen jó néhány órát lebasszusozott a szlovén kocsmák klubszínterén. Kifaragott, magabiztos színpadi szereplővé vált, akire fényes jövő vár. Színpadi játéka egy szuszra egyesítette a kiváló basszusjátékot a helyes színpadi pozíciók és gesztusok felvételével, ami hozzájárult a Vicious Rumors-koncert összhatásának bombasztikusságához. Tilen tehát távolról sem passzív szerepet játszott (egy Ian Hill-féle, a Judas Priestből ismert észrevétlen stílusban) a színpadon, és Geoffnak ezen az estén különösen büszkének kellett lennie rá.
A Vicious Rumors-koncert a kezdeti összeomlás ellenére azt hozta, amit vártunk. Elsőrangú színpadi show-t, a határtalan metalos rombolás és a gonoszkodó „badass” temperamentum első osztályú keverékével. Csúcsklasszis kivitelezés. Érezni, hogy a zenekar számára ez egy koncertsorozat, hogy működik a kémia, hogy friss anyag készül, és hogy a Vicious Rumorshoz nehezen ér fel bárki, amikor színpadi párbajra kerül sor. A Vicious Rumorst nagyon várjuk az idei Metaldays fesztiválra is Tolminban. Légy ott 100%-ig!
A bemelegítő nap esti főszereplői pedig a svéd doom metalosok, a Candlemass voltak. Vagyis a hangulat teljes fordulata a sötétség, a boszorkányok gonoszságai és hasonló középkori kísértetek és jelenések mezejére, és leereszkedett a függöny, amely feketeséget és siratóénekeket tárt elénk. Néha felcsendül a halált hívó vilák baljós vonyítása. Az eredeti tagok, Leif Edling (basszusgitár) és Mats Björkman (gitár), Jan Lindh (dob), Lars Johansson gitáros és a legújabb szerzemény, Mats Leven énekes tartja kézben a gyeplőt, és a Candlemass nem enged. Tavaly a Candlemass új stúdióalbumot adott ki „Psalms For The Dead” (2012) címmel, és az estét az album nyitódalával, a Prophet című számmal nyitotta.
A színpadi világítás a lehető legjobban igazodott a zenekar természetéhez. Egyszínű pislákoló fények, közben fehér vagy kék fényhidak villanásai. Egyébként minden vörös, zöld vagy kék. Mats Leven sajnos soha nem lesz Messiah Marcolin, de az éneke mégis remekül visszaadta a régebbi anyagot. Leven edzett fickó. Björkmannal már a Kruxban is együtt dolgozott, a kisujjában pedig ott van a teatralitás csírája. Korábban ugyanis a Therionnal működött együtt. Tapasztalt művész tehát. Persze színpadi megjelenésének karizmája egészen más fából faragott, mint Marcolinéé, de elsősorban mégis a kivitelezés számít. És a svédek a színpadon pusztítóak, mint a végzetes harang utolsó kondulása! Minden cselekedetükben valódiak, minden mozdulatukban meggyőzőek. A valódi skandináv tökéletességre törekvés manifesztuma valahol a mélyben őszinte szenvedélyt sugárzott a zenészekből, akik kérlelhetetlenül számoltak le a repertoár riffjeivel. Mind a legújabbakkal (Prophet, Waterwitch, Psalms For The Dead, Black As Time), mind a legjobban várt dalokkal, amelyek a klasszikusok gúnyos „miatyánkjait” kínálták: Emperor of the Void, At The Gallows End, Bewitched, Dark Reflections, és a zárásban, ahogy várható volt, a Solitude. A Candlemass másfél órára teljes feketeségbe borította Balingent, és kiváló kivitelezésével megerősítette a magas elvárásokat az idei Metaldays fesztiválon, Tolminban tett látogatásával kapcsolatban. Abból ítélve, amit Balingenben élveztünk, a zenekar szlovéniai fellépésére a Metaldays egyik csúcspontját várhatjuk. Ja, és majdnem elfelejtettem. Hatodik tagként a koncerteken Per Wiberg billentyűs (ex-Opeth) segíti a Candlemasst.
A mostani warm up show címe „Milestones Of Rock ‘N’ Roll History” volt. Öt zenekar lépett fel, akik a rock, pontosabban a metal műfajainak fejlődési korszakait képviselik. Ha a Tokyo Blade az NWOBHM-mozgalom hordozója, akkor az óceánon túli válaszuk a megkövesedett speed metalos Vicious Rumors. A Candlemass a mai napig az egyik leghatásosabb doom metal zenekarnak számít. Jó volt hallgatni az Iron Maiden-dalokat kicsit másképp megszólaltatva a Maiden United előadásában, de az eredeti rock ‘n’ roll nyersessége is megcsapott minket (a Snake Ride Rodeo fellépése). Mégis elmondhatjuk, hogy az a maroknyi szlovén, aki Balingenben megélhette a Vicious Rumors fellépését Tilen Hudrap közreműködésével, a szlovén heavy metal újabb tűzkeresztségének volt szemtanúja. Egy újabb mérföldkő részesei voltunk (vagy voltak), amely új, fontos ugródeszkát adott a szlovén heavy metalnak a nemzetközi színtéren, hiszen az értéke még tovább nőtt, ahogy a megbecsültsége is!
szerző: Aleš Podbrežnik
fotók: Aleš Podbrežnik
A Tokyo Blade setlistje:
1. Death On Mainstreet
2. Attack Attack
3. Night Of The Blade
4. Lunch-Case
5. Thousand Men Strong
6. Dead Of The Night
7. Lightning Strikes
8. Mean Streak
9. Lovestruck
10. Fever
11. If Heaven Is Hell
12. Unleash The Beast (nem hangzott el)
