Önkiadás
Megjelenés dátuma: 2020. 01. 10.
Producer: Jernej Zoran
Az EP hossza: 15.20 perc
Stílus: gitárrock / art rock
Értékelés: 9.0 / 10
Jernej Zoran az év egyik első szlovén rockkiadványával jelentkezik: a „Deuce” című új EP-vel. Emlékeztek a Marillion „Marbles” (2004) című albumának borítójára? Ahogy annak a híres brit art rock intézménynek az albumán a kisfiú köszönt benneteket, úgy köszönt most Jernej Zoran is az új EP-je borítójáról, amellyel határozott léptekkel vágott neki az új évnek. A derék, szikrázó és ötletekben kifogyhatatlan dolenjskai zenész – elsősorban gitáros, zeneszerző, hangszerelő és producer – ezúttal egy teljesen instrumentális EP-vel áll elő. Aki ismeri ennek a zenésznek a korábbi stúdiómunkáit, és különösen, ha amúgy is vonzanak azok az albumok, amelyeken a tiszta vérvonalú gitárjáték art-varázsa kerül előtérbe, főként a hard rock, a blues, a halvány neoklasszikus kontúrok és az agyra meg a transzcendensre egyaránt ható, atmoszferikus art rock „katapultok” szövevényében, az az EP-n, a „Deuce”-on bőséges örömöt fog találni.
Amit Jernej Zoran a „Deuce” EP-vel letesz az asztalra, az szinte hipnotikus szállal kapcsolódik a 2017-ben megjelent „Gotscha!” EP-hez (RockLine-kritika ITT), amelyet Jernej az Ivansson álnéven adott ki, és amely szintén teljesen instrumentális. Ugyanakkor a „Deuce” (teljesen logikusan) kapcsolódik a máig aktuális, igazi nagylemezhez, a „Stik” című stúdióalbumhoz is (RockLine-kritika ITT), hiszen Jernej arról a lemezről mindkét instrumentális számot átemelte a „Deuce” EP-re. Ahogy a címe is sejteti, kettőjük közül az első az ütős, frázisaiban erőteljes, ébresztő hatású, zenei karizmájában azonnal magával ragadó, hard rockosan „kivirágzó” instrumentális Deuce, amely egyébként a „Stik” albumot nyitja. A „Stik” másik száma, amely ezen az EP-n is megtalálható, az EP címadó dalával éles kontrasztban álló, szelíd, felfedező Eleutheria II, amelyet mesterien adagolt neoklasszikus pasztellek, southern rockos árnyalatok és a hangulatokat fokozatosan, hatásosan felépítő, záró crescendóba torkolló dramaturgia jellemez. A két szám az EP gerince, ezt játékidejük is jelzi, de a zeneszerzői részletgazdagságot nézve is ez a lemez két legerősebb pontja.
A maradék három szám rövidebb instrumentális, amelyek tovább rajzolják ennek a zenei művésznek a rendkívül érzéki, finom, soklépcsős arcélét. Különösen transzcendensen hat az EP záró száma, a Daydreamin’, amelyben a gitár hangja az őszinte, természetesen organikus hangok teljes esztétikájával szólal meg, különösen intenzíven. Jernej főként ebben a számban, ahol nincs ritmusszekció, és a hallgató pusztán a (csupasz) gitárjátékkal találkozik, az árnyaltan tömör, filigrán hangelhelyezés és hangformálás érzéki mestereként mutatkozik meg, egy rendkívül lobbanékony, kompakt formában. A Daydreamin’ suttogva szólít meg, mint egy cirógató szellő, és elvisz oda, magasan az ég fölé, ahol egy szabad madár szárnyán repülsz. Aki ismeri Peter Greent, találhat valami közös atmoszferikus nevezőt a Fleetwood Mac híres, régmúlt instrumentáljával (Albatross). A Blue magáért beszél: itt a blues kerül előtérbe. A hangzásvilág ismét teljesen megfordul, és Jernernek ezúttal is sikerült finom kontrollal, lágysággal és rugalmas érzékiséggel, a hangok sorát kirakva minden hangba saját karaktert lehelnie, és így minden pillanatban a hangok és hangjegyek sorába áttöltenie a szenvedélyeit és érzelmeit (vagyis belső érzéseit). A Blue „begyújt” néhány Gary Moore-rajongót is.
A nyitó Swamp (Oh Yeah), amely felfuttatja az EP-t, kétperces instrumentális, amely akár filmzenének is megállná a helyét. Az ellazult (southern) rock-blues kinetika és a „gilmouresk” futamok (utalás David Gilmour, a Pink Floyd gitárosának játékstílusára) finom keveréke már az elején kiváló hallgathatósággal és a kompakt forma vezérfonalával szólít meg. Ilyen az egész EP, sőt még annál is jobban. Ilyen maga Jernej Zoran mint zenei művész. Kiváló esztétája annak, ahogy a kapott inspiráció és a belső önprovokáló egótripben rejlő ötletgazdagság összeforr a hangszerelés kompakt formájával, amely folyamatos zenei elragadtatást nyújt, és ugyanazon fedél alá gyűjti a zenei gurmékat és a kevésbé igényes hallgatókat is. Ehhez azonban rendkívül ügyes kötéltáncosnak kell lenni, hordozni magadban egy ajándékba kapott, bölcsőben kapott tehetséget, és képesnek lenni kifejezni is. Ha Jernej Zoranról és jelen esetben a „Deuce” EP-ről beszélünk, a két „zenei nyelv” egyesítésének ez a szikrázó zeneszerzői finommechanikája ismét megtalálta a forrását, az ősi kiindulópontját és az eredendő otthonát.
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Swamp (Oh Yeah)
2. Deuce
3. Eleutheria II
4. Blue
5. Daydreamin’
Felállás:
Jernej Zoran: – gitárok, basszusgitár, programozás, ütőhangszerek
Peter Urek – billentyűk
Leonardo Zorzi – zenekari hangszerelés
Miha Recelj – dob
Miro Tomšič – dob
