Szerző: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Velden am Wörthersee / Bluesiana Rock Cafe / Ausztria
A koncert dátuma: 2013. november 29.
Látogatók száma: 100
Jegyár: 36.00€ (elővétel) / 40,00€ (a koncert napján)
Ki gondolta volna, hogy Jennifer Batten, a gitáros száguldás királynője, valaha önálló koncertre ilyen közel jön Szlovéniához, pedig évekkel ezelőtt gitárworkshopot is vezetett ott. Ismét a bájos Bluesiana Rock Cafe gondoskodott nagy örömünkről: a velden am Wörthersee-i klub látta vendégül a tiszteletre méltó zenésznőt!
Jennifer Battent a legtöbben a popsztár Michael Jacksonnál töltött hosszú évei miatt ismerik. Három évig még a legendás Jeff Beck zenekarában is játszott. Batten gitározott Beck „Who Else!” (1999) és „You Had It Coming” (2001) című albumán. Karrierjének fordulópontja a pop királyával, Michael Jacksonnal való együttműködés volt: vele három maratoni világturnét teljesített, a „Bad” (1987–1989), a „Dangerous” (1992–1993) és a „HIStory” (1996–1997) albumot népszerűsítve. Jennifer Batten ott volt Jackson 1993-as „Super Bowl”-fellépésén is, amelyet a világ 80 országában nem kevesebb mint 1,5 milliárd ember nézett végig. Pályája során három önálló stúdióalbumot is kiadott: „Above Below And Beyond” (1992), „Jennifer Batten’s Tribal Rage: Momentum” (1997) és „Whatever” (2007).
A virtuóz Velden am Wörthersee-be érkezése napján ünnepelte 56. születésnapját. Már a helyszínre érkezés sejtette, hogy ez az este különleges lesz. Jennifer a koncert előtt is szabadon sétálgatott a helyszínen és csevegett a nézőkkel; néhány lelkes rajongónak nem kerülte el a figyelmét a születésnap, így a szegény zenésznőt még a koncert előtt elhalmozták ajándékokkal, tele volt a keze.
Jennifer előtt Ekat Bork nyitotta meg az estét, a „zenei csodagyerek”, aki Svájc olasz nyelvű részéről összeverbuvált kísérőzenekarával lépett fel. Az orosz származású énekesnő a szibériai Ussuriysk városkából származik, a kemény valóság pedig Szentpétervár érintésével sodorta Svájcba és Olaszországba. Ekat megnyerte magának a válogatós zenei világot hihetetlen énektehetségével, idén pedig nagyot szakított: valóra váltotta álmát, és kiadta első önálló stúdióalbumát, a „Veramellious”-t. Az előadó gyorsan magával ragadta a közönséget különc színpadi megjelenésével, főként pedig rendkívül rugalmas, színes énekével, amely az átadott érzelmekben hatásosan sorakoztatta egymás után a legkülönbözőbb hangulatokat. Különösen a kissé sötétebbeket, mint a szorongás és a melankólia, de a dühöt és a vágyakozást is. A helyenként színekkel megterhelt hangot, amely a bluesban is remekül megállná a helyét, a varázslatos zenész természetesen saját eklektikus zenei világa szerves részeként használta. Ez az alternatív rock elkötelezettje, amelyet dúsan fűszeroz a programozott szamplerezés, kiegészítve az organikus hangzásvilágot mind a billentyűk harmonizálásában, mind az alapritmushoz adott további ritmusokban. Ekatot tehát egy négytagú kísérőzenekar vette körül, amely összeszokottan és magabiztosan működött. Egymásra hangolódva.. A közönség el volt ragadtatva. A műsor végén kötelező ráadást követelt, ami egy előzenekar számára a legszebb elismerés. Ekart Bork a zenésztársaival még két dalt eljátszott, így alaposan bemutatta a „Veramellious” albumot: megbecsült zenészről van szó, aki Jennifer Battent végigkíséri az egész európai turnén! Érdemes megemlíteni azt is, hogy e turné előtt egy közös turnén Eric Martin, a Mr.Big énekese koncertjeit nyitotta.
Jennifer Batten két részre osztotta a fellépését. Az elsőben teljesen egyedül játszott. A „háttér” zenei alapját az ő mindig megbízható Apple hardvere szolgáltatta. A zenésznő a színpadi díszletet is feltuningolta a vásznon futó vetítésekkel. Végigvezetett minket három stúdióalbumán, és többek között eljátszotta az In the Aftermath, a Cat Fight, a Cruzin the Nile és az Elephant Stomp című számokat. A nyitányba becsúszott néhány hiba. Nehéz playbackre játszani. Ehhez kiváló pontosság kell! A gép és a program ugyanis nagyon nehezen téved. A tévedés viszont emberi dolog. Egy pillanatra félrenézel, elgondolkodva elbambulsz, és már el is veszted az alapot.
Egész este egy nő borzolta a kedélyeket a klubban, aki Michael Jacksonnak öltözött. A hasonlóság első pillantásra elképesztő volt! A koncert alatt a színpad előtt, jobb oldalon tűnt fel. Azt nem tudom megerősíteni, hogy ez csak a Bluesianában történt-e, vagy a koncertszínház része, amely Jennifer Battent az egész jelenlegi európai turnén elkíséri! Jennifer felhívta a színpadra, és a hamis Michael Jackson csatlakozott hozzá a klasszikusai egy összeállításának előadásához. Jackson énekdallamait természetesen Jennifer a gitár nyelvén szólaltatta meg, minden apró részletet megsózott improvizációs betétekkel, villámgyors ujj- és csuklóügyességgel. A Billy Jean-nel kezdte, jött a Dirty Dianna, a Black Or White, a végén pedig a híres Thriller sem maradhatott ki. Ezután 20 perc szünet következett!
A második részben három kiváló zenész csatlakozott Jenniferhez a színpadon. A gitáros Nazzareno Zacconi, akinek többszörösen nagyobb „pedal boardja” volt, mint Jenniferé, gyakori vendég Szlovéniában: szeptember végén például akusztikus koncertet adott Ajdovščinában, egy éve pedig gitárworkshopot tartott Ilirska Bistricában. Szóval a szakma mestere kiváló organikus hangzással tartotta Jennifer rendkívüli ritmusalapját, miközben szólóakrobatikával töltötte ki a réseket, amelyeket Jenniferrel megosztva játszottak. A dobokon az amerikai John Macaluso csatlakozott a társasághoz, aki szintén New Yorkból származik (akárcsak Jennifer). Az ő hírneve is tiszteletre méltó. John játszott a TNT-ben, Yngwie J. Malmsteennél és a rövid életű nemzetközi Ark együttesben, amely 1999-ben és 2001-ben két kiváló albumot adott ki, ezeket pedig 2001 szeptemberében, réges-régen mutatta be Európában a brit progresszív metalosok, a Threshold előzenekaraként. . A harmadik mester egyben a Bluesiana régi ismerőse. Ő Simon Fitzpatrick, aki idén márciusban ugyanebben a klubban lépett fel a Carl Palmer Band tagjaként. A mesterek triója, amely Jennifert körülvette, együtt, egymásra hatva a csúcsminőségű csemege garanciáját nyújtotta, és előadásmódjában telivéresen elbűvölt annak ellenére, hogy a zenészek valójában teljesen összeszokatlanul indultak neki a turnénak. A profi zenészek világában azonban ez nem lehet akadály. Macaluso, Zacconi és Fitzpatrick mind kaptak egy-egy szólópontot, ahol külön megmutathatták mesterségbeli tudásukat, Fitzpatrick pedig ismét teljes egészében eljátszotta a Bohemian Rhapsody-t (eredetileg Queen), amit hatvonós basszusgitárján már Carl Palmer idei márciusi bluesianai koncertjén is bemutatott.
A zenekar alaposan kiteljesedett, és a repertoárba Jennifer Batten dalai közül többek között a Whatever és az Unplug This! is bekerült. A zsúfolásig telt klubot szétfeszítette a pozitív energia és a felforrósodott fejek, amelyek szabadon átadták magukat a színpadon álló kvartett kiváló jamelésének. Időnként „a fülbe” csak Jennifer gitárjának rendkívül éles hangja szúrt bele, amely a blues-számokban valahogy nem azt hozta, amit a blues tulajdonképpen megkövetel. Tisztavérű organikus tónust. Itt Zacconi kissé elvette tőle a figyelem középpontját jóval határozottabb hangzásával, amelyet egy komoly pedal board támogatott, szemben Jennifer Batten néhány digitális „játékszerével”.
De ezen a teremben senki nem törte túlzottan a fejét. A kémia működött, és ez számított.. A rendes két órás koncert hirtelen véget ért, az igazi ünneplés pedig ekkor kezdődött csak el a klubban. A klub vezetője és tulajdonosa, Gudrun Kofler egy óriási, elektromos gitár alakú tortával és pezsgővel kedveskedett Battennek. Jennifer még sokáig a koncert után osztogatta a tortát a közönségnek, és az öröm pillanatainak nem akart vége szakadni. Az óra erősen a hajnal felé hajlott. Újabb gyönyörű és felejthetetlen este a Bluesianában, amely így még tovább erősíti egyedülálló hírnevét a bolygón és a galaxisban. Találkozunk tehát Ron Thal „Bumbelfoot” koncertjén 2013. december 21-én, hol máshol, mint ismét a Bluesianában
Képgaléria
