Jeff Lynne’s ELO: From Out of Nowhere
Megjelenés dátuma: 2019. 11. 01.
Kiadó: Columbia Records
Producer: Jeff Lynne
Játékidő: 32:39
Műfaj: art rock
Értékelés: 9.5
A „From Out of Nowhere” az angol Electric Light Orchestra (ELO) legendás zenekar második stúdióalbuma a 2014-es újraegyesülésük után, és a remek „Alone in the Universe” (2015) méltó követője. Jeff Lynne, a híres angol multiinstrumentalista, énekes és producer láthatóan rendkívül komolyan vette kultikus bandájának feltámasztását. A formációt rajta kívül már csak az alapító billentyűs, Richard Tandy alkotja (neki ‘kegyesen’ átengedte a zongoraszólót a „One More Time” című dalban; az összes hangszert az albumon, a pár ütőhangszert leszámítva, amelyet Steve Jay hangmérnök szolgáltatott, ismét teljesen egymaga játszotta fel).
Rögtön az elején le kell szögezni: az új ELO-lemez úgy szól, mintha Lynne beszállt volna egy időgépbe, és visszautazott volna 1977-be. A borítótól a produkción át a „From Out of Nowhere” minden egyes dalának felépítéséig nosztalgiát kiált, és a hetvenes évek illatát árasztja, amikor az ELO a csúcson volt, és a legnagyobb kereskedelmi sikereit élvezte. Ez azt jelenti, hogy a régi rajongókat az album első perctől az utolsóig el fogja bűvölni. Jeff énekhangja gyakorlatilag érintetlen, a dalok többsége pedig első osztályú szimfonikus hangszerelésekkel büszkélkedik, amilyenek mindig is nélkülözhetetlenek voltak az ELO zenéjében. Bár Jeff elsősorban gitáros, az összes többi hangszeren is kiválóan játszik, így a hallgatónak egy pillanatra sem támad olyan érzése, hogy egy „one man band” szólalna meg.
A „From Out of Nowhere” jó néhány dala a hetvenes években valószínűleg slágerstátuszt kapott volna, kezdve a címadó és egyben nyitó számmal, amely úgy hangzik, mintha az 1977-es kultikus „Out of the Blue” albumon is helyet kaphatott volna. Mr. Lynne továbbra is mestere a „beatlesesen” építkező vokális harmóniáknak (erre nagyon szép példa az „All My Love”), a hipnotikus refréneknek (külön említést érdemel a „Down Came the Rain”), az éteri szimfonikus hangszereléseknek (a melankolikus „Losing You” különösen hangsúlyos zenekari lenyomatot visel), valamint az egyszerű, de roppant hatásos és „megragadó” gitárfutamoknak (itt a „Sci-Fi Woman” emelhető ki).
A pörgősebb számok kedvelői leginkább az előbb említett „One More Time”-mal jönnek majd ki jól, amely az ELO boogie rockos, szimfonikus díszekkel megspékelt oldalát idézi, és abból a múltban bőven akadt. Ezen a hangszerelési és produceri csemegén nagyon nehéz kiválasztani az album legjobb pillanatát, mert minden dal nagyjából egyenrangú minőségű, rossz pillanat pedig egyáltalán nincs.
A „From Out of Nowhere” olyan, mintha időgéppel utaznánk vissza a Lynne-féle ELO aranykorába, vagyis a rutinos zenész ismét olyan albumot alkotott, amely tökéletesen a régi hívek ízlése szerint való. Nagyon kellemes és okos húzás az is, hogy egyik dal sem hosszabb három és fél percnél: Jeff a zenekara progrockos gyökerei ellenére sosem szerette a felesleges „nyújtást”, amely árthatna a dalai dallamos, kompakt szerkezetének.
Az ELO 2014-es visszatérése egyre inkább az elmúlt tíz év egyik legjobb zenei eseményévé válik. Jeff, a stúdiómunkáinak „one man band” jellege ellenére is, nyugodt szívvel nevezhette volna megint a teljes néven a zenekarát – Electric Light Orchestra, vagyis a saját neve nélkül -, de végül azért döntött másképp, mert elege lett a sok gyanús bandából, többnyire egykori tagokból álló formációból, amelyek a szavai szerint a múltban az engedélye nélkül éltek vissza az ELO névvel.
A kritikát írta: Peter Podbrežnik
Számlista:
1. From Out of Nowhere (3:14)
2. Help Yourself (3:12)
3. All My Love (3:05)
4. Down Came the Rain (3:28)
5. Losing You (3:36)
6. One More Time (3:28)
7. Sci-Fi Woman (3:06)
8. Goin’ Out on Me (3:08)
9. Time of Our Life (3:07)
10. Songbird (3:08)
Electric Light Orchestra:
Jeff Lynne – ének, gitár, basszusgitár, zongora, billentyűk, dob
Richard Tandy – zongoraszóló a „One More Time” című dalban
VENDÉGZENÉSZ:
Steve Jay – ütőhangszerek