Jean-Luc Picard, pardon, Ponty Grazban (2008)
Helyszín: Graz/Ausztria
A koncert dátuma: 2008. 07. 31.
Látogatók száma: 200
Jegyár: 7 € (állójegy) és 28 € (ülőjegy)
A grazi jazzfesztivál az elmúlt években már rengeteg nagy nevet megvendégelt. Idén például fellépett ott Billy Cobham (Mahavishnu Orchestra) is, de a jazzfesztivál valahogy elsiklott mellettünk, így a nagy doboslegendát lekéstük. Annál jobbkor jöttünk rá viszont, hogy Grazba érkezik a híres jazz-rock hegedűs, Jean-Luc Ponty a kísérőzenekarával.
Mindazok, akik azt hallották, hogy a grazi várba Jean-Luc érkezik, és az Enterprise csillaghajó kapitányára számítottak, legfeljebb megigazíthatták a szemüvegüket, kifújhatták az orrukat a pamutzsebkendőjükbe, és hazamehettek várni a következő sci-fi-kongresszusra. A helyszínen tehát csak a másfajta megszállottak maradtak, és a Star Trek-mániások helyett mi, zenei stréberek és tudósok vártuk Jean-Luc Pontyt, akik pont olyan lelkesek tudnak lenni, mint a trekkerek (sőt, jóval barátságtalanabbak is!).
Bárhogy is, a koncert pontosan elkezdődött, na jó, negyed kilenckor, ami a szlovéniai és olaszországi óriási csúszásokhoz képest maga a balzsam. Pontyt a koncerteken négy zenész kíséri – egy billentyűs, egy basszusgitáros, egy dobos és egy ütőhangszeres. Ezúttal az ütős hiányzott, de már az elejétől egyértelmű volt, hogy nem fogjuk túlzottan hiányolni. A másik négyen maximálisan felkészültek voltak, és mindent beleadtak, hogy az egyik tag hiánya ne látszódjon meg.
A több mint negyvenéves pályafutása során Jean-Luc Ponty már annyi szólóalbumot adott ki, és annyi zenésszel dolgozott együtt (Zappával is), hogy nehéz elképzelni, a francia vajon mely számokat válogatja be a repertoárba, és melyeket hagyja ki. Logikus döntés volt, hogy sokat foglalkozik majd a legutóbbi lemezzel, a The Atacama Experience-szel.
Az új album bemutatásával kezdett tehát – Back in The 60s, Point of No Return, Without Regrets, Celtic Steps – ezek mind a legfrissebb kiadványról valók. Később azt mondta, hogy részletesebben szeretne foglalkozni az Enigmatic Ocean (1977) című albummal, amely láthatóan az egyik kedvence. Így játszotta el a Mirage-t, a The Struggle of The Turtle to The Sea-t, majd a Trans-love Expresst is. A fellépés felénél úgy döntött, beiktat egy számot a jazzlegenda Thelonious Monktól is, amelyet csak Ponty és a billentyűse adott elő.
A koncert alatt néhány igazán varázslatos zenei pillanatnak lehettünk tanúi. Ponty kivételes dallamérzékkel bír, és bár a zenében sok az improvizáció, az mégis meglehetősen szerkesztettnek és rendezettnek hat. Sok olyan pillanat volt, amikor egy-egy szép rész egyenesen a szívedig hatol, vagy egy különösen dinamikus szakasz feltölt energiával. Egyszóval mindenből jutott bőven – érzelemből, sebességből, energiából… A zenészek közötti interakció is remekül működött, egyáltalán nem keresgéltek, és nem tántorogtak. Igazi jazz-rock koncert volt, amit már nagyon hiányoltam (a Miusow Quartet óta).
Pontynak csupa tehetséges zenész van a soraiban, és mindenki megmutathatta magát. A dobosnak két szólója is volt, a basszusgitáros is sokszor szólózott, és megmutatta a basszusgitározás minden lehetséges módját (slapet és tappinget is). A billentyűsnek szintén jutott néhány pillanat, amikor több figyelmet kapott. A legnagyobb mozgásteret persze a hegedűvirtuóz Jean-Luc Ponty élvezte, aki ennyi év után is úgy játszik, mintha megbabonázták volna, és igazi gyönyörűség (vagy inkább kínszenvedés, ha hegedűs vagy, és látod, hogy valaki ilyen jól játszik) nézni.
Nincs mit hozzátenni: a koncert szimpatikus és sikeres volt, jövőre pedig mindenképp előbb kell kapcsolnunk, és utánanéznünk, milyen finomságokat tartogatnak nekünk Grazban.
Szöveg és fotók: Rok Podgrajšek
Setlista
1. Back in The 60s
2. A Journey’s End
3. Point of No Return
4. Without Regrets
5. Celtic Steps
6. Mirage
7. The Struggle of The Turtle to The Sea
8. Duo (hegedű, billentyűk)
9. Szóló hegedű
10. On My Way to Bombay
11. Signals from Planet Earth
12.After The Storm – Trans-love Express
Ráadás:
13. In The Fast Lane
14. Euphoria
Képgaléria








