Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Cerkno / Stari plac / Szlovénia
A koncert dátuma: 2016. május 21.
Látogatók száma: 400
Jegyár: 37,00€
A hagyományos, huszonegyedik cerknói jazzfesztivál harmadik és egyben utolsó napja már délelőtt is igen eleven volt. A kísérőprogram részeként volt „éhesek” túrája Dario Corstese társaságában, aki beavatta a résztvevőket néhány agyafúrt étkezési babonába – a résztvevők, mint mindig, most is boldogan túlélték –, miközben Boštjan Gombač (Katalena) és Blaž Celarec műhelyfoglalkozáson tanította a gyerekeket agyaghangszerekre, a végén közös koncerttel, amikor a társaság a Stari plac főszínpadán próbálta ki saját agyaghangszereit. Délután az iskola épületében lépett fel Joe McPhee és Daunik Lazro (Pourtant Les Cimes), két szaxofonos a jazz két különböző világából, akik kétségkívül élvezetes koncertet adtak. Sajnos e cikk szerzője nem volt ott a koncerten, mert a dús mulatozás után egy kicsit tehermentesíteni kellett az agyi processzort, hogy zökkenőmentesen működjön, amikor a fesztivál harmadik napjának első zenekara színpadra lép: a betépett avant-trió, a Transitory Museum of Minds.
A formáció három zenészből áll, akik a zenei csiszolódás három különböző szelét hozzák: a New Yorkban élő szlovén dobos és ütőhangszeres Dre Hočevar, a szaxofonos Michael Wroblewski és a billentyűs Christian Balvig. Hočevar tavaly választotta maga mellé ezt a triót, a mostani koncertet pedig állítólag egy esetleges albumkiadáshoz is felvették. Azt nem is kell külön hangsúlyozni, hogy a trió szokatlan, sőt megszokhatatlan és vakmerően kihívó zenei kirakóst tálalt. Elsőként Christian Balvig vonta magára a figyelmet. Egy elektronikus hangos „játékszerrel” (valamiféle „szekvencerrel”) a legkülönösebb, helyenként kifejezetten ódivatú („new wave”) hangok seregét csalta elő, és „mesterséges” hangmanipulációval szó szerint megnevettetett lucid csengésével, amikor csatlakozott a szaxofonhoz és az ütőhangszerekhez. Balvig olyan átéléssel fintorgott, miközben a gombokat tekergette, és időnként átugrott a zongorán végrehajtott hirtelen csapásokra, hogy a grimaszai a hangokkal együtt csak tovább fokozták a trió lucid karakterét. Szórakoztató kombináció, amely a pillanat ihletére lélegzik és játszik, a belső érzések pillanatnyi „provokációját” átalakítva belőlük egyedi zenei történetet csal elő, és a trió ezt követi, szabad áramlásban átadva magát neki.
A Universal Indians with Joe McPhee semmivel sem kevésbé zseniális kombináció! A Universal Indians két norvég zenész, Tollef Ostvang (dobok) és Rune Strom (nagybőgő) szövetségében működő trió, akiket 2016. április 16-án ugyanitt, Cerknóban, a helyi Bar Gabrijelben már láthattunk az All Included felállásában. A triót az amerikai szaxofonos, John Dikeman egészíti ki. Hogy a dolog ne legyen túl „egyszerű”, a trió már évek óta együtt lép fel a veterán és jócskán jazzbolond, ha nem éppen újító szaxofonossal, Joe McPhee-vel is. Ő, ahogy említettük, aznap már fellépett Cerknóban, de úgy tűnik, a nem éppen szerény 77 évet számláló fickó még mindig kiválóan mozgékony. A kvartett féktelen, szenvedélyes, jazzesen pimasz és szeszélyes zenei képeskönyvet tárt elénk, amelyben a zenészek a szabadelvű, szabad formátum szellemében folyton egymásnak adogatták a szólisztikus bűvészmutatványokat, kivételesen összehangolt kommunikációban, kétségkívül a spontaneitás határán, de végig kiszámíthatatlan fordulatokkal, ahol a free jazz története mindig hajszál híján megtartja az egyensúlyát, nem sodródik túl messzire a frazeálás kereteitől, és nem fullad fejnélküli-farkatlan önkielégítésbe. Rendkívüli kommunikáció, rendkívüli érzékelés, rendkívüli zenei vendégjáték, ahol a kvartett mindig megtalálja a zenei keresztezőpontot, ahol találkoznak és egyesülnek, aztán újra mindenki a saját útjára indul.
Hasonló mondható el arról a zenekarról is, amely lezárta a harmadik napot, és ezzel a Jazz Cerkno fesztivál utolsó felvonását adta. Ők a norvég Cortex, akiket Thomas Johansson trombitás vezet. Őt is, Tollef Ostvang és Rune Strom társaságában, egy hónapja már láttuk Cerknóban, amikor az All Included felállásában lépett fel. A kvartettet a várakozásnak megfelelően a dobból és nagybőgőből álló ritmusszekció tölti ki, egy további altszaxofon pedig mozgalmasabbá teszi, a Cortex pedig sok mindenben, olykor szinte a Universal Indians elődjeiként hatott, de általánosságban legalábbis kielégítette a free jazz kultúra skandináv megközelítésének ízlését. A sokat látott zenészekből álló kvartett, akik számos más projektben és felállásban is játszanak, a várakozásnak megfelelően rendkívül merészen, forró vérrel, energikusan szólt, miközben saját termésű free jazz tartalmával és ötletes, szabadon áramló improvizációs kiugrásaival ugratott minket, ami azonban sosem hajózott túl messzire a vezérmotívumoktól. A „špas teater”, vagyis a bolondozás és a szombati mulatság Cerknóban még jóval éjszakába nyúlt, jóval azután, hogy a Cortex eljátszotta utolsó hangját, és lekapcsolta a villanyt az idei Jazz Cerkno felett.
Mint mindig, hagyományosan. A Jazz Cerkno továbbra is a legkülönösebb, víziójukban szó szerint „betépett” jazzelőadók találkozópontja, akik felpezsdítik a fantáziánkat, és forrongó művészi szenvedéllyel töltik fel kóborló lelkünket és szívünket. Boštjan Cvek után is. Éljen a Jazz Cerkno! Jövőre is találkozunk ott.
Képgaléria
