Isis, Dälek és Transitional hipnotizálta a Kino Šiškát (2009)
Helyszín: Kino Šiška, Ljubljana
A koncert dátuma: 2009. november 16.
Látogatók száma: 0
Amióta a Kino Šiška újra kinyitotta kapuit, csak úgy sorjáznak benne a kiváló zenészek koncertjei. Ezúttal az ambient és a sötét hangzások három mestere látogatott el kis országunkba: a Transitional, a Dälek és a régi szlovén ismerősök, az Isis. A legnagyobb érdeklődés természetesen az Isist övezte, hiszen a csapat a metál- és rockerközönséget éppúgy odavonzza, mint a kísérleti zene kedvelőit.
TRANSITIONAL
Az estét a Transitional duója nyitotta. Nagy-Britanniából érkezett formáció, amely valamiféle poszt-rock/metál stílust képvisel. A koncert kezdete olyan volt, amit nem felejt el az ember. Nem tudom, ki volt érte a felelős, de a nyitány fülsiketítő volt. Később úgy éreztem, valamelyest visszavettek a hangerőből, de füldugó nélkül gyakorlatilag lehetetlen volt hallgatni őket. Ezt tényleg nem értem: minek ekkora hangerő? Jó zene ez, de muszáj miatta mindannyiunknak megsüketülnünk? Sokkal mérsékeltebb szinten is hallgatható lenne. Nem tudom, mindenkinek volt-e olyan jó zoknija, amit be lehet tömni a fülbe, de velük a koncertet mindenképp könnyebb volt elviselni. A Transitional még egész érdekes volt, de rettentően lassú. A szinte doom hangulatot olyan lassan építették, hogy már majdnem elaltattak, aztán a gitáros-énekes Kevin Laska iszonyatos üvöltése felébresztett. Utána az előadás kissé feléledt, de a tempó végig túl egyhangúnak tűnt, amiért kétségkívül a dobos hiánya is felelős volt (a dobok felvételről szóltak).
DäLEK
A Dälek duó: Dälek az énekes, Oktopus pedig a különféle gombok és triggerek mögött áll. Jogos lenne a kérdés, mit keres egy hiphop-páros egy metálkoncerten, ha hétköznapi hiphop-duóról lenne szó. A két testes úr ugyan sokat merít a hiphopból, de a pszichedelikus és avantgárd hatásokat sem szabad figyelmen kívül hagyni. A háttér mindenesetre az, ami kicsit különleges. Oktopus remek, komor aláfestést tud teremteni, bár a koncert vége felé a hangzásai már kissé kimerültnek tűntek. Az MC-nek is volt pár érdekes mondanivalója, többnyire tipikusan társadalomkritikai témákról. Mindenesetre kiváló hiphop, amely nem a „hoes”-t vagy a „homeys”-t magasztalja, hanem tényleg a fontos problémákra összpontosít. Az előadás dinamikus volt és színvonalas, csak egy pillanatra vált egyhangúvá (ahogy a Transitionalnál).
ISIS
Az Isis érdekes kaliforniai formáció, amely a poszt-rock, a space rock és a hardcore metál keverékét szövi a zenéjébe. Vannak más összetevők is, de ezek a fő alkotóelemek. Szlovéniában már régi ismerősök, és ez valószínűleg az egyik oka annak, hogy a koncertjük elég szépen megtelt, főleg a metálrajongókkal.
Már az elején egyértelmű volt, hogy az Isis az a zenekar, amiért sokan egyáltalán megváltották a jegyet. A tömeg össze sem hasonlítható a két előzenekaréval. Az Isisnek tényleg jó sok koncerttapasztalata van, és a népszerűsége is jóval nagyobb, mint az első kettőé.
A zenekar számainak jó része metálos részekkel indul, majd hosszabb hangszeres játék következik. Valahol közben egy lágyabb, énekelt rész is felbukkan. Az Isisnél különösen kiemelkednek az atmoszférikus részek, ahol fokozatosan építik vissza a hangzást a keményebb szakaszokig. A hangzásépítés közben a legmeggyőzőbbek, a metálos részek viszont nem hoznak kiugró teljesítményt, többé-kevésbé hétköznapiak. Mindazonáltal ezeknek a poszt-rockos pillanatoknak és a metálba való átugrásoknak a kombinációja elég szerencsés. Ahogy a zenében látványosan váltottak az ambient és a metálos részek között, úgy ugrált az énekes is az üvöltős és a tiszta ének között. Az üvöltős vokál nem túl lenyűgöző, nincs benne semmi kiemelkedő, a „clean” ének viszont jóval tetszetősebb volt.
Az Isisnél nem kell valami technikai bravúrt keresni (szólóból sincs túl sok), inkább a hangzás kibontakoztatásáról és a dallamok összefonódásáról van szó. Ezt két gitárral és ambient szintetizátorhangokkal érik el, de amikor a billentyűs otthagyja a szintit és gitárt ragad, három gitárvonal szövődését hallhatjuk. Mindez pillanatokra akár mágikusan is hathat, hiszen különleges élmény hallgatni, ahogy egy dallam kibontakozik, és összekapcsolódik a többi hangszer dallamaival. Kár, hogy idővel ezek a minták kiszámíthatóvá és unalmassá válnak, bármilyen szépen szövik is a hangzásszőnyegeiket.
Az Isis szolid, koncentrált, sajnos viszont gyakorlatilag a közönséggel való kommunikáció nélküli műsort adott. Ennek a zenei stílusnak a fényében ez szinte érthető, hiszen végig a sötét hangulatok uralkodnak. A hangzás ugyanolyan hangos volt, mint egész este, de a nyugodtabb részeknél azért már hallgatható volt különféle füles segédeszközök nélkül is. A hangszerek egymáshoz viszonyított arányát tekintve is az Isis volt a legjobb, és még egy lépcsőfokkal feljebb emelte őket, hogy csak nekik volt igazi dobosuk. Ha maga az előadás jól sikerült is, a játékidőre ezt nem mondhatnám, mert a srácok már egy jó óra után le akartak lépni. A közönség hosszas követelőzése után végül mégis visszatértek, és lejátszották a szokásos másfél órát. A koncert nem volt az év kiemelkedő eseménye, de mindenképp színfolt volt Szlovénia zenei kínálatában. Legközelebb viszont vegyétek kicsit halkabbra a hangot, mert különben ennek a vén motoszkálónak még jobban fájni fog a füle!
Fotók: Robi Lipej
Képgaléria

















