Invasives – kanadai invázió (2007)

RockLine: Üdvözlet a hónap koncertesemménye előtt, a ljubljanai Cvetličarna előtt, ahol az imént álltátok ki a tűzkeresztséget a szlovén közönség előtt. Először is gratulálnék nektek a több mint tisztességes fellépéshez.

Byron Slacks: Köszi!

RockLine: Elég nagy meglepetés, főleg nagyon kellemes, hogy a NoMeansNo ezúttal egy újabb kanadai bandát csalt színpadra, amelyik nálunk még szinte teljesen ismeretlen.

Byron: Már jó ideje szeretném megköszönni nekik. Velük végigjártuk Kanadát, a the Hanson Brothersszel pedig egy turné során alaposan felforgattuk a hazai koncertkört. Valószínűleg a the Hanson Brothersszel sokkal többet léptünk fel, mint a NoMeansNo-val. A NoMeansNo kanadai koncertjei igazán nagyok voltak, és el voltunk ragadtatva attól, amit ott átéltünk. Az elmúlt két év pozitív motivációt is jelentett nekünk, mert megígérték: ha sikerül összeszednünk a szaros kis dolgainkat, akkor velünk jöhettek az európai turnéra. A NoMeansNót a közös ismerőseinken keresztül ismertük meg, akikkel Kanadában játszottunk – a Removal zenekaron keresztül. Először a Removallal koncerteztünk, ott hallottak minket az NMN-esek, és egyik dolog jött a másik után. Mivel már tudtuk, kik azok a NoMeansNo, tényleg fel voltunk dobva. Ez volt addigi pályafutásom első pillanata, amikor az agyvérzés szélén álltam, „öregkori szélütés” módjára. (nevetés) Let’s Rock!

RockLine: Remélem, a csillagok ezután is veletek lesznek. Ma energiától fűtött showt mutattatok be a közönségünknek, ahol semmivel sem spóroltatok. Mit emelnél ki az Invasives közvetlen hatásaiként?

Byron: A legfrissebbek tulajdonképpen azok a bandák, amelyekkel együtt koncerteztünk. A NoMeansNo, a Removal, a Circle The WagonS, a nelsoni (B.C.) zenekar (a már megszűnt bandáról többet olvashattok ITT), előtte pedig még egy csomó klasszikus hatás, például a The Jesus Lizard, akik mindig fontosak voltak a fejlődésünk szempontjából, a Refused, a Helmet…

RockLine: Amit hallottam, abból – lehet, hogy tévedek – a hangzásotok fontosabb tényezői közé a Queens Of The Stone Age-et is odasorolnám.

Byron: A dobosunk, Hans Anus nagy QOTSA-rajongó. Még arra is volt lehetőségünk, hogy Vancouverben ellátogassunk az egyik koncertjükre a Richard’s klubban, ami a Cvetličarnánál jóval kisebb hely, amikor Dave Grohl ült a dobok mögött, és hát látni a legendákat közvetlenül magunk előtt, az mindannyiunknak kivételes élmény volt.

RockLine: Az, amit ma játszottatok, az az első albumotok anyaga?

Byron: Ez az album, amelyik majd megjelenik, már a harmadik kiadványunk. Nemrég nevet váltottunk, úgyhogy igen, ez az első lemezünk Invasives néven. Korábban Married To Music néven működtünk, még előtte pedig Sevenage voltunk, de mindkét név elég nehezen vihető át Kanada határain túlra. A Married To Music borzasztó név, bevallom, és a banda sem maradt le mögötte, az Invasives projektet pedig kezdetben csak szórakozásból indítottuk el, a buli viszont minden várakozást és addigi sikert felülmúlt. A korábbi nevet úgy ráztuk le magunkról, mint egy mankót, ami csak akadályozott minket, és a szerény eredményeket nézve igazából nem is jelentett semmit. Az európai invázióhoz erős, odaillő nevet akartunk, ezért kereszteltük át a zenekart Invasivesre. A bátyám, Adam (basszusgitáros) összeszedte a bátorságát, és énekelni kezdett, a ljubljanai koncert pedig a negyedik énekesi fellépése a pályafutásában. Eddig nagyjából 280 koncertünk volt Kanadában, és ez az ő negyedik éneklős fellépése, szóval megérdemel egy tapsot. (nevetés) Azt akartuk, hogy kilépjen az árnyékból, és tudatni akartuk mindenkivel, hogy tényleg jók vagyunk, és nagyon igyekszünk … (nevetés)

RockLine: Éppen az énekhangok különbözősége az, ami jóval több figyelmet vonz, mintha csak egy mikrofon lenne foglalt. Milyenek voltak eddig a koncertjeitek a NoMeansNo oldalán?

Byron: Először Nürnbergben léptünk fel, utána jött Svájc, ahol lerohantuk Zürichet és Bernt, majd ez a negyedik, és még vagy 20 fellépés vár ránk, és ennyi.

RockLine: Mik a rövid és hosszú távú terveitek? Most turnén vagytok. Mi a terv a hazatérés utánra?

Byron: A CD, ami itt kapható, még nem jelent meg, mert a megjelenését 2008-ra datálták.

A beszélgetést megzavarja egy elég kikészült koncertlátogató, akit most elkeresztelek Rastafa Allknowsnak …)

Rastafa Allknows: Te vagy az az énekes abból a bandából, akit az előbb láttunk ….

Byron: Pontosan.

Rastafa: Szereted a Barby Girlst?

Byron: (Byron énekelni kezdi az ‘I’m A Barbie Girl’-t) Végigénekeljem neked? (nevetés)

Rastafa: Egy kicsit lejjebb kell vinned a hangmagasságot, a játék viszont rendben van, öregem …

Byron: Ne aggódj! A golyóim már jó ideje végleg leszálltak a zacskóba (nevetés) Visszatérek a kérdésedre. Hazatérés után kanadai turnéra megyünk, amikor megjelenik a CD, a rajt Vancouverben lesz, nyáron pedig szeretnénk visszatérni Európába, és újra felkeresni mindazokat a helyeket, ahol ezen a turnén vendégeskedünk. Még egyszer köszönet a kanadai mecénásainknak, a NoMeansNónak, hogy magukkal vittek minket a turnéra, pedig ez rendesen sokba kerül nekik, mert bárhová megyünk, az emberek még csak ismerkednek velünk, és nem sokan sejtik, kik vagy mik vagyunk egyáltalán … Azért csinálják, mert tényleg hisznek abban, amit csinálunk, és ezért nagyon és őszintén hálásak vagyunk nekik, és tényleg nincs sok zenekar, amelyik egy ilyen hosszú Odüsszeiára vállalkozni mert volna, olyan társaságban és támogatással, amilyet jobban nem is kívánhatnánk. Európa a legfontosabb hely a nap alatt, mert itt a zenekarokat tényleg jól fogadják. Nekünk elég elképzelhetetlen az is, hogy itt több száz éves emlékek és helyek vannak. Ez egy teljesen más világ, ami nagyon eltér a kanadai valóságtól. Ha máshol sikerül, akkor a kanadai fajtától is meleg ölelést és fogadtatást kapsz …

RockLine: Valahogy így lehetne beszélni a mi zenekarainkról is itt, akik a külföldi színpadokon küzdenek azért, hogy Szlovéniában is elismerjék őket … Még egy utolsó üzenet az olvasóinknak, aztán irány a terem meleg menedéke.

Byron: A koncert már elkezdődött, és én is látni szeretném a világ nekem legkedvesebb bandáját! Az Invasives visszatér a ti vidékeitekre, és szerintem tetszeni fogunk nektek. Készüljetek! És még egyszer nagyon köszönöm a vendégszeretetet, és üdvözlök minden RockLine-olvasót. Rock On!!!