Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Zele
Kiadó: Croatia Records
Megjelenés: 2016
Értékelés: 4/5
Bár ez az album már több mint egy éve kint van – 2016. december 9-én jelent meg –, érdemes gyorsan górcső alá venni, hiszen a Divlje jagode hard rock zenekar legendás vezetőjének, alapítójának és hírhedt gitárosának, Sead Lipovačának a műve, akit mindenki „Zele” néven ismer.
Ez a zenész második önálló stúdióalbuma, és az első huszonhárom év után az 1993-as „Magic Love” óta. Sokáig érlelődött, formálódott, és várt a megjelenésre. Hangzásban és szerzeményekben is rendkívül kiérlelt. Hallgatójának gyönyörű, átfogó bevezetést ad ennek a művésznek a fokozatos alkotói beéréséhez, ami a zeneiparban eltöltött évek tapasztalataiból és a kitartásból fakad. Lipovača tehetsége és tudása mindig is megkérdőjelezhetetlen volt, de az, hogy művészileg mekkorát érett, az „Internal Waves of Love” alapján több mint nyilvánvaló.
Zele mindig is nagy perfekcionistának és érzékeny művésznek számított. Ennek az albumnak külön odaszentelte magát, és semmit sem akart a véletlenre bízni. A felvett anyagot ezért Svédországba küldte a végső hangzás kialakítására (keverés és mastering), ahol az album hangzásának utolsó simításait Andy LaRocque végezte el, a felséges King Diamond gitárosa. A két zenész barátsága régóta nem titok, ezt megerősítette az is, hogy LaRocque különleges vendégként részt vett a Divlje jagode koncertjén, amikor 2017 májusában ők nyitották meg a Deep Purple zágrábi estjét. A történet itt még nem ér véget, mert Zele új albumán feltűnik egy másik sztár is, aki szintén különleges vendégként lépett fel a Divlje jagodéval azon a koncerten. Ő a Black Sabbath egykori énekese, Tony Martin, aki a Missing You című számban működött közre.
Ha gyorsan átfutjuk az anyagot, többnyire instrumentális lemezről van szó, amelyen az egyedi Zele gitárnyelve parancsol. Valójában a két vokális szám (a Missing You, amelyet Martin énekel, és a később következő, balladisztikus Come With the Rainbow, amelyet a banja lukai énekesnő, Sonya ad elő) az album többi részéhez mérve szinte felesleges, még ha teljesen korrekt szerzemények is. Martint azonnal felismered, bársonyos hangja ugyanúgy ragyog, mint a Black Sabbath későbbi korszakaiban, a említett ballada viszont semmilyen említésre méltó nyomot nem hagy maga után. Ami az albumon teljesen leköti a figyelmet, azok Zele instrumentális szerzeményei. Ezekben teljesen az érzéseinek rendeli alá magát, és a lehető legőszintébben közvetíti őket a hallgató felé. Minden egyes hang és hangszín megformálásában finoman, gondosan és rendkívüli lágysággal, érzéssel nyúl a dalokhoz. A gitárnyelvének minden megütött hangja meggyőzően tükrözi az érzelmeit és szenvedélyeit, amelyek az egyes számok alapüzenetéből fakadnak. A gitár nemesen nyög és sír, hihetetlen előkelőséggel és az összehangolt megoldások lágyságával rezeg. Zele az érzelmeket és az ötleteket a nagyon vibráló hangulatok megteremtésének rendeli alá. Rendkívül atmoszférikus albumról van szó, amelyen a zenésznek átható módon és érzéki nemességgel sikerül a miszticizmust is megidéznie. A melankólia, és ugyanakkor a forrongó szenvedélyek féktelen kitörése rendkívül meggyőzően jelenik meg, de Zelét ez sem sodorja túl a határon. Közben nem szórja a hangokat, mert tömören, átgondoltan méri ki őket, ami garantálja az album nagyszerű hallgathatóságát és a dalok magas fokú kompaktságát.
Az albumon a hihetetlen megbékélés és az összeszedetten kialakított párbeszéd jegyében fognak kezet egymással a balkáni melosz elemei (arabeszk), a neoklasszikus elemek, és persze az egész legpikánsabb összetevője, a rock’n’roll, pontosabban a hard rock elemei. Annak ellenére, hogy Zele önálló stílusú gitáros, saját kidolgozott művészi nyelvezettel, mindebben semmiképp sem lehet figyelmen kívül hagyni Richie Blackmore személyének és munkásságának hatását.
Egy dolog azonban biztos: Zele az egész albumon végig magas zeneiséget tart. A „zenei csodabogárkodás”, vagyis a kísérletezés elől széles ívben kitér, ezért a legjobban uralt és legügyesebben, legtapasztaltabban kezelt ötletarzenál kényelmes fotelében lubickol. Meglepetés tehát nincs, viszont igazi, régi iskolás instrumentális gitárrock albumot kaptunk, határozott karakterjegyekkel, amelyen sajátos módon keresztezi egymást az „arabeszk”, a neoklasszika és a csupasz hard rock drive. Az „Internal Waves of Love” rendkívül szép lemez, amely gyorsan megkapó, különleges zeneiségével szólít meg, hiszen magától nőtt, önálló karaktert ápol. Ez az a zenei báj, amelyet Zelétől valahogy csendben mi is vártunk.
Felállás
Zele – gitár, kísérővokál
Tony Martin & Sonya – ének
Damjan Durić – billentyűk
Krešimir Kaštelan – basszusgitár
Nenad Borić – dobok
Produkció
Zele
Számlista
1. Tsunami
2. Internal Waves of Love
3. Missing You (feat. Tony Martin)
4. Aksam in Istanbul
5. Sultan of Brunei
6. Great Wall of China
7. Come With the Rainbow (feat Sonya)
8. Alexander the Great
9. Millenium Refugees
10. Richard Branson Smile
