Az interjú dátuma: 2008. 06. 24.
Milko Lazar Szlovéniában talán kevésbé ismert név, az avantgárd rajongói között viszont kiváló szaxofonosként és fúvósjátékosként szerzett hírnevet a Quatebriga soraiban, amelyet sokan az egyetlen nem hivatalos szlovén rock in opposition zenekarnak tartanak a Begnagrad mellett. Még a Quatebriga megalakulása előtt játszott a Big Bandben, amelyhez később vissza is tért, közben pedig csembalóművészetet is tanult. Manapság sokat foglalkozik zenekari művek komponálásával, zongorázik, és van egy új jazzbandája is, a Dedu za petami. Munkája tehát bőven akad.
Rockline: Hétfőn volt valami rendezvényed a Cankarjev domban, ugye?
Milko Lazar: Igen, Edvard Kluggal.
Rockline: Ő koreográfus.
Milko Lazar: Pontosan. Koreográfus és táncos, de most nem táncolt, mert megsérült. Én írtam a zenét az előadáshoz, ő pedig megcsinálta hozzá a balett koreográfiáját.
Rockline: Te zongoráztál?
Milko Lazar: Igen. Két zongoránk volt, én és Bojan Gorišek játszottunk rajtuk. Jó előadás volt. Egy óráig tartott. Inkább minimalizmusról szólt, ultraminimalizmusról.
Rockline: Mit is jelent pontosan a minimalizmus?
Milko Lazar: Nekem azt, hogy a zene nagyon lassan fejlődik. Hogy vannak benne ismétlődések. Például Philip Glass. Pénteken pedig a zenekarral játszunk a Krakov Trn fesztiválon.
Rockline: Jazzt?
Milko Lazar: Igen, amolyan jazz-rockot.
Rockline: Hogy hívják a bandát?
Milko Lazar: Dedu za petami. Jani Hace basszusgitározik, Igor Leonardi gitározik, Aljoša Jerič a dobos, én pedig a billentyűknél vagyok.
Rockline: Fúvósokon nem játszol?
Milko Lazar: Nem, a fúvósokat most félretettem. A billentyűket egy ideig elhanyagoltam. Zongorával kezdtem, aztán Hollandiában csembalót tanultam, majd hosszú idő után újra elkezdtem zongorázni és billentyűzni.
Rockline: Melyik áll közelebb hozzád – a zongora vagy a fúvósok?
Milko Lazar: Nehéz megmondani. A fúvósok kezdtek korlátozni. Egyrészt sokkal kifejezőbbek tudnak lenni, mint a billentyűs hangszerek, másrészt viszont az egyszólamúságuk miatt, mivel nem lehet rajtuk akkordokat játszani, teljesen korlátozottak. Nekem például a gitár az ideális hangszer.
Rockline: Azon is játszol, ugye?
Milko Lazar: Nem.
Rockline: Nem gitároztál a Barbara albumon?
Milko Lazar: De. De az nem igazi gitározás. Nem vagyok épp gitáros. Az inkább a gyenge pontom.
Rockline: Most inkább a klasszikus zenében vagy a jazzben mozogsz?
Milko Lazar: Valójában inkább a klasszikusban.
Rockline: Írsz zenét?
Milko Lazar: Zenekaroknak írok zenét. Jelenleg Kluggal dolgozom egy balettön, a premier Lisszabonban lesz, október 22-én. Klug a koreográfus. A zenét élőben adják elő zongorán és hegedűn.
Rockline: Zenekar nélkül?
Milko Lazar: Igen, csak zongora és hegedű. Megint egyfajta minimalizmus. Nagyjából mindig dolgozom, mindig írok zenét.
Rockline: Ebből élsz?
Milko Lazar: Igen, ebből élek, meg kell élnem valamiből.
Rockline: Dolgozol popelőadókkal is, egy kis mellékesért?
Milko Lazar: Nem. A megbízások valahogy beálltak. Időnként kapok egy-egy nagyobb zenekari mű megrendelést. A népszerű előadók közül legutóbb a Siddhartával működtem együtt. Ahhoz képest, ami másutt zajlik, például a tévében (mindenféle szimfonikus változatok), ez maga volt a csúcs.
Rockline: Pontosan mit csináltál a Siddhartának?
Milko Lazar: Ifj. Slavko Avsenikkel ketten megcsináltuk a hangszerelés felét-felét.
Rockline: A Siddhartában játszik Jani Hace is, az új bandád tagja.
Milko Lazar: Igen, kiváló basszusgitáros, nagyon stabil. Igorral és Janival már egy ideje beszélgettünk arról, hogy alapítunk egy teljesen nonprofit zenekart. Jól érzem magam, nagyon nyitott zenét játszunk.
Rockline: Szoktatok próbálni?
Milko Lazar: Nem.
Rockline: Improvizáltok?
Milko Lazar: Tudod, mi annyira jók vagyunk, hogy egyszer próbáltunk, a zene pedig most a koncerteken épül fel. Vannak megírt számaink, szóval nem tiszta improvizációról van szó.
Rockline: Lesz lemez?
Milko Lazar: Lesz, de ez még időbe telik. Már van 10-12 számunk, amelyeket minden alkalommal másként játszunk el. Van köztünk egy pozitív feszültség, sosem tudod, mi fog történni. Egyébként a jazz terén jelenleg csak ez zajlik nálam. A Big Bandet otthagytam.
Rockline: Miért?
Milko Lazar: Mert nincs meg a kölcsönös érdeklődés, sem az övék, sem az enyém.
Rockline: Mit csináltál utoljára a Big Bandben?
Milko Lazar: Fúvósokon játszottam, és vezényeltem. Elegem lett, túl sokáig voltam egy helyen.
Rockline: A Big Bandben már a pályafutásod elején is játszottál.
Milko Lazar: Így van. Aztán egy ideig szabad voltam. Később egy hitel miatt visszamentem. Most megint szabad vagyok. Magunkfajta zenészek például színházi és filmzenékből élünk meg. A kommerszzel nem kell foglalkoznom. Csinálnék viszont valami minőségi popot, csak nincs rá időm.
Rockline: És a Quatebriga? Lesz még valami belőle?
Milko Lazar: Nem. Az túl hosszúra nyúlt, egy ponton már nagyon elhúzódott. Amikor kiszálltam a zenekarból, Aleš Rendla és Nino még próbáltak kitartani egy ideig. Jött még sok más zenész, akiknek semmi közük nem volt az eredeti felálláshoz.
Rockline: Tudod, hogy most a nem hivatalos rock in opposition zenekarok közé soroltak titeket? A Begnagrad mellett az egyetlenek Szlovéniában.
Milko Lazar: Szuper. Hallottam valamit erről. Örülök neki.
Rockline: A zene kommercializálása ellen.
Milko Lazar: Egyértelműen. Bár ez a The Choice of The New Generation lemez nagyon csiszolt volt, de szándékosan. Az MTV berobbanásának idején készült, és mi ezen gúnyolódtunk. A szlogen is (The Choice of The New Generation) az egyik reklámjukból származik.
Rockline: Csináltál a pályád során mást is, valamilyen más stílust?
Milko Lazar: Felvettem egy albumot a Xenophobia nevű metalbandával, amelynek arab–szlovén származású énekese volt, és nagyon odatették.
Rockline: Akkor gyakorlatilag már szinte minden műfajt végigjátszottál?
Milko Lazar: Igen, sokat, nagyon sokat. A narodnozabavna, vagyis a szlovén mulatós népzene kivételével.
Rockline: Nem akarod egyszer azt is kipróbálni?
Milko Lazar: Nem. Pedig a népi polkával nincs bajom. De az más, mint a narodnozabavna zene. Szlovéniában van jó folkzene, csak ritkán hallani. Nekünk is volt egy inkább folkos bandánk, a Štefbet Trifi. Mi voltunk az egyetlenek, akik igazi saját szerzeményű, kicsit bolondos zenét játszottak ebben az etno-jazz stílusban. Volt harmonikánk, szaxofonunk, hegedűnk és bőgőnk
Rockline: Ki játszott még ott?
Milko Lazar: Drago Ivanuša (harmonika), Nino de Gleria (bőgő), Jelena Ždrale hegedűn, én pedig a fúvósokon. Nagyszerű banda volt. Hat évig játszottunk intenzíven, aztán abbahagytuk, mert nem kaptunk elég támogatást. Külföldön is sokat játszottunk.
Rockline: Köszönjük a beszélgetést.
A beszélgetés során sok csípős megjegyzés is elhangzott különféle szlovén kiadókra és intézményekre, a nyálas popról. Szó esett a Quatebriga esetleges CD-kiadásairól, Joe Zawinulról és még sok minden másról is.
Az interjút készítette: Rok Podgrajšek és Aleš Podbrežnik
Szerkesztette: Rok Podgrajšek
Fotók: Aleš Podbrežnik
Képgaléria
