Előadó: All Over Everywhere
Kiadó: Emkog Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 41:51
Értékelés: 4.2/5
Az All Over Everywhere a fenomenális zeneszerző, billentyűs és gitáros, Dan Britton legújabb projektje. Az együttes szinte véletlenül született: egy teljesen esetleges beszélgetés közben a multiinstrumentalista Trinna Kesner és Britton arra jutott, hogy jó lenne a Birds and Buildings egyfajta folk-változatát megcsinálni. Trinna korábbi bandája így egyesítette erejét Brittonnal és az Emkog kiadóval, és megszületett az All Over Everywhere. A debütáló „Inner Firmaments Decay” idén jelent meg, és pontosan azt hozza, amit Dan Britton elképzelt: egyfajta folk-változata a Birds and Buildings „Bantam to Behemoth” (link a recenzióhoz) albumának.
Az album izzik az akusztikus hangzástól és a szinte már ijesztően kellemes elektromos felhangoktól. A lemez által megidézett szépség ugyanis inkább moll, mint dúr természetű. A legnagyobb különlegessége a hihetetlenül izgalmas produkció. Az első hallgatás után azt hittem, hogy teljesen elrontották a „keverést”, mert csupa „rossz” hang türemkedik előre. Aztán alaposabb hallgatás után mégis felismertem egy ilyen produkció teljes zsenialitását. Olyan részek kerülnek előtérbe, amelyekről sosem hittük volna, hogy ekkora szerepet kapnak, és ez egészen különleges értelmezését adja a zenének, amely átadja a hallgatónak az album kulcsfontosságú koncepcióját. Britton ezzel olyan szintre emelte a produkciót, ahol az már magának a zenének és gondolatiságának része.
Az „Inner Firmaments Decay” nyolc kiváló dalból áll, amelyek kiegészítik egymást, ugyanakkor mindegyik kivétel nélkül kiegyensúlyozottan magas színvonalú. Britton maga azt mondja, hogy a „Gratitude” az egyik legjobb dal, amelyen valaha dolgozott, és valószínűleg ez az album csúcspontja is. Megan Wheatley énekesnő, aki korábban is dolgozott már Brittonnal, hangja Kate Bushéra emlékeztet; a dalok hangszerelése is hasonló, vagyis Bush-os stílusú, jazz- és folk-elemekkel a háttérben. Ezeket a hangszereléseket azonban jócskán feldobják az avantgárd elemek, amelyeket a jellegzetes, „brittonos” progresszív rock hangzásba csomagoltak. Egy dologban Britton azért nem változik: a billentyűkre, zongorára és főleg a kedvenc mellotronjára épülő zenétől nem mozdul el.
Az albumot így nemcsak a Britton-rajongóknak ajánlom (nekik úgyis tetszeni fog), hanem a folk, a jazz és a progresszív rock minden kedvelőjének. Az „Inner Firmaments Decay” egyedi keveréke olyan zenét hoz létre, amely nem szorul bele egyetlen műfajba, legalábbis nem annyira, hogy csak egy bizonyos stílus rajongóit szólítsa meg. Nem éri el a „Bantam to Behemoth” újításait és szinte tökéletes voltát, de könnyedén Britton legjobb lemezei közé tartozik. Bár, ha őszinték vagyunk, Britton még nem csinált rossz albumot: mindegyik kivételesen magasan áll a progresszív rock hallgatóinak körében. Dan az „Inner Firmaments Decay”-jel így folytatja a kiváló albumok sorát, amelyek csakis dicséretet érdemelnek, és ha így halad tovább, neve hamarosan ott lesz a hetvenes évek zenei óriásai mellett.
Felállás
Trinna Kesner – gitárok, brácsa, hegedű
Natalie Hughes – cselló, basszusgitár
Jennifer LaPlatnia – zongora, harmonika, vibrafon
Megan Wheatley – ének
Kelli Short – oboa
Dan Britton – billentyűs hangszerek, gitárok
Ignacio Cruz – hegedűcitera, dulcimer, gitárok
Pat Gaffney – dobok
N. Scott Robinson – ütőhangszerek
Brian Falkowski – fuvola, klarinét
Produkció
Dan Britton
Dalok listája
1. Art of the Earth (4:13)
2. Endless Night (3:18)
3. The Shroud (5:40)
4. Honesty (4:29)
5. After All the Years (6:57)
6. On a Dark Street (3:08)
7. Until the Sun Begins to Fall (3:32)
8. Gratitude (10:34)
