Indie est Tolminban: Jardier és Daniel Vezoja (2017)
Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Tolmin / MINK / Szlovénia
A koncert dátuma: 2017. 04. 15.
Látogatók száma: 100
Jegyár: 5,00€
Idén április közepi hétvégéje a Felső-Primorska klubszínterén is izgalmasan alakult, pontosabban annak fővárosában, Tolminban. Ha a péntek, 2017. április 14-i estén a riport szerzőjének – a „agyi salátáján” végzett sürgős sebészi beavatkozások miatt – elúszott a tolmini MINK klubban fellépő remek varaždini stoner rock banda, a Drone Hunter, a másnapi formája épp egy nagyon szerencsés párosítás megnézésére predesztinálta: két olyan előadóéra, akik modernül szólnak, mégis retró hangzásúak. Ők a szlovén indie rockerek, a Jardier, és az ugyancsak szlovén (brežicei) dalszerző-énekes, Daniel Vezoja.
Úgy húsz perccel este tizenegy előtt, akusztikus gitárral a nyakában, becammogott a tolmini MINK színpadjára Daniel Vezoja. Tavaly év végén kiadott egy kivételesen szép és merész szólóalbumot „Where the Light Resides” címmel, és természetesen ezt mutatta be „kerekre csiszoltan” Tolminban is. Daniel valóban rendkívül szerencsés nyitánya volt az estének a Jardier-találkozó előtt. Az énekes-gitáros, aki teljes mértékben a lágy, finom akusztikus és természetes hangzások szövedékére épít, amelyekben remekül érvényesül gyönyörű hangja, s a gondosan átérzett előadásmóddal végig teljesen megjátszatlanul szólítja meg a közönséget, háromnegyed óra alatt eljátszotta új albumának nagy részét, hozzátett egy Famous Blue Raincoat-feldolgozást, és még néhány régebbi, saját szerzeményt.
A második dal után társaság érkezett mellé a színpadra (elektromos gitár, zongora), kicsit később pedig egy hegedűs is, és ettől a saját anyaga az előadás során dinamikusan lélegzett fel, és sokkal jobban életre kelt. Számos fellépés áll mögötte, külföldön is, a második otthona Írország, és ezt a zene is elárulta: kitűnő keverék a kelta folk dallamvilágából, a bluesból, a popos fülbemászóságból és az Americanából. Ki kell emelni azt is, milyen meggyőzően illeszkednek Daniel költeményei a ritmusba az angol nyelvű számokban, ami tovább erősítette (főként személyes) vallomásosságának üzenetét. Ahogy mondtam: az ember, aki inkább „angolosan” szól, mint szlovénul. Erős anyag van a zsebében, olyan, amelyet nyugodtan játszhatnának rendszeresen a nagyobb szlovén rádióadók.
Daniel Vezoja fellépése nem kevés rokonszenvet váltott ki a közönségből, amely a koncert zárását látványos elismeréssel fogadta. A nézők zöme viszont a „indie rock” formáció, a Jardier fellépésére várt. Ők gyakorlatilag teljes egészében eljátszották a „Seasons” című debütáló stúdióalbumukat. A zenekar fő ikonja, vizionáriusa és a Jardier hangzását és stílusát meghatározó zenei ötletek kezdeményezője természetesen Alex Raztresen (ének, gitár), mellette a csapatban Andrej Zavašnik (dob), Jure Pohleven (szintetizátor, gitár), Dejan Slak (basszusgitár) és Borut Perše (gitár) játszik. A Jardier hihetetlen társaság. Hihetetlen a puszta perfekcionizmus tekintetében, amit már a hangszerpark és a színpadi logisztika látványa is sugallt. Összességében, Alexszel az érzéssel átélt énekstílus középpontjában, a Jardier-fellépés a hangzás és az előadás tekintetében is igazi koncertcsemegét ígért. Rádióra termettek, erős dalaik melankolikusan sóvárgó csillogásúak, tipikusan angolszász dallamvilágúak, amely a legizgalmasabb brit zenekarok mondanivalójának magját is meghatározza, és amelyek zenei kultúrájukban megörökölték a nagy „art” nagyság és az egyedi kifejezésmód előjelét. Az Elbow vagy a Tindersticks jut az eszembe pályájuk elején. Nos, a Jardier is épp a (lemezes) pályája kezdetén tart. Egyelőre egy albumuk van, de az markáns, mondanivalójában hihetetlenül meggyőző és erős, vagyis nagyon sokáig érlelődött, mire elnyerte végső formáját. A dalok, amelyeket a zenekar társaságában élveztünk Tolminban, a tökéletes komponálás keresésének lenyomatai, ahol természetes hangzáspasztellek bősége él együtt a vezérdallamok fülbemászó karakterének nagy zenei értékével, folytonos, békés párbeszédben.
A hangzás kiváló volt, a hangzókép építőelemei közötti kontrasztok tisztán és világosan hallhatók, a zenekar hangtere briliánsan megtöltve. A Jardier olyan banda, amely hangzás terén minden apróságra gondol. A közönség nem titkolta lelkesedését, főleg a nézők gyengébbik nemhez tartozó tagjai nem, akik a koncert alatt többször is teljesen átadták magukat a refrének éneklésének.
A zenekar alapvető és legfőbb mágnese mindenesetre az énekes-gitáros Alex. Egyáltalán, kiváló hangjával, vagyis magas, kellemes és karizmatikus hangszínével és énekmegközelítésével. Újra és újra futólag az Elbow énekesének, Guy Garveynek az előadásmódját idézi, csak Alex valamivel mélyebb hangfekvésben mozog. Átéltem, és egy szlovén előadótól, főleg az angol nyelv használatát illetően, gyakorlatilag hibátlan.
A banda népszerű. Ezt a tolmini fellépéssel is bebizonyította. Energiájával és víziójával viszonylag rövid idő alatt nagy áttörést ért el. A „Seasons” debütáló lemez elfogyott, ezért megjelent az első újranyomása. A Jardier tolmini fellépésükkel megmutatták igazi nagyságukat, zenei érzékenységüket, átütő művészi kifejezőerejüket és merészen erős zenei fókuszukat, amely magabiztosságával egységben hajtja előre és fölfelé az öt rutinos zenész hajóját.
Képgaléria





























