Előadó: Analena
Kiadó: Moonlee Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 34:53
Értékelés: 4/5
Az „Inconstatinopolis” a „Carbon Based” követője, amelyet a zágrábi Analena öt évvel ezelőtt adott ki, és sorban a második a független Moonlee Records gondozásában. Hogy miért kellett ilyen sokáig várnunk alig 35 perc zenére, az szinte érdektelen kérdéssé válik, amint „beleássa” magát az ember az anyagba.
Az Analena bebizonyítja, hogy kiváló zenészekről van szó, akik erőteljes, szikár gitármintákra építenek, és a gitárokkal hatékonyan töltik ki a teret. Ezeket úgy hangolták, hogy sokszor hatásosan engednek szabadjára recsegő, disszonáns hangzást, amely elfedi a hangkép nagy részét. Ráadásul nem szükséges, hogy mindig ugyanazt a frázist játsszák. Gyakran (kissé sarkítva) az egyik gitár kitart a maga (különálló) gitárfrázisánál, a másik pedig más (saját) motívummintát „vezet” rajta keresztül, ami lehet akár csupasz, tenyérrel tompított pengetés is (a nyitódal, a 108: Cedar Calling Down versszaka), és ez találó kiegészítése a fent említett, a rendelkezésre álló hangtér kihasználásának. Épp a gitárok használatának ez a kontrasztja viszi be az érdekes dallamkombinációt ebbe a dalba, amely azonnal ráirányítja a hallgató teljes figyelmét az „Inconstantinopolis” albumra. Ez lenne minden album nyitódalának a feladata, és az Analena most nagyon jól teljesített ebben.
A lemez folytatása is megerősíti, hogy az Analena olyan dalokat ír, amelyek az alap punk vázba a gitárok segítségével szép csokor dallamot csempésznek, ami más körülmények között még élvezhetőbb is lehetne. Így viszont ehhez vokálokat, vokális kombinációkat adnak, amelyek néha olyan idegesítően hatnak, hogy szó szerint a hallhatóság határára vezetik őket. Acélidegek kellenek hozzá, hogy felvedd velük a versenyt. Akár tiszta a női ének, gyakran disszonáns íveket keres, és átcsap sikoltozásba, a férfi üvöltéssel párosítva pedig a zene olyan jegyet kap, amilyen időnként a „core” végű műfajokra jellemző. A Valley Of Things és az Off With My Heads refrénjei dallamos riffvonalakat hordoznak, amelyeket a vokálok visításukkal és punkosan ugató kitöréseikkel szó szerint cafatokra szaggatnak, a zene pedig új, más minőséget kap. Ez az érdekes kombinálás meglehetősen szokatlanul hat, és első hallgatásra ezt a „részletet” könnyű nagyon gyorsan elsiklani. A Heads Or Tails az album pillanata, a legtöbb megőrzött dallamossággal. Ez a dal a versszakban olyan gitármotívumokat használ, amelyekre még azok is szívesen odafigyelnének, akik a jóval édesebb MTV-s Editorsért vagy Interpolért rajongtok. A refrénben is megőrzi az Analena a dallamosságot, bár használ néhány „screamo” trükköt a modern alter világából. Ez a dal a legbarátságosabb a fülnek az albumon, és talán megérné a zenekarnak elgondolkodni azon, hogy kiadja „kislemezként”, vagy valamilyen más módon próbálja mélyebben „betolni” a piacra (videóklip forgatása stb.)
Főleg a gitármintáknak (versszakok) a nyugodtabb „szövögetésében” érinti meg az Analena gyakran akaratlanul a post punk rock egyes elemeit (Horror Vacui). Ehhez kontrasztosan társul a terjedelmes basszusvonal is, a zene pedig dinamikus mozgalmasságot és valódiságot (garázsélénkséget) nyer. Egyébként a végig kontrasztos és arrogánsan lüktető ritmusvonal az egyszerű, garázsos nyomulásnak esküdött fel, ami fokozza a dalok nyersességének és élénkségének érzetét.
Az „Inconsantinopolis” nem hétköznapi lemez, amelyet futólag ledobhatnál a CD-lejátszóba azzal a céllal, hogy csak „rázd” a fejed. Az Analena le tudja győzni ezt a triviálisságot, és a maga prédikációjában platformot épít egy új minőségi szint felé történő elrugaszkodáshoz. Egy olyan szinthez, ahol a dalok úgy vannak felépítve, hogy hosszabb ideig járnak majd a füledben, és növekednek veled. De amikor a bőröd alá másznak, nagyon hálás leszel az „Inconstantinopolis” albumnak. Mint egy jó barátnak az önzetlen szívességért. „Punk”, amely nagyon sokáig jutalmazza a hallgatót. Az Analena kísérletezős vonással is bír. Épp a címadó dal dicsekedhet ebből a nagyobb adaggal. Több motívumszerkezetből áll, amelyek lepörögnek rajta, az Analena spontaneitást és kiszámíthatatlanságot ad hozzá, ugyanakkor gondoskodik arról, hogy a dal végig megtartsa a vörös fonalat, az értelmét és az egységét.
Az Analena abszolút különc. Nehezen hasonlítható, és a kifejezésmódjuk az „Inconstantinopolis” lemezen friss, ihletett és kíváncsi. Nagy vonalakban alternatív rocknak nevezhetjük, amely alapjaiban punk, de hardcore-ba és post-punkba is kitér. Éles műfaji meghatározásba azonban nem szorítható az Analena, és ez rendkívül lelkesítő, mert azt jelenti, hogy megtalálták a saját felismerhetőségük és egyediségük terepét. Az „Inconstantinopolis” a zenekar számára határozott előrelépés. Vele a zenekar továbbra is megőrzi a lázadóan avantgárd punk báj gúnyos tartását, egyrészt a féktelen sallang adagját, másrészt a magas intellektust. Mindössze 35 perc zene, amelyet elsősorban az alternatív zene minden gourmand-jára szabtak, akik türelmesek, nyitottak és acélidegűek vagytok!
Felállás
Ana
Mijo
Miran
Zet
Számok listája
1. 108:Cedar Calling Dawn
2. Comic Relief
3. Valley Of Things
4. Off With My Head
5. Horror Vacui
6. Inconstantinopolis
7. City Of Sunday Afternoons
8. Life In Exclamation Marks
9. Heads Or Tails
10. Seven Cakes Of Toilet Soap: An Alternative Ending
