Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Kaipa
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2010
Játékidő: 70:05
Értékelés: 3/5
Az „In the Wake of Evolution” a kultikus svéd progresszívek, a Kaipa második stúdióalbuma Roine Stolt (The Flower Kings, Agents Of Mercy), az együttes régi gitárosának távozása után. A Kaipa a 2000-es újraegyesülés óta, amikor az Inside Out kiadó új életet lehelt beléjük, és ezzel friss rajongótábort is hozott nekik, minőségi, modern produkciójú lemezeket ad ki, amelyeket kiváló hangszeres-technikai tudás és a Yes, az ELP és a Genesis modorában épülő, szerteágazó, pompával megrakott szimfonikus proggresszív rock eposzok iránti érzék jellemez. Az új albummal sincs ez másképp: technikai oldalról megint nem lehet semmibe belekötni, más szegmensekben viszont kevésbé jeleskednek, főleg ami a lemez hangulatát illeti, ami most is meglehetősen kiszámítható, és így sok vágyat teljesületlenül hagy.
Olyan zenészekkel, mint Jonas Reingold (a The Flower Kings és a Karmakanic basszusgitárosa), Morgan Agren (Frank Zappa egykori koncertdobosa) és a billentyűs, egyben a zenekar főnöke, Hans Lundin, gyakorlatilag minden modern prog rock, de sok klasszikus rock zenekar is szívesen dolgozna együtt. Mindannyian részesei a szimfonikus zene és a rock fúziójára épülő fantasztikus, epikus hangszereléseknek, a kulináris élvezetet nyújtó szólóknak és a kiszámíthatatlan ritmusváltásoknak, miközben Per Nilsson gitáros egyáltalán nem mérhető Stolthoz: széles technikai spektruma ellenére hiányzik belőle Roine humora és finomsága a gitárfrázisok és szólók megalkotásában.
Az „In The Wake Of Evolution” és a Kaipa egészének az elmúlt tíz évben sokkal nagyobb baja, hogy rabjai az örökké ugyanolyan szerzeményi sablonoknak, így nagyjából már előre tudod, mire számíthatsz minden új lemeztől, ráadásul túl tolakodóan prédikálnak „new age” szövegekkel, amelyekkel nem érik el a kívánt hatást, legfeljebb másodrangú Yest idéznek, a legrosszabb esetben pedig megöregedett hippiket, akiket teljesen elsodort az idő. A Kaipa örök jókedvű társaság, még a The Flower Kingsnél is nagyobbak ebben, vagyis nálik „örökké nyílnak a virágok”. A másik gond a gyakran rendkívül idegesítő ének, amelyet a „örök” közreműködők, Aleena Gibson asszony és Patrick Lindstrom (Ritual) szállít. Gibson asszony, amint magas régiókba merészkedik, az idegeinkre megy, Lundstrom pedig gyakori próbálkozásaival, hogy Freddie Mercury (Queen) hangszínéhez közelítsen, meglehetősen szánalmasan és ízléstelenül hat.
A Kaipa legnagyobb iróniája, hogy az egyik legrégebbi és legtekintélyesebb svéd prog rock formációról van szó, amely mára sokkal inkább hasonlít a modern prog rock revivalistákra, például a The Flower Kingsre, akikkel Stolt távozása után is a legtöbb közös vonásuk van a zenei és a lírai kifejezésmódban. A címadó dal teljesen tipikus, hogy ne mondjam sztereotip, vidám Kaipa-alkotás, tele barátságos dallamokkal és magas hangokkal, a szöveg pedig utalásokat tartalmaz a prog rock óriásainak, a The Moody Bluesnak és a Yesnek az örökzöld szerzeményeire. Amint megszólal Gibson asszony, vége a kezdeti lendületnek, és Lindstrommal együtt sajnos ő a fő oka a hirtelen sterilitásnak és erőltetettségnek. Az egész sokkal jobb lenne, ha az egész album egyszerűen instrumentális volna.
Az „In the Heart of Her Own Magic Field” a folk elemeknek köszönhetően egy-egy Ritual-szerzeményre is emlékeztet, Gibson asszony pedig még egyszer bebizonyítja, hogy a hangja jobban illene a folk rockba vagy a pop rockba, hiszen ez az egyetlen szám az albumon, ahol az éneke elviselhető. Az „Electric Power Notes”, amely több mint tizenhét percével a szuperepikus szerepét tölti be, a gazdag szimfonikus hangszerelésnek és a remek improvizációknak köszönhetően messze a lemez legjobb alkotása. Az egyetlen gond megint az ének, amely most szerencsére többnyire a háttérben marad, és nem tudja szétzilálni az epikus hangulatot. A „Folkia’s First Decision” instrumentális darab, egy újabb „elveszett” Ritual-szerzemény, ahol a barokkos furulyahangszerelések uralkodnak Fredrik Lindqvist előadásában, akit leginkább a fent említett zenekar tagjaként ismernek. A tetszetős „The Words Are Like Leaves” tele van gitáros klasszicizmussal és fenséges szimfonikus hangszereléssel, de Gibson asszony károgó éneke szinte teljesen tönkreteszi, Lindstrom pedig sosem unja meg a sikertelen igyekezetét, hogy Freddie hasonmása legyen. A maradék három szerzemény az előző számok stílusmintáit és hangzásvilágát követi, vagyis hangszeres oldalról lenyűgözik a hallgatót, az éneket viszont a legtöbben könnyedén kiütik majd a fülükből.
Az „In the Wake of Evolution” lemezzel a Kaipa megint olyan albumot adott ki, amilyet a régi hívek várnak tőle, de a megszokott dalszerzői sablonokat most is hűen követi, így semmi izgalmasan újat nem hoz, amivel indokolható lenne az új stúdiólemezek rendszeres gyártása. Az album tetszeni fog a szimfo prog fanatikusoknak és a prog revivalista zenekarok, például a Transatlantic, a Spock’s Beard és a The Flower Kings legtöbb rajongójának, mert bár a Kaipa a „aranyos” hetvenes évekből származik, mára, részben a produkciónak is köszönhetően, több közös van bennük az említett zenekarokkal, mint a kortársaikkal, a kísérletezőbb megközelítésekért rajongóknak viszont, akik hiszik, hogy a progresszív rockban még korántsem fedeztek fel minden lehetőséget, meglehetősen unalmas lesz. Az a remény, hogy a közeljövőben megfelelőbb énekeseket hoznak a soraikba, valószínűleg teljesen felesleges, hiszen a régi cimborákat a régi szolgálataikért mindig meg kell jutalmazni egy kis figyelemmel, még akkor is, ha az énekteljesítményük több rosszat kínál, mint jót.
Felállás
Patrik Lundström – ének
Hans Lundin – billentyűs hangszerek és háttérvokál
Jonas Reingold – basszusgitár
Morgan Ã…gren – dob
Per Nilsson – elektromos és akusztikus gitár
Aleena Gibson – ének
VENDÉGZENÉSZEK:
Fredrik Lindqvist – furulyák
Elin Rubinsztein – hegedű
Produkció
Hans Lundin
Számlista
1. In The Wake Of Evolution (10:57)
2. In The Heart Of Her Own Magic Field (5:12)
3. Electric Power Water Notes (17:51)
4. Folkia’s First Decision (2:33)
5. The Words Are Like Leaves (5:36)
6. Arcs Of Sound (8:22)
7. Smoke From A Secret Source (9:24)
8. The Seven Oceans Of Our Mind (10:09)
