Szerző: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / CUK Kino Šiška / Szlovénia
A koncert dátuma: 2016. 11. 09.
Látogatók száma: 550
Jegyár: 18,00€ (elővételben) / 22,00€ (a koncert napján)
A brit alternatív rockerek, a Tindersticks idén ünneplik fennállásuk huszonöt évét. Az 1991-ben Nottinghamben alakult kvintett nem a jubileumokkal hivalkodik, inkább szorgalmasan veszi fel és tervezi a stúdióalbumait, amelyek művészi szempontból sosem hagynak hidegen, és mindegyik új evolúciós lépést jelent azon a zenei úton, amely mögött a zenekar megbecsült neve áll. Idén így világra hozták a szám szerint tizenegyedik stúdiólemezüket „The Waiting Room” címmel, amely négy év után követte a szintén kiváló elődöt, a „The Something Rain”-t.
A Tindersticks egyébként régi ismerőse a szlovén közönségnek, hiszen a CUK Kino Šiškában tett mostani látogatásuk pályafutásuk során már a harmadik volt. Most is remek létszám előtt léptek fel. A közönség soraiban ezúttal sem hiányzott a rajongónők népes tábora, akik különösen hevesen követték a koncertet (a dalszövegeket is kiválóan fújták). De menjünk sorjában.
Előzenekarnak a Tindersticks ezúttal a francia indie folk formációt, az Amor Belhom Duót hívta meg. Ahogy a név is sejteti, az Amor Belhom Duót Naim Amor és Thomas Belhom alkotja. A zenekar két korszakáról ismert. Az első 2001-ben zárult le, és mindössze négy évig tartott. Nemrég viszont a két fiú újraélesztette a működést. A Tindersticks meghívása az új turnéra nem is meglepő, hiszen Thomas Belhom és Stuart Staples hosszú ideje barátok, Belhom pedig többek között dobolt is Staples szólólemezein. Egy jó fél órában az Amor Belhom Duo gyönyörű, behízelgő hangzású, rövid, de zeneileg érdekes szerzemények sorát játszotta el, amelyek az alter-indie póz égisze alatt egyesítik a kabaré-sanzon, a francia melosz, a pop, sőt az amerikai gyökérzene fűszereit. A java részt kiszámítható megoldások között azonban főleg az a kísérletező felhang vonzott, amelyért Belhom felelt az ütőhangszerekkel, a dobokkal és számos eszközzel, nem hiányoztak a billentyűk, a furcsa hangeffektek és a kiegészítő gitár sem, amellyel Amort támogatta. A sokszor egyszerűen, már-már triviálisan megoldható, popos hangzású dalocskák szándékosan disszonáns módon távolodtak el a várt vonalaktól, főleg Belhom hangfestékei miatt, amelyekkel a kíséret hangtájképét színezte, miközben Naim végig finoman „fésülte” a mikrofont félénk, időnként a suttogás és a narráció határára „kiszorított” énekhangjával. A közönség ebben a részben nyugodtan ülő pozícióba helyezkedett, és együtt teremtett különleges, fenséges emelkedettségű hangulatot a helyszínen.
A Tindersticks összesen kétórás koncertet adott. Este kilenc körül léptek színpadra. A terem a koncert kezdete előtt extrémen megtelt, a látogatók között a szomszédos Horvátországból és Olaszországból érkezők is voltak, akik főleg az első sorokat foglalták el. A Tindersticks nagyon népszerű formáció. Ezt jól mutatta a közönség remek együttműködése az előadás alatt, főleg a kissé régebbi daloknál, amelyeket a zenekar leginkább a koncert második felében játszott. A színpadon természetesen Stuart A. Staples viszi a főszerepet felismerhető hangjával, amely vérbő módon meríti az ihletét a bowie-s retorikából. Stuart ezen az estén is ámulatba ejtett a finom érzékenységgel, a hihetetlen énekbeli lágysággal és rugalmassággal, miközben a brit melankólia vibráló hangulatú háttere előtt, amely a zenekar hangszeres szekciójának rövid, gyengéd, szelíd, mégis tömör mozdulataira épül, hihetetlen hatékonysággal keltette életre az érzelmeket és a szenvedélyeket. Staples a fellépés alatt szinte alig szólt a közönséghez. Egyszerűen. A szavak feleslegesek voltak. Ezen az estén egy különleges atmoszféra beszélt, amellyel a Tindesticks olyan elbűvölően szippantotta magába a jelenlévőket egyedi zenei világába. Az első számmal különleges hangkulisszát építettek, amely nem hagyott fel a teátrális, már-már kabarészerűen popos megszólítással. Ezt a kulisszát erősítette maga a minimalista világítás is, amely kéretlen fényfátylakban ölelte körül a zenészeket, és a nagy, felejthetetlen Leonard Cohen egykori színpadi minimalizmusát idézte.
A kiválóan összehangolt és összeszokott Tindersticks a šiškai koncerten a teljes repertoár több mint egyharmadát az új stúdióalbumnak, a január közepén megjelent „The Waiting Room”-nak szentelte. Ez nem is meglepő, hiszen a zenekar rendkívül ambiciózus új munkájáról van szó, amellyel a Tindersticks egy újabb fokkal feljebb emelkedett a saját művészi hangzásvilágának megerősítésében és az önfeltárásban. A sokszor révült, elmerengő hangulat finom játékban ragadott magával, ahol a hihetetlenül pontos, fekete bőrű dobos, Earl Harvin gyakorlatilag szinte az egész koncertet „megforgatta”. Azokban a pillanatokban pedig, amikor Staples énekével háttérbe húzódott, a Tindersticks-világ teátralitása és elbűvölő hipnózisa az egyszerű, de zeneileg tömören meghatározott vezérminták ismétlésének kulisszáin nyugodott, ahol persze megcsapott a klasszikus poszt-rock mozdulatainak szele, mondjuk valami őskori The Penguin Cafe Orchestráé, és ahol a kamarapop „címkéjétől” sem álltunk túl messze. Törékeny, de alapvető gitáros „jangle” hangok finom összefonódásai, a billentyűk szellemes beszövésével nemesítve, rusztikus hangzás, erőteljes, terjedelmes basszuslábra építkezés. A hangzás tökéletes. Világos, hogy a Tindersticks annak idején bizonyosan sokat hallgatta a Radiohead-et és a Talk Talkot is. Egyszerűen perfekcionisták, akik a bal kezük kisujjában tartják a művészi minimalizmust.
Így hangzott el ez az alternatív rockos kiválóságok harmadik ljubljanai látogatása is, akik a maguk módján, egyedi zenei mesterségükben jeleskednek. Briliáns volt. Minél finomabban játszod a zenét, annál hevesebben lobognak az érzelmek és a szenvedélyek. A Tindersticks megint a bőröd alá kúszott, ahogy csak ők tudnak. A fokozás mesterei, akiknek erősen atmoszferikus hatása a szerves hangzás és az előadói tökéletesség purizmusán lebeg, gondosan és odaadóan beleágyazva a „kevesebb több” alapvető zenei axiómájába.
Setlista
TINDERSTICKS:
1. Johnny Guitar
2. Keep You Beautiful
3. Second Chance Man
4. Were We Once Lovers?
5. Sleepy Song
6. Medicine
7. Say Goodbye to the City
8. The Other Side of the World
9. Hey Lucinda
10. How He Entered
11. The Waiting Room
12. Planting Holes
13. We Are Dreamers!
14. Show Me Everything
15. This Fire of Autumn
16. A Night So Still
—ráadás—
17. Sometimes It Hurts
18. My Oblivion
Képgaléria
