Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Blind Guardian
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 1995
Játékidő: 49:11
Pontszám: 5/5
Az „Imaginations From The Other Side” az az album, amely a progresszív power metal német mestereit, a Blind Guardiant végleg az európai metalszíntér csúcsára katapultálta, ami mindazoknak, akik követték a fejlődésüket a viszonylag homályos speed metal kezdetektől, nem volt különösebb meglepetés. Miközben a Helloween és a Gamma Ray lassan kimászott az átmeneti időszakból, amelyet a dramatikus felállás- és stílusváltások okoztak, a Blind Guardian – mindig is szilárd kollektíva – ezzel az albummal végleg készen állt arra, hogy elfoglalja a frissen megüresedett power metal-trónt.
Az „Imaginations” azon kevés power metal albumok egyike, amelyekről nyugodtan kijelenthető, hogy a műfaj legfontosabb képviselői közé tartoznak, és azok figyelmét is megérdemlik, akik egyébként nem a tevton metal hagyományos hallgatói. A Blind Guardian egyik fő ismérve, hogy már a kezdetektől fogva a szó igazi értelmében progresszív zenekar volt, hiszen zeneszerzőként és hangszeresként albumról albumra fejlődtek. Miután a „Tales From the Twilight World” (1991) és a „Somewhere Far Beyond” (1992) lemezeken végleg kialakították saját, felismerhető hangzásukat, az „Imaginations” albummal még egy lépést tettek előre, és minden hangszeres-szerzői szegmensben továbbfejlesztették magukat.
Az album egyes kompozíciói gondosan és intelligensen vannak felépítve. A közbeiktatott zenekari szólamokat, amelyeket különféle effektek segítségével hoztak létre, ügyesen fektették rá a szilárd gitáralapokra, miközben a dupla lábdob dübörgő ritmusvonala biztosítja azt a tevton metalban nélkülözhetetlen, összetartó ritmikai védjegyet, amelyet a Blind Guardian az évek során csontig csiszolt. A gitárharmóniák még összetettebbek lettek, mint valaha. Közben néhány akusztikus pillanat is felbukkan, ahol különös pásztori varázslat kel életre. A Blind Guardiannek szerencséje volt, hogy mindig is sajátos, messziről felismerhető gitárhangzással áldották meg. Andre Olbrich a nyolcvanas évek közepén feltűnt számos metalgitárossal ellentétben nem tartozott az egocentrikus tekerők közé, hanem a magabiztos játék mellett végig megőrzött egy kiélezett érzéket a dallamos finomság iránt.
A Guardian másik erénye mindig is Hansi Kürsch sajátos éneke volt, amely az „Imaginations” lemezen még jobb lett. A fickó váltogatása az alacsonyabb, olykor szinte brutális, valamint a tiszta és dallamos fekvések között rejtett színpadiasságérzékkel párosult. Költői angol interpretációja szintén a német énekesek élvonalába tartozott. A zenekar harmadik győztes pillére pedig az erős kísérő vokális harmóniák voltak a Queen hagyományában, amelyek addigra már a védjegyükké váltak.
Az „Imaginations From The Other Side” legnagyobb érdeme, hogy a zenekarnak sikerült rajta igazi hidat teremtenie a fantázia és a valóság között anélkül, hogy olcsónak hatottak volna, mint az európai power metal zenekarok többsége, amelyek különféle kóros túlzásaik és másolásaik miatt általában gúnyolódás céltáblájává váltak. A hagyományos fantasy témák és legendák költői és elvont szövegekbe vannak ágyazva, amelyeket nosztalgikus hangulatok és az az üzenet köt össze, hogy a bennünk élő gyermeket soha nem szabad elfojtani. Aki esetleg elmélyed az egyes szövegekben, rájön, hogy mélyebbek, mint elsőre tűnnek, és a fantázia felszíne alatt számos filozófiai üzenetet rejtenek. Ráadásul a Blind Guardian zeneszerzés közben mindig kerülte a vidám dallamokat, inkább sötétebb, atmoszférikusabb vizekre eveztek.
Már a címadó dal is, drámai töltetével és epikus aranzsmék sorával, erős jelölt a zenekar története legjobb alkotására, hiszen minden legnagyobb erényük elsőrangú bemutatója. Az agresszív, de színpadias éneket zúzós dobátmenetek és a lábdob mindenható püfölése támogatja alá. Az egészet összetett gitárpasszázsok kísérik, miközben a háttérben drámai vokális harmóniák és hatalmas szimfonikus szólamok váltják egymást, ami szokatlan adag misztikát visz ebbe az ambiciózus eposzba. A számos átmeneten át végig megmarad a vörös fonal az epikus refrénnel és a billentyűk drámai motívumával. Az „I’m Alive” nagyon jó példája a brutális dobmenetelések és a háttérben megbújó finom pásztori szólamok közötti kontraszt fenntartásának, amelyeket dallamos gitárharmóniák és Hansi kaméleon éneke kapcsol össze. Szép adag drámát visz a kompozícióba – amely felépítésében nagyrészt hűen követi néhány korábbi alkotásukat – Olbrich rendkívül ízléses szólója is.
Az kiváló „A Past And Future Secret” – az album három dala közül az egyik, amely a brit Arthur király legendájának részleteit meséli el – egy igazi trubadúrballada. A kelta dallamok akusztikus gitáron misztikus hangulatot teremtenek, miközben a háttérben hipnotikus zenekari szólamok hömpölyögnek. Az énekdallam a zenekar történetének egyik legszebbike. Itt Hansi éneke teljes nagyszerűségében megmutatkozik, amelyet hatalmas kísérő harmóniák nemesítenek. Ez az akusztikus sztenderd, amelyet a régi legendák és a kelta éteriség minden rajongójának ismernie kell. „The Script For My Requiem” szintén nagyon jó példa a brutális, szinte thrashes részek és az epikus harmóniák közötti mesteri váltásaikra. Az agresszív bevezetőt hihetetlenül hatásos átmenet követi az epikus szakaszba, ahol fenséges, többszólamú refrén ragyog fel. Az atmoszférikus hatáshoz a „síró” gitárharmóniák mellett a színpadias vokálok is hozzájárultak.
Újabb epikus csemege testesül meg a „Mordred’s Song” című dalban, amely Arthur törvénytelen fiáról és egyben legnagyobb ellenségéről, Mordredről szól. Az eredeti legenda szerint a legendás Camlan mezején vívott csatában mindketten halálos sebet ejtettek egymáson. Ismét Hansi színpadias éneke áll előtérben, amelyből szemléletesen elképzelhetjük Mordred kínját, amelyben harag és magány vegyül. A történetet meggyőzően fűzik össze az epikus hármas harmóniák, a remek gitárszóló és a fenséges refrén, amely az epikus kísérővokálok erős hátországára támaszkodik. A „Born In A Mourning Hall” érdekes kísérlet a zúzós ritmikai töredékek és néhány éteri hangzású motívum egyesítésére. A kompozíció fő bája az ezoterikus refrénben rejlik, amelyet hatalmas vokális harmóniák varázsolnak elő, majd hármas gitárharmóniákba torkollik.
A „Bright Eyes” a haldokló Arthurról szól, aki elbúcsúzik királynőjétől, Guinevere-től. Könnyedén kijelenthető, hogy ez a legszebb power balladájuk, amely meglepő mélységet és összetettséget hordoz magában. Különösen a meglepő az egyes epikus motívumok fokozatos felépítése, amelyek révén kivételes hangulat támad. A kiváló, akusztikus és elektromos gitáros harmóniákkal induló bevezetőhöz idővel éteri női kísérővokálok csatlakoznak. Dicséret illeti a remek szintetizátor-aranzsmét is, amely végig fenntartja e kiváló power ballada misztikus töltetét. Az „Another Holy War” a keresztesekről szóló klasszikus, hogy ne mondjam, már-már sztereotip metaltémát érinti. A kopottas téma ellenére, amelyet szerencsére filozofikus módon dolgoznak fel, ez is egy kiváló alkotás, ahol hatalmas vokális harmóniák uralkodnak a dupla lábdob hű püfölése mellett. A szövegben az irónia és a vallási elvakultság kigúnyolásának nyomai fedezhetők fel.
Az „And The Story Ends” című dallal pedig sikerült gondoskodniuk a (power) metal történelem bármelyik albumának egyik legjobb zárásáról. Ismét kivételes hangulattal van dolgunk, amelyben valamiféle nosztalgikus pátosz érezhető, mely általában a korai búcsúra jellemző. A bőséges epikus romantikáról az éteri vokális harmóniák és a bűbájos hármas harmóniákba való váratlan átúszások egyensúlya gondoskodik. A gitárfinomságok és a szimfonikus szólamok összefonódása ismét csúcsszinten valósult meg, a bőséges finomságról pedig kisebb akusztikus betétek gondoskodtak. Minden történetnek véget kell érnie valahol, és ez igaz erre a fantasztikus albumra is.
Az „Imaginations From The Other Side” power metal-klasszikus és az európai heavy metal kilencvenes évekbeli egyik legjobb teljesítménye, amelyről még ma is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A műfajon belül a kelta pásztorköltészetre és a szimfonikus finomságokra támaszkodva néhány merőben friss ötletet mutatott be és honosított meg, amelyekről elmondható, hogy megjelenésük idején progresszívnek számítottak. Ezért az évek során jogosan vált a power metal műfaj egyik sztenderdjévé, és hatott számos későbbi metalrajongóra, akik – kevés kivétellel – csupán az igazi mesterek karikatúráivá váltak. A Blind Guardian a pályája folytatásában is hű maradt stílusbeli hagyományához és a zeneszerzői érés trendjéhez, és közben előkészítette a terepet a következő albumhoz, amely a végleges mesterművükké vált.
Felállás
Hansi Kürsch – ének, basszusgitár
André Olbrich – gitár, kísérővokál
„Magnus” Armin Siepen – gitár, kísérővokál
Thomen „The Omen” Stauch – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Mathias Wiesner – effektek
Jacob Moth – akusztikus gitár az „A Past and Future Secret” dalban
Billy King, „Hacky” Hackmann, Rolf Köhler, Piet Sielck, Ronnie Atkins – kísérővokál
Produkció
Flemming Rasmussen
Dallista
1. Imaginations from the Other Side (7:18)
2. I’m alive (5:31)
3. A past and future secret (3:47)
4. The script for my requiem (6:08)
5. Mordred’s song (5:28)
6. Born in a mourning hall (5:14)
7. Bright eyes (5:15)
8. Another Holy War (4:31)
9. And the Story Ends (5:59)
