Kiadó: Celinka
Megjelenés dátuma: 2012. 4. 11.
Producer: Igor Matković
Műfaj: Jazz
Értékelés: 9.0/10
A ljubljanai zenei konzervatórium ismert alakja, trombitatanár, zeneszerző, hangszerelő, zongorista és mindenekelőtt trombitás: Igor Matkovič a korához képest sokat tud mondani. Trombitásként, billentyűsként vagy producerként már több mint 30 albumon közreműködött, a könnyűzenében és a jazzben egyaránt, nevét pedig a hazai és külföldi jazzfesztiválok számos legismertebb színpadán építette és építi ma is.
A „Sonic Motion” tulajdonképpen a „Motion In Two Dimensions” (2010) logikus folytatása, és Igor Matkovič meg a billentyűs Marko Crnčec együttműködésének továbbfejlesztése. Ha a „Motion in Two Dimensions” ismert jazzstandardek feldolgozásaival még a kölcsönös ismerkedés és összehangolódás állomása volt, a két zenész gyorsan kinőtte ezt a keretet, és új kihívást tűzött maga elé. Így jött létre – Vladimir Kostadinovič dobos és Robert Jukič basszusgitáros csatlakozása után – a Sonic Motion kvartett, amely először 2011 elején mutatta be a zenéjét. A zenészek közötti kötelékekből igazi hajtómű lett, így egy ilyen homogén csapat esetében az album elkészülte, ahogy a „Sonic Motion” sugározza is, szinte magától értetődő következmény volt.
A kvartett alapjaiban klasszikus jazzfelfogásban építkezik, és a jazz hagyományos iskoláját a „Sonic Motion” egyetlen pillanatában sem rejti véka alá. Matkovič ezt az alapvető, elemi vázat saját, utánozhatatlan ötletességével nemesítette meg, ami a másik hárommal összeállva a tősgyökeres jazziskola sűrített mondanivalójának zamatos csúcspontjává érett. Ezt minden lépésnél megmozgatja a vezérmotívumok egymásra fűzésének dinamikája, főleg pedig a szonikus improvizációk színes szövevénye, amely az egyes érzelmek kifejezését teszi a játék elsődleges szempontjává.
A számokat mindössze két nekifutásra vették fel. Egyben, végig. Ezért az album kifejezetten meleg, organikus hangzásképet kapott. Valójában élő koncertszervezetként működik. Stúdióban eljátszva. A előadás tulajdonképpen megismételhetetlen, egyedi. Ez a jazz egyik varázsa. Amennyire a ritmusszekció a jazzhagyomány klasszikus, régi iskolás hangzását hozza – ez főleg a dobok megszólalására igaz –, annyira távolodik el Matkovič és Crnčec játéka időnként ezektől a keretektől. A kvartett összjátéka az építőelemek szerencsés kiegészítéseként hat, amelyek „első hallásra” jól ismertek, mégis felfedezetlenek, ezért olyan kíváncsiság tölti el a hallgatót, amely hálásan vezeti végig az első másodperctől az utolsóig.
A „Sonic Motion” nem könnyű falat, hanem lassan növő lemez, amely a hallgatótól teljes odaadást követel. A legfinomabb ízlésű és legigényesebb zenerajongók hamar rákapnak majd, a jazzkalandorok pedig gyorsan rájönnek, hogy kiváló teljesítményről van szó, amely erényeivel azonnal felveszi a versenyt a nemzetközi jazzszíntér ismert előadóinak munkáival. Matkovič ambiciózus zenész, ezért rendkívüli mondanivalóval terhelte meg az albumot, amely a vezérötletek gyakran igényes kombinatorikájában és a jazzimprovizáció szédítő kitérőiben szikrázik. Trombitajátékának „kis iskolája” a billentyűkkel folytatott párbeszédben hozza létre a progresszív kihívás, a kiszámíthatatlan alakulás és – ami a legfontosabb – a spontaneitás hiteles érintésének zömét. Mindezre már a nyitó State Of Mind felhívja a figyelmet, ahol a trombitaszóló nyelve egyszer őrjöngő, ingerlékeny, megszelídítetlen, a következő pillanatban visszafogott, nyugodt és szégyenlős. Az Intuition az intimitás és a lágyság pillanatát emeli ki: Matkovič szólói egy ismétlődő, mégis határozott és büszke billentyűs motívum fölött úsznak, a trombitás pedig egyes szólórészeknél elkanyarodik, és tulajdonképpen „formák közötti formák” sorával provokál – ezek elmélázó révedést, néha mentális távollét érzetét keltik, azokat a standardeket idézve, amelyeket réges-régen a forradalmár Miles Davis vezetett be a jazzbe. Hasonló játékérintést kínál a trombita a lemez utolsó előtti számában, a Doors To Open-ben is. Az olyan pillanatok, mint a Sonic Space és az album közepén álló Approaching Chaos, szórványos impro-eszkalációikkal erősítik a „Davis-izmusokat”, egyúttal a kísérletező kihívás nagyobb szeletét is megmutatják, amelyből reméljük, hogy Igor Matkovič következő albumain minél több lesz. Az ilyen pillanatok különleges színt adnak a lemeznek, amely az igényesebb hallgatókban felkelti a vágyat, hogy felfedezzék és megfejtsék az effajta zenei adalékok lényegét, ugyanakkor pozitívan izgat és ingerel a váratlan fordulatok újabb adagjával. Ez a minőség mélyíti a szerző önálló hangjának felismerhető karakterét is.
A „Sonic Motion” kiváló jazzlemez, amelyet rendkívüli dinamika, a trombitanyelv telivér érzelemkifejezése, változatossága és a kísérletező ingerlés jelentős adagja díszít. Igor Matkovič a zenei alkotás napja alatt így elég teret nyit magának arra, hogy a jövőben művészileg továbbfejlessze és tovább mélyítse a „Sonic Motion” szilárd alapjait és önálló trombitanyelvét. Ez az az album, amely az igazi elismerést minőségéért csak akkor kapja majd meg, ha külföldön is felfedezik, hiszen – mint említettem – azonnal felveheti a versenyt a nemzetközi jazzszíntér jelenleg is aktuális, ismert előadóinak legtömörebb és legravaszabb munkáival.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. State of Mind
2. Sonic Space
3. Intuition
4. On the Edge
5. Approaching Chaos
6. Blue Flow
7. Inner Voice
8. Keep it There
9. Doors to Open
10. Mood Channel
Felállás:
Igor Matkovič – trombita, elektronika
Marko Črnčec – billentyűs hangszerek
Robert Jukič – basszusgitár
Vladimir Kostadinovič – dob
