Előadó: Joplin, Janis
Kiadó: Columbia Records
Megjelenés: 1969
Értékelés: 4.5/5
A Big Brotherrel való szakítás után Janis már az újabb sikerek nyomában járt. A Big Brother gitárosával, Sam Andrew-val megalapította a The Kozmic Blues Bandet, ami mindenképpen előrelépés volt a zenei fejlődésében, az egyedi hangzás tudatos keresésének útján. Csakhogy a dolgok nem mentek olyan simán, ahogy eleinte elképzelte. A szólódebütálása körül ugyanis erősen vegyes érzelmek kerekedtek. Az anyagot rézfúvós- és fafúvós-hangszerelések színezik, és határozottan a soul és a blues ritmusai felé húz, amire sem a rajongók, sem a kritikusok nem számítottak Janistől. Ráadásul először találta magát zenekarvezetői szerepben, ami a Big Brother után, ahol mindenki egyenlő arányban vette ki a részét a munkából, szokatlan volt számára, így a kezdetek nagyon nehezen indultak. Maguk a zenészek is kissé elveszettnek tűntek az erőteljes vokál támasza nélkül, ami jól hallható azokban a részekben, ahol az instrumentális improvizációkra hagyatkoznak, és ezek ritkán kerülnek annyira előtérbe, mint amikor ott a karizmatikus énekesnő reszelős hangja.
Mindazonáltal az album fantasztikus, ha képes vagy megtalálni magadban a mélyre ásott érzelmeket, amelyeket csak a soul és a blues zene összefonódása képes felébreszteni. Már maga az ötlet, hogy Janis rézfúvósokkal díszítse a hangját, érdekes, és néhány diadalmas pillanatot ad az albumnak. Ilyen például már a nyitódal, a „Try”, amely a remek „Maybe”-be megy át, ahol az érzelmekkel teli éneklésével az ismeretlen szférákban vitorlázunk. A blues-os „One Good Man” az ő saját szerzeménye, amelyben a híres gitáros, Mike Bloomfield segítette ki, a „Work Me, Lord” pedig egyenesen a szívünkbe markol, ahol megfigyelhetjük, hogyan adja át magát Janis teljes szívével a zene áramlásának. Ez utóbbi szövegét a blues rock és folk szerző, Nick Gravenites írta, aki az „As Good As You’ve Been To This World” szerzője is; ennek túl hosszú nyitó „tülkölése” kissé el is unttatja a hallgatót, de az erőteljes vokál jelenlétében a hangulat ismét csúcsra emelkedik. Igen érdekes még a Bee Gees-szám, a „To Love Somebody” feldolgozása, valamint a Hart/Rogers-klasszikus, a „Little Girl Blue” átdolgozása, amely egy borongós kislányról szól, és a szomorúság és bánat érzéseivel tölt el minket, továbbá a részben saját szerzemény, amelyről az album a címét kapta, a „Kozmic Blues”, ahol igazán felismerhetjük az énekesnő személyiségét.
A remasterelt változat további három számmal kérkedhet: a „Summertime”-mal és a „Piece Of My Heart”-tal, amelyeket a hírhedt Woodstockon vettek fel élőben, valamint Bob Dylan „Dear Landlord” című dalával. A két koncertfelvétel kiváló, de még így sem éri el azt a színvonalat, amellyel a Cheap Thrills lemez büszkélkedhet, amelyet Janis a Big Brother And The Holding Company-val vett fel.
A The Kozmic Blues Band nem volt sem az első, sem az utolsó zenekar, amelyet Janis azzal a reménnyel alapított, hogy megtalálja az egyedi zenei stílusát, amely túlmutat a Big Brother-korszakon. Ezzel az albummal jó úton haladt, bár a zenekart már egy évvel a megjelenése után feloszlatta. Ezekkel a számokkal Janis új dimenziókat adott a soul-, az R&B- és a gospelzenének, természetesen az erőteljes hangjával kombinálva, amelynek abban az időben nem volt párja, és ez így maradt egészen a mai napig.
Felállás
Janis Joplin: ének
Sam Andrew: gitár, ének
Michael Monarch: gitár
Brad Campbell: basszusgitár, rézfúvós
Richard Kermode: billentyűs hangszerek
Gabriel Mekler: billentyűs hangszerek
Maury Baker: dob
Lonnie Castille: dob
Terry Clements: tenorszaxofon
Cornelius Flowers: baritonszaxofon
Luis Gasca: trombita
Producer
Gabriel Merkel
Számlista
1.Try
2.Maybe
3.One Good Man
4.As Good As You’ve Been To This World
5.To Love Somebody
6.Kozmic Blues
7.Little Girl Blue
9.Work Me Lord
bónuszdalok:
10.Dear Landlord
11.Summertime
12.Piece of My Heart
Az album hossza: 51.43
