Hunting Across Europe turné Bécsben (2013)
Szerző: Urban Bolta
Fotók: Urban Bolta
Helyszín: Viper Room / Bécs / Ausztria
A koncert dátuma: 2013. 02. 12.
Látogatók száma: 300
Jegyár: 21€ / 25€
„Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez”, lehetne a jelmondata az osztrák főváros újabb meglátogatásának, ahol a múlt kedden megállt a Hunting Across Europe turné, amely egy fedél alá hozta a Grand Magus, az Angel Witch és az Enforcer zenekarát. Ha az Alpok napos oldalán az elmúlt években a legkülönfélébb metalstílusok kultcsapatainak vendégjátékairól jól gondoskodtak is, a heavy metalról ez nehezen mondható el, így hát el kellett autóznunk egészen Bécsig, hogy találkozhassunk a svéd stoner metal egyre hatalmasabb képviselőivel, a Grand Magusszal, és a underground NWOBHM-szín balsorsú bajnokaival, az Angel Witch-csel.
A turné a helyi Viper Room klubban állt meg. Kellemes koncerthelyszín ez, nagyjából a mi Gala halánk méretében, jellegzetesen hosszúkás formával, ezért az akusztikai adottságok nagyon jók. A klubba belépve először le kell menni a földalatti szintre, ahol egy alagútra emlékeztető térben találjuk magunkat – az alagút legvégén áll a színpad, amelyet két oldalról féltékenyen őriz a fellépők merchandise-standja és persze a pult. Bár a klub a belváros közvetlen közelében van, bent afféle félautonóm zóna szabályai uralkodnak, ami különösen tetszik a dohányosoknak, kevésbé azoknak, akiknek nem túl kedves a cigarettafüst szaga.
Amikor este nyolckor beléptünk a klubba, az Enforcer már tépte a színpadot! Ez azt jelentette, hogy lekéstük az est felvezető zenekarát, a hazai metalosokat, a Lowbaut. Az Enforcer a jelenlegi turnén a most megjelent „Mesmerized By Fire” lemezt mutatja be, amelyet a Nuclear Blast kiadónál adtak ki, ami számukra nagy ugrást jelent a félamatőr létezésből a nagy színtérre. Meglátjuk, mit hoz ez a svédeknek a jövőben, tekintve, hogy az elmúlt pár évben már az underground heavy metal színtér kedvencei lettek. Az Enforcer expressz speed metal tempóval gondoskodott az est legenergikusabb fellépéséről. A gondosan ápolt revivalista külsejű svédek a bevált recepten, a rövid, háromperces dalokon alapoznak, és szünet nélkül végigrohantak a koncerten, a közönségnek egyetlen árva lélegzetvételnyi időt sem hagyva! Érdekes, hogy az 2008-as debütáló albumuk, az „Into The Fire” dalai – az On The Loose, a Scream of the Savage és az Into the Night – még mindig erősen beleépülnek a játszott setlistbe, pedig az Enforcer azóta két további lemezt is letett az asztalra, szerintem még jobbakat. A koncert egyik csúcspontja az új Take Me Out Of This Nightmare volt, hiszen ebben benne van a fiatal svédek egész filozófiája: tercekben szóló harmóniák, vállt vállnak vetve tépés, fertőzően ragadós refrén többszólamú ének és a színpadon végigvágtató, teljes őrület!
Ezután az Angel Witch foglalta el a színpadot, a dél-londoni NWOBHM-legenda. A fáma szerint az EMI komoly terveket szőtt velük, de végül mégis az Iron Maident támogatták. Az utóbbiak ma világszerte stadionokat töltenek meg, az Angel Witch pedig azzal vigasztalódik, hogy olykor játszhat valamelyik klubspelunkában. Nekik is ott van a zsebükben egy új album, az „As Above, So Below”, negyed évszázad után az első, és éppen ennek népszerűsítése volt az újabb európai turné oka.
A brit heavy metal-nagyöregek eredeti tagjai közül ma már csak az énekes-gitáros Kevin Heybourne maradt. A fickó a stúdiófelvételek terén tiszta perfekcionista, hiszen a mostanáig megjelent négy albumukon egyetlen rossz pillanat sincs, a látottak alapján azonban ez sajnos a koncertfellépésekre nem igaz. Heybourne kicsit túl lazán fogta fel a bécsi estét, és még a koncert közben is hangolgatott, így a Guillotine után egy hosszabb szünet is következett, amíg elhárított minden technikai gondot. Ettől a megjegyzéstől eltekintve a koncert igazi bomba volt! Az Angel Witch teljesen önálló, saját hangú heavy metalt játszik, amelyben a szokásos NWOBHM-elemek mellett erős a Black Sabbath-iskola sötét hatása, és az összhatás az intim klubhangulatban, szó szerint a bécsi földalattiban, szinte varázslatosan működött! A szűk, beszorított érzést a White Witch és a Sorcerers hasonló sötét dalai, no meg Heybourne egyedi hangja fokozta, amely 2013-ban is ugyanolyan titokzatosan szól, mint egykor. A kultikus, „Angel Witch” (1980) című első albumuk anyaga közé Heybourne és társai beszúrtak néhány dalt az aktuális lemezről, a nyolcvanas évek közepi két lemezt viszont sajnos ezúttal is kihagyták. Az okát nem tudom, talán a szerzői jogok állnak a háttérben – kiválóságukat tekintve szerintem ez az egyetlen logikus magyarázat arra, hogy az Angel Witch karrierjének erre a szakaszára ilyen ignoráns módon tekint. A nagy finálé a végére maradt, amikor eljátszották az Angel Witch című eposzt, amely ezen az estén először késztette az egész klubot egyszerre közös részvételre.
A Grand Magusszal más szél fújt be a klubba – míg az előttük fellépők a régi iskola heavy metaljának világában játszottak, a svéd trió ráfeküdt a fékre, a gitárhangzást pedig súlyosabb színezettel látta el. Hölgyeim és uraim, az európai stoner metal egyik legkiválóbb emlékműve állt előttünk, amit a klub is tudott, hiszen már az nyitódaltól kezdve szorosan együtt lélegzett a zenekarral. Először úgy tűnt, hogy a Grand Magus lecserélte a frontemberét, de a hang színe és a színpad bal oldalán álló zenész mozdulatai alapján felismertem Janne „JB” Christofferssont, aki az elmúlt két évben teljesen megváltoztatta a imidzsét. Hosszú hajat és dús, „ZZ Top-os” szakállt növesztett, kopott Rainbow-pólót öltött magára a „Rising” album borítójának motívumával, és ilyennek néhány éve biztosan nem tudtam volna elképzelni. A hangzásban erős súlya volt Fox basszusvonalának, amely a koszos riffekbe jól jött energiát lehelt, és némileg semlegesítette a hideg svéd doom metal iskola morbid hangulatát. A Grand Magus az évek során megedződve a koncerthangulat építésének igazi mestereivé vált, hiszen a fellépés során egyre szorosabban markolták a közönséget a közvetlen, szerves, rendkívüli erejű sorozattűz satujába, amely a zárásban, az Iron Will és a Hammer Of The North dalokkal érte el a csúcspontját.
A bécsi kirándulás minden várakozást igazolt – jólesett együtt lenni az Enforcer fiatal, törtető svéd csapatával, átadtuk magunkat az Angel Witch halhatatlan klasszikusainak, a végén pedig még a Grand Magus elementáris áradata is elsodort minket. Hadd tegyek hozzá a végére egy kis személyes hangvételt. Bár a turné húzóneve a Grand Magus volt, amelynek ezért jutott a legtöbb játékidő is, és a fellépők közül a legintenzívebb fogadtatásban is ők részesültek, ma, amikor ezeket a sorokat írom, rendkívül boldog vagyok, hogy végre sikerült színpadon elcsípnem az egyik legkedvesebb heavy metal zenekaromat, az Angel Witch-et. Az egész út Bécsig és vissza már csak miattuk is megérte.
Setlista
ENFORCER:
1. Death Rides This Night
2. Mistress from Hell
3. Mesmerized By Fire
4. Katana
5. On The Loose
6. Crystal Suite
7. Scream of the Savage
8. Take Me Out Of This Nightmare
9. Into the Night
ANGEL WITCH:
1. Atlantis
2. Confused
3. Dead Sea Scrolls
4. White Witch
5. Sorcerers
6. Gorgan
7. Guillotine
8. Dr. Phibes
9. Angel of Death
10. Baphomet
11. Angel Witch
GRAND MAGUS:
1. Kingslayer
2. Sword of the Ocean
3. I, The Jury
4. Ravens Guide Our Way
5. Silver Into Steel
6. Starlight Slaughter
7. Wolf’s Return
8. Like The Oar Strikes The Water
9. Drum Solo
10. The Hunt
11. Valhalla Rising
12. Iron Will
——————
13. Hammer Of The North
Képgaléria









