Előadó: Bleed From Within
Kiadó: Rising Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 35:27
Értékelés: 4/5
Glasgow utcái bőven tartogatnak dühöt, agressziót és jó zenészeket. A 2005-ben alakult Bleed From Within az olyan újkori csapatok hagyományának örököse, mint a job For A Cowboy, a Mandeed, a The Red Chord, a Black Dahlia Murder és hasonlók. Két évvel azután, hogy egy EP-vel elvesztették stúdióbeli ártatlanságukat, megérkeztek az első nagylemezükkel, amely alig fél óra alatt felsorakoztatja mindazokat az érveket, amelyek miatt a további figyelem több mint jogos és természetes. Metalos alapokra épülő metalcore-ról van szó, amely a death metal gyökerein nőtt fel.
Jártasak a technikás játékban, ezért a radikalitásukban is követik ennek az ötfős könyörtelenségi légiónak az összes zenei atomja közötti teljes összhangot. A Humanity a bevezető intro után vad fenevaddá változik, amely szétvágja és szétszabdalja az elmédet és a füledet, a deathcore-vokálok pedig a frusztráció csíráit és az egyre erősödő, hullámokban érkező idegességet hajtják. A hangulatosság, a teli gitárhangzás és a közelgő katasztrófa újkori evangéliumának előadása mind a varázs részei. A világ, amelyben élünk, eltévelyedett, és csírájában a pusztulásra ítélt. Ennek a prédikációnak egy részét a skót fiatalok is előadják. A természeti katasztrófákról szóló bevezető tudósítás után szünet következik, és máris ott vagy, ahol nincs kegyelem. Dave Lennon és Craig Gowans gyorskezű gitárkettőse átdob egy áthatolhatatlan, odavágó gitárriffekből álló hangfalba. A hangzást Ali Richardson matematikai pontosságú dobütései és a basszusgitáros Davie Provan adja meg ritmikusan, a koronát pedig Scott Kennedy üvöltő, barázdált hangja teszi fel rá. A hárpiák kiszívják az akaratot az ellenálláshoz és a meneküléshez. Marad a reménytelenség, a fájdalom és a megváltó közeli érkezéséért könyörgő néma sikolyok. A kapzsiságra épülő vallás és a tömegek butítása alkalmas téma az újabb irodalmi feldolgozásra, de regény helyett a Bleed esetében egy kis vázlatot, vagyis sűrített haikut kapsz, saját katasztrofális zenei kísérettel. A korrekt muzsikát viszont egyetlen lényeges hiba csúfítja. Nehéz megszabadulni a Bring Me The Horizonnal való összehasonlításoktól, és ez az örökös párhuzam a már hallottal kicsit elrontja az élvezetet, amelyben reménykedtél. A breakek, a habozó támadások áradata és Oli Sykes klónozott vokálja ritkítják az élvezetet a brutalitás időnkénti kitörései között. Néha a skót társulat briliánsa kevésbé csiszolt, és éppen ezekben az epizódokban rejlik a szépség. A growlból sok van, de egy csipettel (vagy kettővel) még több is elférne.
A tehetség és a tökéletesség iránti határozott hajlam minőségi pecsétet nyom a lemezre, amely egy gyors, félórás sprintbe van adagolva: jó, de kivételesnek nem nevezhető. Mindennek ellenére az indulás igen ígéretes, és a csapat teljesen jogosan bővíti hallgatótáborát nálunk is, hiszen nemrég (májusban) megdöntötték a sztereotípiákat a metal imaházában, a Metelkova alternatív epicentrumában és annak nyüzsgő középpontjában, a Channel Zeróban. Az ötös méltón, profeszszionálisan és a legkisebb szégyent sem hozva a műfajra vagy a rajongókra teljesíti a feladatát. A Humanity ugyanis a szenvedély, a bizonyítási vágy és a tomboló düh tiszta, robbanékony keveréke, amelynek köszönhetően a lemez többszöri meghallgatást is megér, a zenekar előtt pedig le tudom tenni a fegyvert, és őszintén kijelenthetem: többet akarok! A folytatás, az Empire album ugyanis már meg van írva.
Felállás
Dave Lennon – gitár
Davie Provan – basszusgitár
Craig Gowans – gitár
Scott Kennedy – ének
Ali Richardson – dobok
Produkció
Karl Broom
Számlista
1. The Awakening
2. Damnation
3. Messiah
4. The Fall Of Man (Infection)
5. A Killer Born
6. Servants Of Divinity
7. Monster
8. Everlasting
9. Save Your Prayers
10. The Final Chapter
11. This Absence
