Szerző: Sebastijan Videc
Fotók: Jerneja Jerak
Helyszín: Channel Zero, Ljubljana, Szlovénia
A koncert dátuma: 2014. október 2.
Látogatók száma: 50
Jegyár: 20€ (elővétel), 24€ (a koncert napján)
El kell ismerni, hogy a rock és a metal világa jórészt férfiterület. Néhány kivételtől eltekintve – ilyen például Doro vagy az Arch Enemy lányai –, a nők többsége szimfonikus és folk zenekarokban találta meg a helyét. Tisztán női banda még ennél is kevesebb van, pedig Szlovéniában is akad kettő igen figyelemreméltó, bár stílusukban eltérő. Annál nagyobb csemege volt egy ilyen stockholmi formáció fellépése.
A Junkstars bizonyos értelemben meglehetősen hálátlan szerepet kapott első előzenekarként. A trió Stockholmból jött, csak két éve alakultak, de ez alatt a rövid idő alatt már két albumot kiadtak. A kisszámú közönség eleinte lehangoló képet festett az egész fellépésről és a hangulatról, de dalról dalra egyre őszintébb kapcsolat szövődött a jelenlévőkkel; a frontember, Max ‘Diesel’ szinte személyes szinten teremtett kontaktust mindenkivel, a zenekar pedig jutalmul és biztatásul egy kör felest is kapott egy lelkes nézőtől! Az alacsonyan lógó gitárok és az egyszerű ritmusok világosan megmutatták a banda punk gyökereit, de hangzásban elkalandoztak rock’n’rollosabb ritmusok felé is. A gyér létszám ellenére elégedettnek tűntek, és profin lenyomták a szettjüket.
Sajnos a nézőtér a következő fellépésre sem telt meg sokkal jobban, pedig én személy szerint nagy érdeklődéssel vártam. A Supercharger a dániai Koppenhágából érkezett rockzenekar. Érdekes, hogy honfitársaikhoz, a Volbeathez hasonlóan ők is az 1950-es évek torzított, modernizált rock’n’rolljét játsszák, de a hasonlóság itt némileg véget is ér. Míg a híresebb Volbeat nagyon magas produkciós színvonalú, kommerszebb rock’n’rollt nyom, a Supercharger a nyersebb, garázshangzás mellett döntött. Mivel így hiányzik belőlük a cukormáz és a tinilányok hordái, a dánok valószínűleg nem fognak stadionokat megtölteni, de a mennyiség még nem feltétlenül jelent minőséget. A kis CH0-színpad ezúttal érezhetően szűk volt egy szextettnek – a billentyűst bezsúfolták az egyik sarokba, a gitárosok a dobok előtt tolongtak, és igyekeztek helyet hagyni Mikkel frontembernek. A keményebb, gyorsabb és koszosabb gitárhang remekül kitöltötte a Channel Zerohoz hasonló klubteret, a karizmatikus Mikkel pedig – még Maxnél is jobban – kihasználta a hely kicsiségét a közönséggel való kommunikációra. A szájharmonika, a Hammond-orgona és a gyors zongoraakkordok, a torzított rock’n’roll ritmusok és a szórakoztató szövegek, no meg a dalok közti humoros konferálások mind azt szolgálták, hogy mindannyian jól érezzük magunkat, páran táncra is perdültek, az egy jó órácska pedig túl gyorsan elszaladt.
A Crucified Barbara végül valahogy megtöltötte a termet. A stockholmi női kvartett a kilencvenes évek végén indult punkzenekarként, a lányok hamarosan igazi rockerekké váltak, és ehhez a stílushoz mind a mai napig hűek maradtak. Alig egy hónapja jelent meg a negyedik albumuk, az In the Red, amely a várakozásoknak megfelelően az este vezérfonala lett. A nyitás megalkuvást nem ismerő volt – lövés lövés után, dalról dalra, szünet nélkül. Egy rövid szusszanásnyi szünetet, hogy kortyoljanak valamit, csak a negyedik szám után tartottak, aztán ugyanabban a stílusban folytatták – minimális interakcióval, de nem baj, hiszen ezen az estén helyettük a zene beszélt. A frontasszony, Mia Coldheart hideg tekintete egy percre sem enyhült meg, a ritmusgitáros Klara Force ragadós mosolyait is borzongatóan jeges pillantások kísérték. Nem, a „Barbarák” nem egy újabb női banda, amely a színpadon a női idomaival házal; náluk és értük egyedül a hangszerek beszélnek. Mia hangja pillanatokra a legendás Dorót idézi, a kemény rockzenét pedig sokféle hatás itatja át – a Motörheadtől és az Alice in Chainstől az 1980-as évek glammozgalmának nagyjaiig. Hogy a zenéjük nem kíméli a hangszereket, azt maguk a hangszerek is megsínylették – Mia Gibson Flying V-jének felső pereme már fáig kopott, Ida basszusgitárja pedig még ennél is rosszabb állapotban van. A lányok nem okoznak csalódást, sem torzított, sem akusztikus változatban! Mia hangja ráadásul istenien függőséget okoz – az igazi heavy metal vokáltól a The Crucifier című számban a balladák, például a Jennyfer bársonyosan lágy énekhangjáig úgy tűnik, számára nincsenek akadályok. Kétségtelenül olyan koncert volt ez, amely minden látogató szívében megmarad, és olyan zenekar, amelyet szívesen megnéznék még élőben!
Setlist
Crucified Barbara:
1. The Ghost Inside
2. The Crucifier
3. Shut Your Mouth
4. Sex Action
5. To Kill A Man
6. Everything We Need
7. In The Red
8. Rock Me Like the Devil
9. Jennyfer
10. Count Me In
11. Lunatic #1
12. Sell My Kids for Rock’n’roll
13. In Distortion We Trust
—
14. My Heart Is Black
15. Into the Fire
16. Electric Sky
Képgaléria
