Szerző: Sebastijan Videc
Előadó: Sabaton
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2014
Játékidő: 37:00
Pontszám: 4/5
A Sabaton afféle jelenség a power metal világában. A metalosok vagy imádják, vagy utálják őket; úgy tűnik, középút nincs. Az is érdekes, hogy a rajongóik nemcsak a power metal, hanem más műfajok felől is érkeznek. Mitől más a svéd banda, mint a műfaj többi zenekara? Egy dolog biztos: a szövegvilág. Míg a többség sárkányokkal, hercegnőkkel és kardokkal próbálja levenni a lábáról a hallgatót, a Sabaton (főleg) a második világháború csatamezőire vetette magát. És el kell ismerni, hogy egy német 88 mm-es légvédelmi löveg (flak) keményebb nyomot hagy maga után, mint egy fehér lovon érkező lovag. Aztán ott van Joakim baritonja, amely visszahozta a „powert” a power metalba.
A Heroes két évvel a legtöbbek szerint legjobb Sabaton-lemez, a Carolus Rex után jelenik meg. A Carolusszal a srácok bebizonyították, hogy képesek minőségi koncepcióalbumot készíteni, és fejleszteni a zenéjüket. Egyenrangú folytatást összehozni ezért nagyon nehéz feladattá vált. Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, az előző album megjelenése előtt a hat tagból négy elhagyta a zenekart. De nem baj: Joakim Bróden és hű basszusgitárosa, Pär Sundström új, fiatal csapatot toborzott, amely az elmúlt két évben a világ minden kontinensén, számtalan koncerten edződött. A Heroes így lett az első album, amelyet a megfiatalított felállás vett fel.
Hetedik stúdióalbumával a Sabaton visszatér a számára otthonos vizekre, a második világháborúba. Eléri-e a Heroes a Carolus Rex szintjét? Sajnos nem. De nincs minden elveszve. Szerintem ha a Carolus 4,5-öt érdemel, akkor az új lemez 4-et kap. Az albumon tulajdonképpen semmi olyat nem kell várni, amit a Sabatontól ne hallottál volna már (nos, egy meglepetés azért akad). A zenei stílusukat kialakították, és érthető, hogy ahhoz tartják magukat. Az előző album fennköltségét és dalszerkezeteit átvitték erre is, ami biztosan hozzáad az album epikus hangulatához. A legerősebb ütőkártya azonban a történetek, amelyeket a „hősök” megéneklenek. A korábbi dalok többsége csatákról és eseményekről szólt, ennek az albumnak a szövegei viszont egyéneknek vagy egységeknek szólnak, akik önzetlen tetteikkel örökre beírták magukat a történelembe.
Az album a súlyos ‘Night Witches’-szel indul, amely kicsit a Ghost Divisiont idézi, és a jövőben könnyen koncertnyitó lehet belőle. Az „éjszakai boszorkányok” a Szovjetunió légierejének 588. éjszakai bombázóezredének tagjai voltak. Ennek az egyedülálló női egységnek az volt a feladata, hogy éjszaka bombázza a német állásokat. A lányok vászonnal bevont Polikarpov Po-2 kétfedelűekkel repültek, és náluk nem is annyira a nagy anyagi kár okozása számított, hanem hogy a Wehrmacht katonáit megfosszák az alvástól, és pszichésen megtörjék a német hadsereg ellenálló képességét. Néhány pilóta több mint 1000 bevetést repült (az amerikai bombázók személyzete harminc után fejezhette be a háborút!), és hogy növeljék az életben maradás esélyét, a célpontok előtt lekapcsolták a motort, így hangtalanul suhantak a cél fölé, és úgy dobták le a bombákat. Éppen ez a hallhatatlanság keltette a német katonákban a láthatatlan seprűkön repülő boszorkányok képzetét, és innen a „éjszakai boszorkányok” elnevezés.
A ‘No Bullets Fly’ az album egyik jobb dala. Inkább heavy, mint power metal, és egy érdekes eseményt mesél el, amely Németország egén történt 1943. december 20-án. A Focke Wulf repülőgépgyár elleni támadás közben a légvédelem eltalálta a Charles „Charlie” Brown pilotálta B-17F Flying Fortress bombázót (Ye Old Pub). A találat szétroncsolta a gép orrának plexijét és az egyik hajtóművet, egy másikat pedig súlyosan megrongált. Mindössze két működő motorral a sérült B-17 egyre lassult, kicsúszott a bombázók szoros kötelékének védelméből, és így könnyű célponttá vált a Luftwaffe vadászainak. Ők még egy motort tönkretettek, megölték a farokágyúst, és a legénység nagy részét megsebesítették. Charlie a sérült levegőellátó rendszer miatt alacsonyabb magasságba ereszkedett, hogy senki ne ájuljon el. A földről Franz Stigler pilóta figyelte az égi drámát, aki azonnal felszállt egy sérült Messerschmitt Bf 109G-6-tal, de amikor meglátta, milyen állapotban van a gép, úgy döntött, nem lövi le. Megpróbálta megértetni a bombázó személyzetével, hogy szálljanak le Németországban, illetve repüljenek a semleges Svédország felé, de az amerikaiak nem értették, és folytatták útjukat hazafelé, Anglia irányába. Amikor Franz feladta a próbálkozást, szoros kötelékben repült a sérült bombázóval a La Manche partjáig, ott szalutált nekik, és visszafordult a saját bázisa felé. A háború után a két pilóta találkozott, és jó barátok lettek.
A Smoking Snakes bevezetője gyanúsan hasonlít az Aces in Exile-ra, és maga a dal is a Sabaton-átlagba esik. A történet a brazilok kevéssé ismert európai háborús szerepvállalásáról szól. A brazil expedíciós erők 1944 júliusában kezdték meg a harcokat Olaszországban, és bizonyítottak a földön és a levegőben is, több nehezebb csatában részt vettek a déli fronton. A Cobras Fumantes (ahogy hívták őket) elnevezés a politikai bizonytalanságból ered: az emberek azt mondták, valószínűbb, hogy a kígyók dohányozni kezdenek, mint hogy ezek az erők tényleg harcba szállnak Európában. 1945. április 14-én három katona elszakadt a többiektől, és egyedül, a megadás gondolata nélkül, halálukig feltartóztattak egy nagyobb német egységet. A csata után a németek tiszteletből eltemették őket, a keresztre pedig ezt írták: „Három brazil hős”.
Következik az Inmate 4859, egy lassú, sötét dal, amely az előző album hangulatát idézi. A történet Witold Pileckiről szól. Witold a második világháború kitörésekor a lengyel hadsereg tisztje volt. A német megszállás után ellenállási mozgalmat alapított, és 1941-ben önként bevonult az auschwitzi koncentrációs táborba. Onnan titokban jelentett a londoni emigráns lengyel kormánynak a németek táborbeli rémtetteiről. Az ún. Witold-jelentés a holokausztról szóló első hivatalos feljegyzés, amely Auschwitzban zajló eseményekről szól. Sikerült ellenállási mozgalmat szerveznie a táboron belül is, 1943-ban pedig megszökött onnan. Öt évvel később sztálinista egységek végezték ki, külföldi (nyugati) hatalmakkal való együttműködés vádjával.
A To Hell And Back egyike azoknak a daloknak, amelyek megőrjítik majd a termeket, stadionokat és a Sabaton-koncertek többi helyszínét, mert fülbemászó fúvós dallamával (folk metal?) és ugrálós ritmusával spontán testmozgásra készteti a közönséget. Audie Murphy a második világháború egyik legtöbbet kitüntetett katonája volt. Megkapta az amerikai hadsereg minden lehetséges kitüntetését, valamint Belgium és Franciaország vitézségi érmeit is. 1945 januárjában a franciaországi Colmarnál egy órán át egymaga tartott fel egy teljes német századot, majd erősítéssel, sebesülten és lőszer nélkül ellentámadást vezetett. A háború után filmes pályára lépett, és 1959-ben önéletrajzi filmet is forgatott To Hell And Back címmel. Sokakhoz hasonlóan ő is szenvedett a akkoriban még nem túl ismert poszttraumás stressz-zavartól, és állítólag megtöltött puskával a párnája alatt aludt. Murphy repülőgép-szerencsétlenségben halt meg, mindössze 46 évesen.
A The Ballad of Bull afféle meglepetése az albumnak, hiszen zongorás ballada, amilyet a Sabaton még nem készített. Személy szerint úgy gondolom, hogy Bröden hangja nem igazán való ilyen típusú dalhoz, de ez persze ízlés kérdése. Leslie „Bull” Allennek nehéz gyermekkora volt. A nővérével árvaházban nőttek fel, és mire 21 évesen csatlakozott a hadsereghez, már egy évtizednyi fizikai munka volt mögötte. Bullt Palesztinába küldték, ahol hordágyvivő mentősnek tanult ki. A bajtársai szerették, mert kiváló humora volt, jó sportoló volt, és sosem mutatott félelmet. A líbiai és szíriai csaták után közelebb küldték az otthonához, a japánok elleni harcokba Pápua Új-Guineában. A Mt. Tambu melletti csatában vált híressé, ahol a háború forgatagában, egy szemernyi pánik vagy félelem nélkül tizenkét sebesült amerikai katonát hozott le biztonságba a hegyről. Bull sajnos pszichés betegségben szenvedett, amely a líbiai és pápua új-guineai hadműveletek végén jelentkezett, és idő előtti leszereléséhez vezetett. A trauma olyan súlyos volt, hogy néhány hónapra elvesztette a beszédkészségét.
A Resist and Bite szintén az album egyik ütőkártyája. Az AC/DC-s hangulatú Rorlrand-féle gitárintró és a közbeékelt részek, amelyek csak ritkán szűnnek meg, a vége felé átadják a helyüket a dörgő dobnak és Bróden ütős énekének, aki ezúttal hosszú idő után újra latin kifejezéseket használ (emlékeztek még az Attero Dominatusra?). A szöveg a belga Chasseurs Ardennais hősies ellenállását írja le a Belgium elleni német támadás idején. A bátor egység addig tartóztatta fel a hatalmas német Blitzkriegot, amíg teljesen ki nem fogyott a fegyverzetből. Az ellenállás olyan erős volt, hogy a parancsnokok közvetlenül Berlinbe jelentettek róla.
A Soldier of 3 Armies újabb bizonyíték arra, hogy a fiatal gitárosok remekül végzik a dolgukat, hiszen az album legnehezebb riffjeivel alapozzák meg a ritmust. Lauri Allan Törni fiatal fiú volt, aki éppen csak belépett a hadseregbe, amikor a Szovjetunió megtámadta Finnországot, és elkezdődött az ún. „téli háború”. A Ladoga-tó melletti harcokban Lauri nagyon kitűnt, ezért tisztiiskolába küldték. Ezután Bécsbe vezényelték, ahonnan SS-alhadnagyként tért vissza Finnországba. Egységével hatékony támadásokat hajtott végre mélyen a szovjet egységek hátában, amivel mindkét oldalon ismertté és megbecsültté vált. A fegyverszünet aláírása után, 1944-ben Németországba ment, ahol a német oldalon harcolt a szovjet erők ellen, majd megadta magát a nyugati szövetségeseknek. A háború után Finnországban többször bebörtönözték, de mindig megszökött, 1948-ban pedig Svédországba emigrált, onnan Venezuelába hajózott, később pedig politikai menekültként az Egyesült Államokban telepedett le. 1954-ben csatlakozott az amerikai hadsereghez, és a különleges alakulatnál, a „zöldsapkásoknál” szolgált. 1964-ben ment az első vietnami hadjáratra, a következő évben pedig a másodikra. Helikopteres szállítás közben a gép lezuhant, és Laurinak meg a személyzetnek nyoma veszett. 1999-ben egy finn–amerikai csapat megtalálta a helikopter roncsait, és néhány évvel később azonosították a földi maradványait. Lauri az arlingtoni katonai temetőben nyugszik, a Washington D.C.-ben, a helikopter személyzetével együtt, a vietnami áldozatok között.
A Far From the Fame kislemezt a Sabaton már 2012-ben kiadta, és a Resist and Bite meg a To Hell And Back mellett ez is az egyik ütőkártya. Bár a talán inkább Carolus-féle epikus stílus nem megy éppen kéz a kézben a komor történettel, amelyet bemutat, az epikusság biztosítja a koncertsikert. Karel Janoušek Morvaországban született, katonai pályáját az első világháború alatt kezdte a csehszlovák légiókban az orosz fronton. A háború után a születőben lévő légierőhöz csatlakozott. Amikor a németek elfoglalták Csehszlovákiát, Karel az ellenállási mozgalom egyik fő alakja lett, mielőtt Franciaországba, onnan pedig Angliába menekült. Ott megszervezte a csehszlovák vadász- és bombázószázadok felállítását a Royal Air Force kötelékében, az angolok pedig légimarsalli rangot adtak neki. A háború végén visszatért Csehszlovákiába, de a kommunista rezsim a nyugati ideológiával való „átitatottság” miatt 1948-ban bebörtönözte. Janoušek ártatlanul 12 évet töltött börtönben.
A Hearts of Iron ismét a Carolus Rex romantikáját és fenségességét örökli, de újra ütközik a meglehetősen sötét történettel. 1945 áprilisának vége rendkívül véres volt: Németország a vereség szélén állt, a szovjet erők pedig kíméletlenül csapkodták a német egységek maradékát. Ekkoriban a 9. és a 12. hadsereg megmaradt katonái egy folyosót tartottak az Elba felé, és ezzel biztosították a menekülést a nyugati szövetségesek karjaiba, a bosszúszomjas szovjet erők elől, akik biztos halált jelentettek.
A páncélos tangó, amelyet Joakim Broden jár, a Heroes albummal biztosan új hallgatókat hódít meg, de a régieket sem fogja megbánni. A csapat remekül összecsiszolódott, Peter Tägtgren ismét kiváló produkciót tett az anyag mögé, és nem kérdés, hogy a „hősök” levesznek majd a lábáról a metalrajongók szívét-fülét. Keserű utóízt csak az hagy, hogy a lemez mindössze jó fél óra alatt lepörög.
Felállás
Joakim Brodén – ének
Pär Sundström – basszusgitár
Chris Rörland – gitár, vokál
Thobbe Englund – gitár, vokál
Hannes van Dahl – dob
Produkció
Peter Tägtgren
Számlista
1. Night Witches
2. No Bullets Fly
3. Smoking Snakes
4. Inmate 4859
5. To Hell And Back
6. Ballad of Bull
7. Resist And Bite
8. The Soldier of 3 Armies
9. Far From the Fame
10. Hearts of Iron
