Szerző: Urban Bolta
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Kamnik / MC Kotlovnica / Szlovénia
A koncert dátuma: 2013. 10. 05.
Látogatók száma: 100
Jegyár: 0,00€ (ingyenes belépés)
Akár akarjuk, akár nem, a nyárnak már régen vége, az ősz ködös időjárásával, a lehűléssel és az időnkénti felhőszakadásokkal egy ideje már kimutatja a foga fehérjét, a középiskolások után pedig októberben az egyetemisták is visszatértek az előadótermekbe. De mindenben a jó oldalt kell keresni, különben nem maradna más, mint a pusztulás gondolata. Az ősz érkeztével ugyanis a klubok is kinyitották a kapuikat, amelyek a legmelegebb időszakban a fesztiválok és az egyéb nyaralós programok miatt általában szunnyadnak. Így október első szombatján a kamniki Kotlovnica hívogatott ismét a saját elemében: az ingyenes belépő és a jókedvű ivós játékok mellett a Hellcats és a Space Unicorn On Fire koncertjével csalogatta a népet – éppen jó ok arra, hogy a Kamniki-Alpok lábához a Rockline is ellátogasson!
Este tíz óra után pár perccel már a Space Unicorn On Fire foglalta el a színpadot, a szlovén metalszcéna friss csapata, amelynek azért már a tolmini Metaldays fesztiválon is volt fellépése. A „vesztegzár nélküli egyszarvúak” – akarom mondani, az „űregyszarvúak” – a power metal érdekes világában mozognak, időnként hard rockba, sőt progresszív irányba is átlépve, ha Matej gitárja és Matjaž billentyűi hangzásbeli összjátékára gondolunk. A Kotlovnica furcsa belső tere, amely a középső oszlopok és a plusz mélyített színpadelőtér miatt nem kínál valami jó akusztikát, ezúttal az Egyszarvúknak is borsot tört az orruk alá. Az első sorban mi, hallgatók szenvedtünk a Tavta / Egzi kettős ének alatt, mert utóbbi alaposan túlharsogta a színpad közepén álló társát, akit egy pillanatra szinte nem is lehetett hallani. A Space Unicorn On Fire a hallottak szerint megszabadult a paródiás felhangtól, amely az év elején elkísérte a metalközönség előtti bemutatkozásukat. A zenekar színpadi megközelítése végtelenül komoly és koncentrált volt, Tavta frontember a dinamikus fel-alá lépkedés közben a fellépés vége felé még a talajt is elvesztette a lába alól, és egy pillanatra a közönség között landolt. Sajnos a profi fellépés és a sok tapasztalat ellenére sem sikerült elrejteniük az összeszokottság hiányát, ami főleg a billentyűk belépésénél volt hallható. Furcsa a zenekar színpadi megjelenése is, hiszen az Egyszarvúk mindegyike sajátos imidzset épít (kiemelkedik Egzi jenki szerelésben és a billentyűs Matjaž doktori öltözékben), ami a megszokott szilárd egység helyett inkább öt különc zenész konglomerátumaként mutatja be őket. A Space Unicorn On Fire epikus Stratovarius / Edguy-képletével biztosan színesíti a hazai szcénát, de ahhoz, hogy ennél többre vigye, még keményebben bele kell húznia, és ki kell javítania néhány kezdő hibát. Élőben először találkoztam a zenekarral, és remélem, nem utoljára, mert félénken rejtegetnek magukban még nagyobb potenciált is, amiről csak a jövő fogja megmutatni, hogy egyáltalán szeretnék-e kamatoztatni.
Az est központi neveként a Hellcats lépett színpadra, akik a négy hölgyből álló érdekes felállásuk miatt a médiában is jobban kiemelt helyet kapnak, mint a legtöbb férfi pályatársuk, így a folyamatos koncertezés mellett lassan eljutottak oda, hogy már az est fő fellépőiként játszhatnak. Főleg most, hogy új nagy fordulópont van mögöttük! Pár nappal a kamniki fellépés előtt dobta ugyanis piacra a Hellcats a bemutatkozó lemezét, a „Divja pot”-ot (a Rockline-kritikát itt olvashatod), úgyhogy várhatóan a következő időszakban többször is összefuthatunk velük a koncertszínpadokon. A lányok tényleg ördögiek! Míg Saša és Sanja Zagorc, a két testvér megfontolt, hidegvérű hozzáállással kormányozta a hajót a színpadon, az arcukon mégis huncut mosollyal, az új, de már állandónak számító frontember, Ajda Kovačič az, aki a közönség között fiatalos ugrabugrálással terjesztette a nagyon is szükséges energiát. Egyszerű, egydimenziós stílusuk, amely egyetlen gitár mellett nem hagy sok manőverezési teret, kifejezetten az ó-iskolás zenekarok, például az AC/DC, a Judas Priest vagy az Accept rajongóinak íródott! Katja gitáros, a zenekar központi hangszeres alakja ügyesen rakta a riffeket, a szólóknál pedig tartotta magát a „kevesebb több” szabályhoz – a Hellcats ugyanis a közvetlenségre épít, mind a dalok szerkezetében, mind a dallamos, többszólamú refrénekben, amelyek általában a számok csúcspontját adják. A Hellcats egyetlen nagyobb mínusza a kissé naiv szövegek, de épp ez teszi lehetővé, hogy a hallgatók elsőre meghódíthatók legyenek, így akár az első hallgatáskor is a második-harmadik refrénismétlésre már együtt tapsolhatnak a lányokkal. A többségében saját anyagból álló műsoridőt a Hellcats néhány feldolgozással (Warlock, AC/DC, Judas Priest) töltötte ki, a túl rövid együttlétet pedig a lányok a várakozásoknak megfelelően a legismertebb számukkal, a „Divja pot”-tal zárták. Ilyen volt az alkat és a hang is, a szív a helyén van, a bemutatkozó lemez kint van, így a Hellcats előtt már csak egy irány létezik: felfelé!
Setlista
1. Mačke pekla
2. Vladar noči
3. I Rule The Ruins
4. Prerojena
5. Ustaviva čas
6. Highway to hell
7. Viking
8. Čas je da greš
9. Sanjam demone
10. Breaking The Law
11. Bojevnica
12. Heavy metal
13. Divja pot
Képgaléria
