Szerző: Aleš Podbrežnik
Helyszín: European Bike Week / Faaker See (Faak am See, Villach) / Ausztria
A koncert dátuma: 2011. 09. 09.
Látogatók száma: 5000
Jegyár: 0,00€ (ingyenes belépés!)
Az Uriah Heep azon legendás zenekarok egyike, amelyek világra segítették a rockot, és az első lépéseinél is ott bábáskodtak, amikor az kikecmergett a bölcsőjéből. Az évek teltek, a bátor csapat története pedig közben afféle legendává nőtt. Alig maradt már néhány olyan, ma is működő dinoszaurusz, amely a hatvanas és a hetvenes évek fordulóján bukkant fel a rocktérképen, és a Heep ezek közé tartozik: kitartottak. Ráadásul az Uriah Heep egy évtizednyi szünet után végre újra elemében van, ami az új saját dalok írását illeti. 2008-ban jelentették meg a maguk módján visszatérő albumukat (bár végig koncerteztek), a remek, rusztikusan szóló „Wake The Sleeper”-t, újra megtalált ihletettségüket pedig idén erősítették meg az új, rendkívül szép stúdióalbummal, az „Into The Wild”-dal, amely megőrzi a retró-nosztalgia szellemét. Az Uriah Heep azon zenekarok közé tartozik, amelyek folyamatosan színpadon vannak. Az évek terhe meg sem kottyan nekik, a színpadon megtörhetetlen, örök ifjoncoknak tűnnek.
Az Uriah Heep az idén februárja óta megszakítás nélkül turnézik. Áprilisban jelent meg az „Into The Wild” album. Gyakorlatilag az új lemez megjelenésével egy időben vágtak bele az új lemezt népszerűsítő turnéba. Májusban már részletesen végigjárták a régi kontinens koncerthelyszíneit, majd átruccantak az Atlanti-óceán túlpartjára, és még délebbre – az egyenlítőn túlra is. Négy hónappal azután, hogy legutóbb az ausztriai Ternitzben találkoztunk velük, ahol a Heep 2011. 05. 14-én adott koncertet, egy szempillantás alatt újra útra keltek, és így indult az „Into The Wild” turné második szakasza. Az első állomás az idei European Biker’s Week volt, amelyet minden évben az osztrák Faaker See mellett, Faak am See településen, Villach közelében rendeznek meg. Fő szponzora a Harley Davidson, némi pénzzel pedig a bűnösen édes likőrök gyártója, a Jack Daniels is hozzájárul. Megjegyezzük: az Uriah Heepnek ez a bolygó egyik legnagyobb Harley Davidson-fesztiválja nem ismeretlen, hiszen ugyanitt már hat évvel ezelőtt is fellépett, pontosan 2005. 09. 09-én.
A fődíj, egy kézzel készített, egyedi Harley Davidson sorsolása – ami messze nem holmi makramé a falra – a koncert előtt úgy 6-8000 motorost vonzott a színpad elé, akik lázasan számolták a másodperceket a szerencsés nyertes nevének kihirdetéséig. A sorsolás után a várakozásokkal ellentétben a tömeg nem oszlott szét, a nép ott maradt a színpad előtt, hogy megvárja a legendás rockereket.
A Heepnek ez újabb rutinfellépés volt, mégsem titkolták kiváló közérzetüket és felhőtlenül derűs hangulatukat. Ebben biztosan szerepet játszott a remek látogatottság és az első sorokban őrjöngő, hevült fejek, között egy maroknyi lelkes szlovén is vidáman ringatózott, akik ide jöttek a koncertre.
Az Uriah Heep-koncert hangzása csak az elején maradt adós a finomhangolással, így a Rainbow Demon (igen, jól olvassátok!) alatt állították be a hangzást, és Lanzon billentyűi is végre teljesen egyenrangúan szóltak. Bernie Shaw a szokásosnál intenzívebben szólt a közönséghez, közben megnyerően megtanult német–angol keverékkel élt. A színpad előtt, ameddig a szem ellát, a közönség tengere, fölötte a teliholdtól megvilágított tiszta éjszakai égbolt, tele trilliónyi ragyogó csillaggal. Égett olaj és benzingőz szaga, bőrruhás csajok, mindenfelé zuhatagban folyó sör – a rock ‘n’ roll paradicsoma!
Az Uriah Heep ismét bebizonyította, milyen bravúrosan összeszokott, és milyen fényes formában van több mint 40 év működés után. Rendkívül lazán, könnyedén játszottak, látszott, hogy élvezik, amit csinálnak. Ezt leginkább Mick Box gitáros bőségesebb közönségkapcsolata mutatta, mindenen túl azonban Russell Gilbrook dobos vérmes elszántsága: odaadásával és lelkesedésével úgy püfölte a dobokat, mintha egy pitbull szabadult volna el a láncáról, hogy szétharapja az összes cintányért és dobbőrt. Russellt elnöknek! Shaw kissé spórolt a hangjával, főleg a legmagasabb fekvésekben. A turné ugyanis még hosszú lesz. A Faak am See-i koncert után a Heep Skandináviába indul, októberben újabb ugrás következik az óceán túloldalára, aztán néhány koncert erejéig visszatérnek a régi kontinensre, decemberben pedig még Nagy-Britanniát is bejárják. Novemberre még nincs lefoglalt koncert, így lehetséges, hogy további európai időpontokkal töltik majd ki.
Térjünk vissza a színpadra! Gilbrook dobfelszerelése kissé lecsupaszított volt. A háta mögül hiányzott a gong és még egy-két cintányér is. Egyébként a setlista az igénytelenebb motorosok ízlésére készült! Vagyis új dalok és a vasrepertoár számai, ami maga a „lom”, a totális pusztítás! Az esemény jellegére való tekintettel azonban a setlista kicsit rövidebb volt. A Heep kihúzta belőle az új Kiss Of Freedom című dalt és a Bird Of Prey klasszikust. Ami az ütőerőt és a klasszikusok egymás utáni gyalulását illeti, a Bird Of Preyt érdemes lett volna benne hagyni, a játékidő megtakarítása végett inkább a Nail On The Head-et kellett volna kivenni a setlistából, ami a triviális refrén szüntelen ismételgetésével teljesen buta és idegesítően kopácsoló. Mindenesetre mi, ínyencek is megkaptuk a magunkét a „Demons & Wizards” klasszikus Rainbow Demon előadásával, a zenekarnak viszont teljes tudatlanságot kell felrónunk a „The Magician’s Birthday” album iránt.
A banda pedig gyilkol a színpadon. A vasrepertoár indulói ismét megrendítettek és szó szerint meggyőztek! A két Look At Yourself-klasszikus, a címadó dal és a July Morning elnyújtott dzsemmelése ismét kiemelkedik a műsorból, ahogy a Gypsy gördülő riffjének örökzöld és elemi erejű zúzása is. A zenekar kicsit visszavált a legmagasabb fokozatból, amikor a másik „Demons & Wizards” klasszikus, a The Wizard következik, a rendes műsor azonban hamar véget ér: a July Morning után Mick Box ismét kezébe veszi az akusztikus gitárt, a zenekar pedig a Lady In Black elmaradhatatlan előadásával ismét intenzív közös éneklésre bírja a fesztivál zsúfolt színpad előtti terét.
A ráadásban a zenekar az első sorokból a koncert néhány legvadabb látogatóját hívja a színpadra, hogy ott égessék el a vérükben felgyülemlett adrenalinfölösleget, miközben vadul rázzák a testüket és rázzák a fejüket, a zenekar pedig a Free N’ Easy – az „Innocent Victim” klasszikusa – izzó riffjén keresztül harsog. És már a koncert végénél járunk. Jön a várt Easy Livin’. A zenekar nagy hevességgel lép be a koncert utolsó perceibe, a vokális harmóniák ezúttal is hibátlanul működnek, Bolder még egyszer énekel mind az öt tag kórusában, Hensley magas vokális vonalai pedig megadják azt a hitelességet és a stúdióeredetihez való közelséget, amely az Uriah Heep pályafutásának egyik legnagyobb slágerét jellemzi.
A zenekar kivételes formában van. Kipihenten és újra koncertéhesen érkeztek a fesztiválra, és így újabb remek koncertet adtak. Nyilvánvalóan a kiváló látogatottság is hozzátett, ami még jobban felpörgette a bandát, ahogy maga a hangulat is, amelyet a gyönyörű vasparipák kis tengere vett körül! Az orchidea-zenekar tehát tartja magát, és tovább kitartanak. Szeptember második felében az Uriah Heep a hivatalos koncertbootlegek sorozata után kiadja a hivatalos dupla koncertalbumot is „Live In Armenia” címmel, ami csak azt bizonyítja, mennyire aktívak és életerősek a legendák érett korukban. Hozzáteszem még, hogy a belépés ingyenes volt, így a klasszikus rock minden rajongója őszintén sajnálhatja, ha nem foglalta le ezt a szombatot az idei „biker’s week” fesztiválra, hogy átélje az Uriah Heep-rock varázsát!
fotók: Martin Prezelj & D.D.D. (Dr. Dobra Duša)
Setlista
1. Intro 2. I’m Ready 3. Return To Fantasy 4. Stealin’ 5. Rainbow Demon 6. Money Talk 7. Drum solo 8. Nail On The Head 9. The Wizard 10. Into The Wild 11. Gypsy 12. Look At Yourself 13. July Morning 14. Lady In Black —ráadás— 15. Free N’ Easy 16. Easy Livin’
Képgaléria
