Szerző: Sebastijan Videc
Fotók: Jerneja Jerak
Videó: Sebastijan Videc
Helyszín: Schwarzlsee, Grác, Ausztria
A koncert dátuma: 2014. 08. 02.
Jegyár: 109.90€/149.90€
A forró rockos péntek után, amely sok jelenlévő bőrén rózsaszín emlékeket hagyott, még forróbb metálszombat ígérkezett. Már az út a szlovéniai Štajerska metropoliszából Ausztria felé is arra utalt, hogy a keményebb napi program mellé a Természet Anyánk is beszáll, hiszen a meredeken tornyosuló gomolyfelhők gyorsan összeálltak fenyegető viharfelhő-masszákká.
Kilenc zenekarral a szombat, legalábbis koncertileg, már nagyon korán, negyed egykor elkezdődött. A grácI házigazdák, a Norikum fellépését épp csak a végén kaptuk el. A fiatalok a rövid műsorban főleg az idén megjelent bemutatkozó lemezük, a Regress In Progress dalait népszerűsítették. Melodikus death és thrash metal keverékükkel valahogy mégiscsak sikerült szórakoztatniuk a színpad előtt összegyűlt, nem túl népes közönséget.
A Belphegor volt a következő, amelyik elfoglalta a színpadot. A salzburgi csapat a több mint húsz éves pályafutása alatt alaposan kivívta a helyét a black metal színtéren. A black metal bandák nappali fellépése mindig veszít valamit az egész színtér hangulatából, a tűző nap pedig még a műfajhoz kötelező arcfestést sem kíméli. A corpse paintek közül külön említést érdemel Sigurd gitáros, akinek olyan remek háromdimenziós festés volt a kezén, hogy úgy nézett ki, mintha egy félig szétrohadt csontváz tépné a húrokat. Azt sem szabad említés nélkül hagyni, hogy a színpadon (és a videoklipekben) látható vér mind valódi! A művér pussyknak való, mondja a banda frontembere, Helmuth. A Belphegor augusztus 8-án adja ki új albumát, a Conjuring The Death címűt, és a színpadkép éppúgy, mint a setlista, ennek népszerűsítésére készült. Helmuth gázmaszkba bújtatva growlolta végig a részeit a mikrofonba (Gasmask Terror).
Úgy tűnik, a Sátán, a zombik és más hasonló lények és istenségek hívogatása alaposan feldühítette a Természetet, mert a fesztiválterülettől nyugatra sötétszürke massza kezdett emelkedni, amely hamarosan eltakarta a napot, és már úgy tűnt, megismétlődik a tavalyi forgatókönyv, amikor az első napon sütött a nap, a másodikon viszont a délutáni fellépéseket erős, jégesős vihar szakította meg. A sötét felhők hamar kitakarták a napot, a hirtelen lehűlés pedig végre több embert vonzott a színpad elé, épp amikor az amerikai Hellyeah elkezdte a műsorát. A banda tulajdonképpen egyike az úgynevezett szupergrupoknak, amelyeket a rockzene több nagy nevű zenekarának tagjai alkotnak. Ebben az esetben olyan bandákból, mint a Mudvayne, a Bloodsimple, a Knives Out!, és a nálunk valószínűleg legismertebb Pantera. Vinnie Paul, utóbbi dobosa és a néhai Dimebag Darrell testvére, bátyja halála után hosszabb kihagyás után éppen a Hellyeah-ban kezdett újra játszani. A karizmatikus frontember, Chad nem sok gondot látott abban, hogy megmozgassa a tömeget a régebbi slágerek és az nemrég megjelent Blood for Blood új anyagának keverékével. A hang, amely enyhén emlékeztet a korábban említett Panterára, és az energikus fellépés kiváló koncertbandává teszi a Hellyeah-t. A koncert után a tagokat a közönség között is lehetett látni, Vinnie pedig egy We Remember Dimebag! feliratú pólót viselt.
Következtek a német folkos jókedvűek, az In Extremo. Bőrruhákba öltözött zenészek népes serege, hangszerek egész plejádjával, a jobban ismertektől egészen azokig, amelyeknek a nevét csak a legnagyobb szakértők ismerik. Úgy tűnik, a német nyelvű országokban kivételesen népszerűek, mert a nap folyamán náluk telt meg a legjobban a fesztiválterület, a zenéjükre pedig a jelenlévők többsége táncra perdült és általános mulatozásba kezdett. Két duda, különféle ütőhangszerek, pengetős hangszerek, forgólant és hasonlók a klasszikus rockzenekari felállással és német nyelvű szövegekkel párosítva: ez a siker receptje északi szomszédainknál.
A nagy vihar észak felé vonult, alig egy kőhajításnyira Grácból, amikor pirotechnika kíséretében újabb black metal legenda, a Dimmu Borgir foglalta el harci állásait. A zenekar magja, a két alapító, Shagrath énekes és Silenoz gitáros, immár 21 éve szánt a black metal underground mélyén. Hiába a szemrehányások, hogy szimfonikusságukkal és zenei kísérletezéseikkel elvesztették a kapcsolatot az igazi black metallal, így is megőrzik státuszszimbólum szerepüket, amelyet rajongók hada imád. Az utolsó, Abrahadabra című lemez óta már négy év telt el, új album pedig csak jövőre várható. Néhány koncerttel, köztük a szombatival, a Dimmu Borgir jó egy év szünet után tér vissza a színpadokra. Progresszívebb, helyenként már thrashes gitárhangzásukkal, gazdag szintetizált zenekari alapjukkal és lenyűgöző pirotechnikai effektjeikkel a norvégok igazi show-t csináltak, és velük is, mint a Belphegorral korábban, sajnos kicsekkolt a fellépési időpont. Mégis sikerült még több embert a színpad elé csalogatniuk, akik a péntekkel ellentétben nagyon lassan szivárogtak be.
A Saxon, amely felváltotta a színpadon a norvég sötét lelkeket, nem szorul különösebb bemutatásra. Azon kevés zenekar egyike, amelynek hosszú története során nem sokat ingadozott a minősége sem színpadon, sem stúdióban, és amely, ahogy a legutóbbi lemeze, a Sacrifice is bizonyítja, még távolról sem való a vasekre. Scarratt és Quinn magabiztosan építi a torzított hangalapot Biff kiváló énekhangja alá, aki a 63 évét hallhatóan nem mutatja. Húsz album birtokában a setlisthez igazán nem hiányoznak a slágerek. A klasszikusok, mint a Heavy Metal Thunder, a 747 (Stranger in the Night) és a Wheels of Steel mellé néhányat az aktuális Sacrifice albumról is bevettek. Sajnos azonban egyre inkább látszik, hogy a Saxon már nem képes szórakoztatni a fiatalabb generációkat – a tavalyi, Kino Šiška-beli katasztrofális látogatottság után itt a fesztiválon is érezhető volt a közönség megfogyatkozása. Nagy kár, mert a Saxon azon NWOBHM-bandák egyike, amelyek segítettek kikövezni az utat az egész heavy metal színtérnek.
A Saxon fellépésével megnyílt a szombat esti nagy finálé, hiszen utánuk az igencsak népszerű Blind Guardian jött. A Seerock-fellépés alig a harmadik volt a majdnem kétéves szünet után, amelyet a tagok pihenésre, mellékprojektekre, valamint a készülő album és a régóta alakuló zenekari lemez, a The Dwarves munkálataira használtak fel. A szombati koncert megmutatta, hogy Hansi és társasága éppúgy éhes a hűséges metálosok népére, mint azok őrájuk. Bár Hansi frontemberi játéka talán egy hajszálnyit eltompult, a zenekar fantasztikus, a Blind Guardian nevéhez méltó hangulatot teremtett. A várt séta a zenekar legnagyobb slágerein át varázslatos fonallal fűzte össze a közönséget, és általános együtténeklésbe húzta bele mindenkit, különösen az olyan balladáknál, mint a Bard’s Song. A koncertet két klasszikussal, a Mirror, Mirror és a Valhalla című számmal zárták. Jelöld be a naptáradban: 2015. május 21., kötelező koncert Ljubljanában!
A Saxon és a Blind Guardian sikeresen megmelegítette a közönséget az este valószínűleg legnagyobb sztárjának, de legalábbis csemegéjének – a Twisted Sisternek! Ezek a srácok, akiket nem vinnél haza vacsorázni, az egész fesztiválterületet talpra állították, sőt még a VIP-tribünön ülőket is alaposan megdorgálta Dee Snider. A TS idén ünnepli az áttörést hozó Stay Hungry album 30. évfordulóját, ami egybeesett az utolsó ausztriai fellépésük 30. évfordulójával is. A zenekar őszintén bocsánatot kért az ilyen hosszú távolmaradásért, szavakkal, de főleg kiváló, energiával teli műsorral. Hogy lélekben igazi rockerekről van szó, azt az is mutatja, hogy valószínűleg legnagyobb slágerüket, a We’re Not Gonna Take It-et már nagyon hamar a kezdés után eljátszották. Dee Snider ezt a döntést azzal kísérte, hogy akik csak ezért a számért jöttek, azok elmehetnek, akik a Twisted Sistert jöttek megnézni, azok maradjanak. A srácok, imázsukhoz illően, valóban pózolnak, és még a fotósoknak is megengedték, hogy az egész koncertet a fotógödörből fényképezzék. Tényleg tele volt velük az egész színpad, főleg Snider körül, aki a koncert alatt lassan vetkőzött, a pirotechnika pedig a The Fire Still Burns alatt, de különösen a Burn in Hellnél, a vörös reflektorral megvilágított Snider mellett tette a dolgát. Jay Jay French gitáros kitért a különféle Idolokban, X-faktorokban és hasonlókban szereplő taknyosokra is: a taknyosok remegnek és hálálkodnak a tömegeknek, mert egész 15 hétig kellett gürcölniük, hogy híresek legyenek, miközben a híres rock- és metalbandáknak ehhez több évtizedet kellett robotolniuk. A TS valóban remek koncertet adott, a színpadról pedig hangos ováció kísérte le őket.
Az este záró felvonása éjfél után tíz perccel az amerikai thrash óriásoké, a Slayeré volt. Ők ismét visszatértek a Seerockra, és az utolsó erőatomokat is kibrutalizálták a főleg a előző napnál fiatalabb tömegből. A jól megolajozott gép, vagyis a Slayer, precízen hatolt át a előtte álló puha szöveteken, és megint bebizonyította, hogy nem ok nélkül az egyik legkedveltebb zenekar a világon. A Seerockot nagyjából az európai nyári fesztiváltúrájuk közepén kapták el. Kerry King a jobb oldalon azt bizonyította, hogy még mindig a shredelés királya, az egyetlen mínusz pedig Araya éneke, aki időnként elveszíti a mélységét, és ennek következtében csak recsegtet a mikrofonba.
A Seerock úgy tűnik, nagyon népszerű fesztivállá válik a közvetlen szomszédságunkban. Szép környék pihenéshez és kempingezéshez a tó mellett, a színpad közelsége az összes kísérő aktivitáshoz (zipline, wakeboarding, paintball,…), valamint a rendezvény egyre jobb szervezése a fesztivál növekedését ígéri. Igaz, a kétnapos jegy az úgynevezett wavebreaker – fan pitre annyiba kerül, mint a Metaldays hetijegye, de ezért két nap alatt rock és metal nagy nevek egész sorát kapod, vagy dönthetsz úgy is, hogy a kedvenc zenédre lazítasz a parton heverészve, vagy a meleg tóban áztatod a segged.
Setlista
Blind Guardian
1. Sacred Worlds
2. Welcome to Dying
3. Nightfall
4. The Script for my Requiem
5. Mordred’s Song
6. Bright Eyes
7. Tanelorn (Into the Void)
8. Imaginations From the Other Side
9. The Bard’s Song – Into the Forest
10. Mirror Mirror
11. Valhalla
Twisted Sister
1. Stay Hungry
2. The Kids Are Back
3. You Can’t Stop Rock’n’Roll
4. Captain Howdy
5. Street Justice
6. We’re Not Gonna Take It
7. I Believe In Rock’n’roll
8. Shoot ‘Em Down
9. Under the Blade
10. The Fire Still Burns
11. The Price
12. Burn In Hell
13. I Wanna Rock
—
14. Come Out And Play (intro)
15. S.M.F.
Slayer
1. Hell Awaits
2. The Antichrist
3. Necrophiliac
4. Hate Worldwide
5. Postmortem
6. Mandatory Suicide
7. Captor of Sin
8. War Ensemble
9. Born of Fire
10. Disciple
11. Seasons in the Abyss
12. Dead Skin Mask
13. Raining Blood
14. Black Magic
15. South of Heaven
16. Angel of Death
Képgaléria
