Heavy Metal Night 2007

Hell yeah, megfordult az év, és újra eljött az idő, hogy alaposan megrázzuk a Nanos ölelésében szendergő kis falut, Veliko Ubeljskót Postojna mellett! A szeizmológusaink már jó ideje nem észleltek komolyabb tektonikus mozgást. A sorban harmadik Heavy Metal Night viszont remek alkalom volt rá, hogy nekik is színesebbé váljon a hétköznapjuk. Veliko Ubeljsko remegett!

A focipálya délután hatkor kifejezetten idillikusan festett – a napfényben fürdő Nanos-fennsíkra gyönyörű kilátás nyílt. Nem tartott sokáig, hogy elfoglalják a headbangerek, és hát végül is a 150 liter ingyen bambusz is csábító bónusz volt a négy fellépőnek – idén a Forgotten Eden fiúinak és a szervezésben részt vevő többieknek nagy fogás sikerült: Veliko Ubeljskóra hívták a melodikus rock, illetve metal egy igencsak nagy nevét, a német rózsaszín krémet, a Pink Cream 69-et. Itt voltak persze a Heavy Metal Night régi ismerősei, a Divlje Jagode, a számomra a HMN-ig ismeretlen Fosgen és természetesen a Forgotten Eden is. Egy német banda azt mondaná: kezdődjön a Heavy Metal Breakdown!!!

FOSGEN: 21.10 – 21.50
Kilenc körül frissen kaszált széna illata lengte be a helyszínt, a színpadon pedig már ott állt a Fosgen (értsd: a foszgén egy harci méreg, amelynek széna illata van), akik megalkuvás nélkül csaptak le mérgező thrash/speed/heavy metal-támadásukkal! A 2003 óta létező csapat három rövid év alatt kiváló koncertzenekarrá nőtte ki magát, amelyet semmi sem állít meg. Jó 40 perc alatt végigvezettek minket a Motörhead Iron Fistjén, az Anthrax Antisocialján, a Diamond Head Am I Evilján (bár valószínűleg inkább a Metallica-feldolgozás ismertebb), aztán még egy Sodom-klasszikussal, az Ausgebombttal is lebombáztak bennünket. Két saját szerzeményt is bemutattak, amelyek sokat ígérnek, és szlovén szövegű thrashből nincs is túl sok! Le a kalappal az egész csapat előtt, külön köszönet pedig a kiváló gitárosnak, Edi Žoržnak, aki a legnehezebb részeket is zseniálisan játszotta el (Am I Evil!). Fosgen ’till Death!

DIVLJE JAGODE: 22.30 – 23.55
Egy gyors ráhangolódás után már jóval többen gyűltek a színpad elé, hiszen jött a Heavy Metal Night közönségkedvence, a horvát-boszniai felállású, volt jugoszláv színtér-legenda Divlje Jagode. A banda idén ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját, de a három évtizednyi európai színpadokon való vándorlásnak nyoma sem látszik rajtuk, a színpadon még mindig olyan frissek és energikusak, mint a húszéves kölykök. Rögtön az elején a gitárvirtuóz, maestro Zele és bandája elővette a motorosok örök klasszikusát, a Motorit, és a közönség teljesen megvadult. A eleven, kommunikatív frontembernek, Pero Galićnak a tenyeréből ettek, minden refrént vele együtt énekeltek, sőt néha helyette is. A Jagode műsorának hátralévő részét sajnos Alešsel nem kaptuk el, mert a kedves szervezők – a kellemetlen nehézségek ellenére (a PC69 a Karavankákon történt baleset miatt jó három órát késett) – sajtótájékoztatót és interjút szerveztek nekünk a németekkel. Az ablakokon át is hallatszott azonban, hogy a Jagode széttépi a színpadot, a visszatérést és a Motori reprízét pedig még elkaptam, és ezzel a számmal búcsúztak is el tőlünk kicsivel éjfél előtt. Hogy a Jagode miért tér vissza ilyen szívesen, és a közönség miért fogadja őket mindig tárt karokkal, azt bizonyította ez az másfél órás forró szett!

Divlje Jagode setlist:
1. Motori
2. Dobrodošla ljubavi
3. Mrak za dvoje
4. Konji
5. Autostop
6. Piši mi
7. Rospija (sve iz inata)
8. Šejla
9. Turski marš
10. Stvari lagane
11. Divlje jagode
12. Želim da te imam
13. Kap po kap
14. Let na drugi svijet
15. Ciganka
—ráadás—
16. Motori

PINK CREAM 69: 1.00 – 2.40
Ezután kínzó, hosszadalmas várakozás következett, amíg a roadok mindent be nem állítottak a németek színpadra lépéséhez. Egy gyötrelmes órán át kellett hallgatni a technikusok színpad–keverőpult tengelyen használt tákolt németjét, a dobok hangolása közbeni zörgés pedig lassan elviselhetetlenné vált… Végül éjjel egykor mégiscsak színpadra léptek a Pink Cream 69-ek, akiket a metalközönség valószínűleg leginkább mint Andi Deris (Helloween) egykori zenekarát ismer.

 

Már az első számnál, a Children of the Dawnnál, amely az idén frissen megjelent új PC 69 stúdióalbumról, az „In10sity”-ről származik (a RockLine-kritikát ITT olvashatod), kiderült, hogy mindenképp megérte kivárni, mert a hangzás az első ütemtől fogva csúcsminőségű volt. Nem is számított különösebben, hol álltál a színpad előtt. Elöl, hátul, jobbra, balra… Mindenhol tökéletesen hallatszott minden egyes lejátszott és elénekelt hang, a zenekarral töltött teljes másfél órán… pontosabban egy óra negyven percen át. A Pink Cream 69 végigsétált az egész diszkográfián, és alaposan belenyúlt a „Deris-érába” is. Elhangzott a One Step To Paradise akusztikus változata és a felforrósodott Welcome The Night (mindkettő az 1989-es, „Pink Cream 69” című debütalbumról), az 1991-es „One Size Fits All” négy számmal képviseltette magát: Do You Like It Like This, Hell’s Gone Crazy (mindkettő az elejére téve, hogy felgyújtsák a hangulatot), Talk to the Moon, a vége felé pedig a ragadozó dallamú refrénnel megáldott Livin’ My Life For You; a Keep Your Eye On The Twisted-del pedig az 1993-as „Games People Play” sem maradt ki, ezzel zárták őrjöngve a reguláris részt. A srácok persze a legnagyobb hangsúlyt az aktuális lemezre tették, arról négy számot játszottak. David Readman a szó legszorosabb értelmében frontember volt, hiszen őszinte kapcsolatot teremtett velünk. A teljes zenekar – a határátlépés körüli nehézségek ellenére (kerülő kört tettek a karavankai alagúttól Šentiljig, és stájerországi irányból érkeztek meg Veliko Ubeljskóra) – remek hangulatban volt, és végig mosolygott. David a háttérben állókat folyamatosan hívogatta, „come up to the front we’re having fucking great fun”, ami eleinte nagyon bejött. Mivel azonban az alkoholos főzetek és a késői óra megtette a magáét, a közönség percről percre szivárgott el a színpad elől. A végére talán már csak vacak 200-an maradtak előtte. A karizmatikus angol énekes a beszélgetései közben a Forgotten Eden énekesét, Jurét sem felejtette el megdicsérni, aki a sajtótájékoztató után szórakozásból elénekelte „A sevillai borbély” főbb részeit. Mindkét gitáros ragyogott, Reitenauer a várakozásoknak megfelelően a legösszetettebb részek nagy részét eljátszotta, hiszen köztudott, hogy Koffler már egy ideje neuropátiával küzd. Megállíthatatlan volt a ritmusszekció is, a tomboló görög Kostával és a felhúzott, ugrabugráló amerikai basszusgitárossal, Dennis Warddal, aki gondosan szította a közönséget. A srácok jelesre vizsgáztak az összes többszólamú vokális harmónia előadásával is. A Keep Your Eye on the Twisted után elbúcsúztak tőlünk, de visszatértek a kötelező ráadásra, amelyet a The Police nagy slágerének, a So Lonelynek szellemes feldolgozásával zártak, közben beleszőve Marley No Woman No Cry-át. Vajon elfelejtették az első lemez White Men Do No Reggae című számát, he, he?

 

Jure a legvégén még egyszer színpadra hívta Davidet, és megkínálta házi pálinkával, amely Davidet makacs tagadása ellenére nyilván alaposan felpörgette. A PC69 szlovéniai bemutatkozása biztosan emlékezetes marad, kivételes színpadi tökéletessége és professzionalizmusa miatt (a derekas, háromórás késést felejtsük el). A közönséggel való kapcsolat kivételes volt, a zenekar pedig tökéletes hangzással is meglepett. A koncertet ugyanis egyenesen a „soundcheckből” kezdték!

Pink Cream 69 setlist:
1. Children Of The Dawn
2. Do You Like It Like That
3. Hell’s Gone Crazy
4. Lost In Illusions
5. I’m Not Afraid
6. Talk To The Moon
7. Carnaby Road
8. A New Religion
9. The Spirit
10. One Step Into Paradise (acoustic)
11. Welcome the Night
12. Wanna Hear You Rock
13. The Hour Of Freedom
14. Livin’ My Life For You
15. Seas Of Madness
16. Keep Your Eye On The Twisted
—-ráadás—
17. No Way Out
18. Shame
19. So Lonely

Utolsóként a Forgotten Eden lépett színpadra. Sajnos a rengeteg koncert és a fáradtság a RockLine csapatán is nyomot hagyott, így a Forgotten Edent ezúttal kihagytuk. Legközelebb az első sorban „headbangelünk”!

 

Külön köszönet jár a szervezőnek a bátorságáért, hogy mert idehozni a melodikus hard rock fenomenális formációját, a Pink Cream 69-et, amely 2007-ben nem túl aktuális Szlovéniában. A Heavy Metal Night ismertsége így megint egy évvel nőtt! A szervezés kiváló volt! Találkozunk a Heavy Metal Night 2008-on!!!

 

szöveg:  Rok Klemše

fotók: Aleš Podbrežnik