Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Atomic Rooster
Kiadó: Eagle Records
Megjelenés: 1983
Értékelés: 2.5/5
A »Headline News« a legendás, súlyos prog rockot játszó Atomic Rooster hetedik és egyben utolsó stúdióalbuma volt. A kultikus billentyűs és fő dalszerző, Vincent Crane (1943-1989) viharos, tragédiákkal teli pályafutása során már oly sokszor megtapasztalt kényszerrel szembesült: a felvételek előtt gyökeresen új csapatot kellett maga köré gyűjtenie, mint amilyen az előző, »Atomic Rooster« (1980) című lemezen játszott, hiszen 1982-ben minden magyarázat és bejelentés nélkül faképnél hagyta „legjobb barátja”, a gitáros-énekes John Du Cann.
Crane és a visszatérő dobos, Paul Hammond (1942-1992) a »Headline News« kedvéért alkalmi gitárosok segítségére szorult, akik közül a legendás David Gilmour (Pink Floyd) emelkedett ki leginkább, de Bernie Torme (Gillan) és John Mizarolli sem volt éppen utolsó. Jon Field (Jade Warrior) a kiegészítő ütőhangszerekre ügyelt, a vokálokat pedig Vincent felesége, Jean Crane és Tareena Craze énekelte fel. Mrs. Crane ráadásul abban is segített szerencsétlen férjének, hogy megírják a »Metal Minds«, a »Time« és a »Watch Out/Reaching Out« szövegét. A legdrasztikusabb változás mégis a szintetizátorok bevezetése és Crane új szerepe volt: ő lett a fő énekes, pedig sosem áldotta meg az ég holmi nagy énektehetséggel. Más választása akkoriban sajnos nem volt, így a »Headline News« főleg vokális téren az együttes meggyőzően leggyengébb albuma, de a dalszerzői ötletek többsége sem sikerült túl jól. A lemezt tovább nyomorította a gyenge produkció, az alacsony költségvetés következményeként.
A felállásbeli felfordulás logikus következménye ismét egy hangzásbeli mutáció lett, ami az Atomic Roosternél nem volt újdonság. Az előző albumon még sikerült súlyos rockbandként megvetniük a lábukat, magabiztosan léptek az új korszakba, és az NWOBHM-szcéna hívei is felfigyeltek rájuk. A »Headline News« ennek véget vetett: a szintetizátorok jóvoltából meglehetősen furcsa és nem túl szerencsés hibriddé váltak kemény rock, dallamos rock és new wave között. Az egyetlen, ami még a régi Atomic Roosterre emlékeztetett, Crane utánozhatatlan, virtuóz Hammond-orgonajátéka volt, a pályafutásuk egyetlen állandó eleme.
A nyitó pacifista himnusz, a »Hold Your Fire« melodramatikus szintetizátortextúráival szemléletesen mutatja meg, stílusban hol tartottak akkoriban. Egészen jó dal is lehetett volna, de lehúzza Crane technikailag korlátozott hangterjedelme. A legendás orgonista hangja dallamos, de vékony volt, ami a lassabb tempójú, nyugodt hangulatú dalokban érvényesült még a legjobban. Gilmour „síró”, összetéveszthetetlen gitárszólóját lehetetlen nem észrevenni, ráadásul remekül olvad bele a melodramatikus hangulatba. A címadó dal az egyik legbizarrabb kísérlet, és nem a jó értelemben: valóságos kollázs, összecsapott hangzáselemekből összeragasztva, amelyek közül messze Crane szóló orgonamesterkedései sikerültek a legjobban. Minden más felejthető, legyen szó a meggyőzőtlen női vokálharmóniákról, az ismétlődő ritmusról, az unalmas gitárriffről, Crane „kínszenvedésszerű” énekléséről pedig jobb nem is beszélni.
A dallamos rockos »Taking A Chance« szolid darab, amely egy megfelelő énekessel akár jó kereskedelmi potenciált is hordozott volna: szép refrénje van, dallamos orgona- és gitárharmóniái, és kedélyesen optimista hangulata. A »Metal Minds« elég erőtlen, lassú tempójú kemény rock kissé olcsó sci-fi szöveggel az intelligens robotokról, ahol csak a temperamentumos orgona- és gitárbetétek érdemelnek figyelmet. A derűs atmoszférájú »Land Of Freedom«, ahol a női vokálharmóniákat a finom zongorahasználat mellett végre meggyőzően használják, kislemezen is megjelent, de semmilyen kereskedelmi visszhangot nem váltott ki. Crane éneke megint nagyon gyenge, és néha úgy tűnik, jobb lett volna, ha egy teljesen instrumentális albumot ad ki, csakhogy a nyolcvanas években ez teljes kereskedelmi öngyilkosságot jelentett volna.
A skizofrén »Machine« egyrészt énekben kétségbeejtő teljesítmény, másrészt viszont briliáns instrumentális szakaszt tartalmaz egy valóságos orgonaorgiával, bonyolult zongoraaranzsmanokkal és remekül kibontott dobátvezetésekkel. Néha úgy tűnik, mintha Crane belső megosztottságát testesítené meg. A lassú ritmusú »Dance Of Death« komor hangulatával és okkultista szövegével kissé a klasszikus Atomic Roosterhez húz, ezért sok szempontból a »Headline News« legjobb pillanata. A »Time« mellett ez az album egyetlen dala, ahol Crane éneke jól sikerül, mert megváltoztatott, mélyebb, „mesélő” énekmódot használ, ami kiválóan illik a szintetizátorhullámok textúráihoz, a rejtélyes zongoraaranzsmanokhoz és az ütőhangszerek drámai használatához.
A »Carnival«, kemény rock és new wave bizarr hibridje egy csipetnyi prog rockos eklektikával, egy újabb meglehetősen kaotikus, komor hangulatú dal, ahol Crane énekbeli különcsége nem nyűgöz le, de annál meggyőzőbbek az éteri női vokálharmóniák. A dallamos rockos »Time« tisztességes záródarabja a lemeznek: elbűvölnek a finom zongoraaranzsmanok, egy-egy melodramatikus gitárpasszázs és a dallamos refrén, amelyből az Atomic Roostertől teljesen szokatlan, felemelő és pozitív atmoszféra születik. Crane éneke ezúttal meglepően meggyőző, amit nagyrészt a jó kísérő vokálharmóniáknak köszönhet, miközben zongorán és orgonán még utoljára bebizonyítja, miért volt minden idők egyik legnagyobb billentyűs tehetsége.
Az újrakiadott CD-n bónuszdalként helyet kapott a keményen rockos »Future Shock«, amelyet Mizarolli gitáros írt, valamint az utolsó prog rock kísérlet, a »Watch Out/Reaching Out«. Kissé ironikus, hogy mindkét szám a »Headline News« jobb pillanatai közé tartozott volna, ha Crane felteszi őket a lemez reguláris részére.
Crane úr bizonyára nem lenne büszke a »Headline News«-ra, ha ma is élne, de az alacsony produkciós költségvetés, a három, villámgyorsan végzett munkát végző gitáros „bérenc” és a nagy vállalkozásokra nem teremtett saját éneke mellett végül mégiscsak jól kihúzta, és megalkotott egy sok szempontból érdekes albumot, amely minden elődjétől teljesen eltér. Mindezt ugyanis figyelembe kell venni, amikor az „atomkakasok” búcsúlemezét hallgatjuk, hogy megértsük, miféle felfordulásban volt akkoriban ez a legendás együttes. Crane a »Headline News« megjelenése után még utoljára koncertturnéra indult, amelyen Hammond dobos mellett Torme és Mizarelli kísérte (az utóbbi csak a brit szakaszra), majd 1983 végén feloszlatta az Atomic Roostert.
A következő három évben Peter Greennel (ex-Fleetwood Mac) és Ray Dorsettel (ex-Mungo Jerry) együtt dolgozott a Katmandu projekten, valamint a Dexys Midnight Runners nevű popegyüttessel. 1987-ben elhatározta, hogy Du Cannel, akivel csodával határos módon újra kibékültek, felélesztik az Atomic Roostert. A német turné 1989-ben kezdődött volna. Sajnos ezt megelőzően közbeszólt Crane alattomos lelki betegsége, és a legendás billentyűs altatók túladagolása miatt tragikusan véget vetett számos keserű csalódással teli életének, az Atomic Rooster öröksége pedig tovább él.
Felállás
Vincent Crane – Hammond orgona, zongora, szintetizátorok, ütőhangszerek, basszusgitár, ének
Paul Hammond – dobok, ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZEK:
Bernie Tormé – gitár
David Gilmour – gitár
John Mizarolli – gitár
Jon Field – ütőhangszerek
Jean Crane és Tareena Craze – kísérő vokál
Producer
Vincent Crane
Számlista
1. Hold Your Fire
2. Headline News
3. Taking a Chance
4. Metal Minds
5. Land of Freedom
6. Machine
7. Dance of Death
8. Carnival
9. Time
