Helyszín: telefon
Az interjú dátuma: 2010. október 8.
Magnus „Adde” Andreasson a svéd glam-revivalisták, a Hardcore Superstar dobosa. A srácok elkészültek új stúdióalbumukkal, a „Split Your Lip” a Nuclear Blast Records gondozásában jelenik meg 2010. november 26-án! Nagyjából így lehetne fordítani: „Hasítsd fel az ajkad”. Egy 2000-es AC/DC-album paródiája ide vagy oda, a fiúk teljes gőzzel nyomják. Fiatalok, tele vannak lendülettel, és alkotóerejük csúcsán vannak. Aki látta már őket színpadon, tudja, hogy a Hardcore Superstar szinte szétfeszül a színpadi vehemenciától, az energiától, a fékezhetetlenségtől és a végtelen gúnyos humortól.
RockLine: Szia Magnus! Hogy vagy?
Magnus: Nagyon jól, az album a zsákban van, fel van véve. Most nálunk minden szuper.
RockLine: Az új album címe „Split Your Lip”. El tudnád mesélni, hogyan készült, mondjuk az elődjéhez, a 2009-es „Beg For It”-hez képest?
Magnus: A legfőbb különbség az volt, hogy a Split Your Lip-et nagyon élőben vettük fel. Azt a hangulatot akartuk elkapni, mintha egy koncerten adnánk elő az albumot a közönség előtt, csak éppen stúdióban. Az énekhangot, a gitárokat, a basszusgitárokat és a dobokat is együtt, egyszerre vettük fel. Semmilyen „click” fájlt nem használtunk. Az első vágyunk az volt, hogy régi iskolás hangzást kapjunk. A dalok és az album is sokkal „bulizósabban”, szabadabban, lazábban szólnak. Mondhatom, hogy az album sokkal pozitívabb hangulatú is, mint az elődje.
RockLine: Mostanában elég sok skandináv zenekar újítja fel a régi iskolás sleaze-t és glamet, például a H.E.A.T., a Wig-Wam, a Crash Diet vagy a The Poodles. Te hogy látod ezt a jelenséget, hogyan éled meg?
Magnus: Hehe, ez a mi vizünktől van, he, he, he… Valami van a skandináv vízben, ha, ha, ha… Ha komolyabban válaszolok, itt Skandináviában nagyon szép nők és lányok élnek, ezért nagyon szívesen játszunk ilyen zenét az ő jelenlétükben. Igazából a szépségük hajt és inspirál minket, hogy ilyen zenét írjunk, ha, ha, ha… A címadó dal, a „Split Your Lip” például Skandinávia összes nőjének szól. Ha visszatekintek a nyolcvanas évekre, a Hanoi Rocks jut eszembe. Ők nagyon népszerűek voltak nálunk, Svédországban. Ők nyitottak ajtót a többi zenekarnak, amelyek ezt a zenét játszották utánuk.
RockLine: Remélem, nem leszek bántó a következő kérdéssel, de emlékszem, hogy 2008-ban szerepeltetek a németországi Balingenben megrendezett Bang Your Head!!! fesztivál műsorán, aztán mégsem jelentetek meg a helyszínen. El tudnád röviden mesélni, mi akadt el, hogy nem jutottatok el erre a híres, minden évben megrendezett fesztiválra?
Magnus: A göteborgi (Svédország) repülőt kaptuk el. Onnan Franciaországban, a párizsi reptéren kellett volna átszállnunk egy másik gépre, ami Stuttgartba ment volna. Amikor elindultunk a beszállókapu felé, hatalmas, vörösen villogó feliratot láttunk, hogy a járatot törölték. Mindent megpróbáltunk, hogy megmentsük a fellépésünket a Bang Your Head!!! fesztiválon. Megkérdeztünk minden fellépőt a programban, hogy fel tudnának-e menni korábban a színpadra helyettünk, mi meg később játszanánk. Ez sajnos nem jött össze. Vagy hat órát kuksoltunk Párizsban, aztán felszálltunk egy gépre, és hazamentünk Svédországba.
RockLine: Aztán 2009-ben mégis eljutottatok ugyanarra a fesztiválra.
Magnus: Igen. Akkor azt mondtuk, hogy ha kell, biciklivel is elmegyünk Svédországból, ha, ha, ha…
RockLine: Az új albumotok nagyrészt a zenekar legutóbbi nagy-britanniai turnéján született. El tudnád mesélni, hogyan zajlott az új anyag írása?
Magnus: Igen. Rövidebb turnéra mentünk Nagy-Britanniába a Motley Crue előzenekaraként. Miután lejátszottuk az összes nagy-britanniai állomást, egyfajta ihletett állapotban találtuk magunkat. Őrülten jól éreztük magunkat, és az állomások között az is ott volt, amikor ugyanazon a színpadon álltunk, mint az AC/DC… Amikor visszamentünk a stúdióba, kevesebb figyelmet fordítottunk a technikára. A lehető legközvetlenebb rockerhatást akartuk elérni, persze minél több „élőséggel”. Rengeteg koncertet adtunk a „Beg For It” album népszerűsítésére, de a legjobban a Download fesztiválos fellépés maradt meg bennünk. Az új album összes szövege személyes, rólunk, a zenekar tagjairól szól. Nem akartunk történeteket és fantáziatémákat kitalálni. Ezúttal minden szöveg a saját tapasztalatainkból és élményeinkből született. „Brutálisan” őszinte költészetet akartunk tálalni.
RockLine: Az előbb említetted a Motley Crue-t. Fűznek hozzájuk különleges emlékek a közös turnéról, van esetleg valami érdekes sztori vagy kulisszatörténet a közös időtökből?
Magnus: Először is ki kell emelnem, hogy a Motley Crue-nál mindenki nagyon kedves, laza és tök nyugodt srác. Különösen jól kijöttünk Nikki Sixxszel. Már az első közös fellépésünk után berohant az öltözőnkbe, amikor végeztünk. Teljesen oda volt a zenénkért: „Ha nem vettétek észre, ott álltam a színpadon, és fotókat csináltam a fellépésetekről!” Meghívott minket az USA-ba, hogy együtt játsszunk, megmutatta a saját kiadóját, szóval tele volt érdeklődéssel. Aztán adtunk neki egy pólót tőlünk. Nikki, aki a Motley Crue-s fellépése után jött be hozzánk az öltözőbe, csak ezután ment el zuhanyozni, aztán hamarosan visszajött hozzánk. Rögtön felvette a Hardcore Superstar-pólót. A koppenhágai (Dánia) koncerten is az egész Motley Crue a színpad szélén állva nézte a műsorunkat. Még az öreg Mick Mars is figyelt minket. De ez még nem minden. Valószínűleg a legjobb sztori, ami ebből a közös időszakból származik. A koppenhágai koncert után mi és a Motley Crue is elutaztunk a Download fesztiválra. Amikor mindkét zenekar lejátszotta a koncertjét, a háttérben rengeteg érdekes dolog történt. Először összefutottunk a turnémenedzserükkel, aki hat üveg whiskyt cipelt. Megkérdeztük: „Aha, szóval bulira készülsz?” Azt felelte: „Nem én, hanem azok a pasik!” Ekkor az ujjával a buszra mutatott. Sikerült elcsípnünk, hogy Tommy Lee ült a volánnál, mellette Nikki Sixx. A busz többi része pedig tele volt nőkkel, az utolsó sarokig.
RockLine: Igazi barátokként nem osztoztatok a Motley Crue-val ezeken a csajokon?
Magnus: Nem, nem… azt nem. Nekem magamnak kellett keresnem egyet, ha, ha, ha…
RockLine: Ha, ha, ha… hát ez nem volt valami szép gesztus.
Magnus: Igen, megoszthattuk volna őket, ha, ha…
RockLine: Most jöjjön egy komolyabb, kissé sztereotip kérdés. Mi vonzott fiatalként a zenéléshez?
Magnus: Fiatalon sokat gördeszkáztam. Akkoriban thrash metalt hallgattam, főleg Slayert és Metallicát, mellette pedig a kedvenc zenekarom, a King Diamond ment. A mi énekesünk, Jocke (Joakim „Jocke” Berg – a riporter megjegyzése), aki a szomszédom volt, nagyon korán csatlakozott egy zenekarhoz, ami nekem nagyon tetszett. Én akkor még dobolni sem tudtam. Jocke akkor a Ravenlordban játszott. Jocke akkor 12 éves volt. Képzeld el: egy 12 éves énekes, még hosszú hajjal. Nekem akkor 10 volt, Jocke pedig eljárt a mi „gördeszkás” kalandjainkra is. Be volt sózva. Egy nap azt mondta: „Adde! Neked remekül állna a dobos szerep!” Én meg azt gondoltam: „Hát, az nagyon menő lenne!” Az elején tulajdonképpen Jocke győzött meg, hogy kezdjek el dobolni. Az elején megismertem sok zenekart az N.W.O.B.H.M.-mozgalomból is. A Kiss is végigkísérte a gyerekkoromat, az idősebb bátyáim pedig Judas Priestet hallgattak.
RockLine: Mik a terveitek a jövőre a Hardcore Superstarnál? Az album után valószínűleg újabb turné jön?
Magnus: Kereken megmondom: turnézni. Folyamatosan játszani. Annyi koncertet adni, amennyit csak lehet. Szeretnénk tovább bővíteni a rajongótáborunkat. Nagyon élvezzük a színpadot, és remélem, a helyzet elvezet minket Európa keleti részének színpadaira is. Eddig ebben a régióban szinte még nem léptünk fel élőben.
RockLine: És a többi kontinensen, hogyan fogant meg a nevetek?
Magnus: Ki kell emelnem Japánt. Ott úgy bánnak velünk, mint Elvis Presleyvel. Tudom, hogy gond nélkül élnék Japánban. Nagyon tetszik ott. Az emberek különleges benyomást tesznek rád. Nagyon szervezettek és rendezettek. A jellemvonásaik is nagyon tetszenek.
RockLine: Talán rájuk emlékeztetitek a hazai Loudnesst?
Magnus: Valószínűleg igen, ha, ha, ha… (énekli): „Rock N’ roll Crazy Nights….”
RockLine: Lassan zárnám a beszélgetésünket. Remélem, találkozunk a következő turnén.
Magnus: Hogyne. Ha eljössz valamelyik koncertünkre, csak kopogj a backstage ajtaján, és iszunk együtt egy sört.
RockLine: Egy ilyen meghívást feltétlenül el kell fogadni. Köszönöm, Magnus, az idődet, a türelmedet és a jó kedvedet! Sok sikert kívánok nektek és neked az új vállalkozásaitokhoz!
Magnus: Én is köszönöm.
az interjút készítette, fordította és szerkesztette: Aleš Podbrežnik
fotók: Hardcore Superstar hivatalos fotóarchívum (2010) és RockLine fotóarchívum (Aleš Podbrežnik fotói, 2009 – a Hardcore Superstar fellépése, 2009. június 27-én a Bang Your Head!!! fesztiválon)
Az interjú a RockLine és a Rock Hard Slovenija együttműködésében készült
Képgaléria
