Szerző: Primož Novak
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / Orto bar / Szlovénia
A koncert dátuma: 2014. 03. 08.
Látogatók száma: 50
Jegyár: 8,00€
Mostanában jó pár elismert hardcore-név megfordult Szlovéniában. A Dirty Skunks szervezői a koperi HCKP csapattal közösen azonban kevésbé ismert neveket is elhoznak, akikben van potenciál, és egyben bizonyítják, hogy ma is alakulnak hardcore-zenekarok. Így került sor egy kellemes szombaton, pontosabban nőnapon az Ortóban egy hardcore-eseményre, amely elvileg a metalcore- és a hardcore-közönséget is megmozgatta volna. Sajnos a látogatottság nem volt a legjobb, pedig a Facebook-eseményre jelentkezők száma sokat ígért.
A kezdést a fiatal szlovén reménységek, a Burn fuse vállalták, akik elég erőteljes metalcore-t tettek le a közönség elé, időnként gyengédebb átmenetekkel és a gitáros tiszta ének-betéteivel. A második számmal már jelezték is, hogy a Parkway Drive szlovén változatának szeretnének látszani: elhangzott ugyanis a neves metalcore-banda feldolgozása, a „Karma”. Az, hogy már a második dal feldolgozás volt, először azt a benyomást keltette, hogy még több cover következik, de szerencsére a zenekar inkább saját szerzeményekkel állt elő, amelyek az első lemezükön lesznek hallhatók. Itt mutatkozott meg a nagyobb potenciál. Látszik rajtuk, hogy már gyűjtötték a tapasztalatot, az énekes mellett a dobos is kitűnt ötletes átmeneteivel. A metalcore-ban persze nem lehet mást tenni, mint a vizet melegíteni, de a Burn fuse-nál van néhány jó ötlet, még a breakdownokban is van erő, ráadásul jól illeszkednek a dalokba, és van bennük meglepetés-elem. A Burn fuse mindenképp ígéretes, a feldolgozásokat viszont hagyják inkább a végére.
A második zenekarnál, a Felonynál más kép bontakozott ki. Ők díszítések nélküli, nyersebb hardcore-t toltak, a manapság divatos dallamosságok nélkül. Csakhogy minél jobban igyekeztek az igazi hardcore-t játszani, annál unalmasabbak lettek. Rengeteg közhelyes, háromakkordos riff került elő, unalmas, džin džin breakdownokkal a Nasty stílusában, ami nem éppen követendő példa. Ráadásul a banda elég „szétcsúszott” volt. A gitárhang borzalmas volt, a tagok összhangja sem sokkal jobb. Látszik a Felonyn, hogy nem gyakoroltak eleget a hangszerükkel, a dalírás sem megy nekik igazán.
A horvát Free Ride-ról simán kijelenthető, hogy nem biztos, hogy a hardcore-hívek ínyére van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a zenekar ne hallgatható muzsikát nyújtana. Végig az zavart, hogy az énekes a színpad előtt, a színpad alatt adta elő a műsorát, ezzel ugyan sikerült megmozgatnia a közönség egy részét. Később viszont simán visszavonulhatott volna a színpadra. A Free Ride néha közhelyesnek hatott, de a Venture albumról szóló dalok a jó összeszokottságnak és a jó hangzásnak köszönhetően jól érvényesültek. A Free Ride tele volt meglepetésekkel, csak a billentyűsöknél volt néha olyan érzésem, hogy fölösleges betétek, de a végén kiderült, hogy a szextett egészében jól működik. Feltűnő hibát nem lehetett észrevenni, a ritmika több mint rendben volt, csak egyes breakdownok és a tiszta énekes részek hatottak kicsit lejárattnak. Nos, a Free Ride a dinamikájával üdítő változatosságot hozott, de egyesek számára kétségtelenül túl dallamos volt.
A zárást az ausztriai hardcore-osok, a salzburgi United Blood adták. Szerencsére a zenekar nem volt olyan összeszokatlan, mint a Felony, a gitárhang igazán erős volt, ahogy az ének is. A United Blood énekesének torka tényleg erős és könyörtelen volt. Újat ugyan nem mutattak: a számok rövidek, a gitárok egyszerűek, a ritmusszekció pedig ahogy illik, simán a lökésre épült. Egészében a zenekar kétségtelenül meggyőzött az összeszokottság és a színpadi jelenlét terén. Bár maga a zene időnként lerágottnak hatott, a gitárhang mentette meg, amely erős torzításával sludge metalos felhangot kapott. Rövid repertoárjukban a United Blood kicsit repetitívvé vált, de egy-egy HC-nagyágyú előzenekaraként biztosan megállná a helyét, mert a srácok több mint szilárdan idézik példaképeik zenéjét.
A nőnap az Ortóban nem szólt virágokról és bonbonosdobozokról: a metalcore-bandák részéről akadt némi gyengédség, de inkább a nyers erő dominált, a végén mégis kijelenthető, hogy a koncert rendesen odatett, és megérte kilátogatni. Sajnos újra bebizonyosodott, hogy ha nem valami ismert névről van szó, az eseményt egyszerűen figyelmen kívül hagyják.
Képgaléria
