Előadó: Drinkers, The
Kiadó: Multi Records
Megjelenés: 2007
Pontszám: 3.5/5
Aleluja. Hosszú ideig tartott a „Prohibicija” (2003) a mi ismert, első számú rock n’ roll alkoholistáink számára. Itt van hát a The Drinkers, ezeknek a kemény punk rock n’ rollereknek az első „come back” albuma, új erősítésekkel. Az első Matjaž Živkovič! Otthon mindenki ismeri: Maki. A második egy plusz gitáros (igen, a The Drinkers megint kvintett) Simon Kavšek, becenevén Koza. Kozával és Makivel a The Drinkers újra megerősítette a zenekar kreatív magját, amely a dalokhoz az ötleteket hozza. Még a „Hajdi” borítója is az új erősítéseknek állít emléket. Idilli alpesi legelő, tejfehér lánykával, aki Maki durcás „bejbifejsét” viseli, egy kecskecsorda társaságában, a többi tag arcával. Az sem hiányzik róla, hogy a borítón van egy hordó bor is, az ember pivolúciójának elméletét hirdető címkével!
Két gitár tehát. Fordulat az ébredő piások keményebb hangzása felé? Mindenképpen! A „Hajdi” tipikus The Drinkers-album. Aki szereti az alkoholos rockjukat, a „Hajdi”-val azonnal egy hullámhosszra kerül. Tele van a zenekar alapörökségével: légy közvetlen és egyszerű. Ezzel a The Drinkers mindig meggyőzően működött. Első hallásra végtelenül hülyéskedő, a végső hatás viszont, amit a fiúk a hallgatóban hagynak, annál komolyabb és tárgyilagosabb.
Az album tele van friss ötletekkel, amelyek egy új, általános alkoholforradalomra hívnak. Nyitódala a fülbemászóan felpörgetett Hura, amely az alapgitártémájával (hogy ne használjam mindig az idegen „riff” szót) a thrash metal elemeihez közelít, ebben a legfőbb bűnös a „beat”, amit a ritmusszekció diktál, és ami ezúttal metálos. A refrén előtti riff úgy van felépítve, hogy belőle akár a Helloween „Ride The Sky” refrénje felé is tovább lehetne vinni a gondolatot, párhuzam vonható akár a német thrash hagyománnyal is, mondjuk a Sodommal vagy a Destruction-nel, a riff pedig az amerikai old school speed metal rajongóinak figyelmét is felkeltheti, olyanok élén, mint a Liege Lord, az Agent Steel és társaik… A The Drinkers pedig nem lenne The Drinkers, ha e riff után nem egy igazi „hura, hura, hura” sörvalcerbe vezetnék át a refrént. Nincs több aggodalom a folytatásban. Nem. A The Drinkers nem lettek metálosok.
A szövegek egymással versengenek a viccességben, ám ebben a viccességben hihetetlenül sok az igazság, és ez a The Drinkers zenei megnyilvánulásának alapvető célja is. Egyszerűen rock n’ roll lázadók. Mégpedig még mindig nagyon friss, szikrázó aggyal, rövid aktiválási idejű aggyal. Az album természetesen bő adag zajos rock n’ rollt tartalmaz, hangolatlan punkdíszítésekkel, pont azt, amit a zenekartól várunk. A The Drinkers találékonyságának egyik legszerencsésebb bizonyítéka a Nočem na Evrosong című szám, amellyel a The Drinkers provokatívan még a válogatóra is benevezett. A „Nočem na Evrosong, ker sem brez idej” sor mindent megmond egyenesen! A refrén végébe kiválóan beleszőttek egy átmeneti balkáni rézfúvós-díszítést, amelyet a fiúk a gitár használható nyelvére fordítanak át, és ezzel még jobban megfűszerezik a dalt. Ezzel az egészen egyszerű trükkel bizonyítják a srácok, hogy a minimalizmus felmagasztalása a zenében teljesen természetes számukra. És ha ez megy neked, akkor a punkos lázadás valóban a legautentikusabb élmény lehet. A Klub Anal az Iron Maiden-harmóniákkal egy rock n’ roll vad vágtán újabb ilyen „huncut” trükk, másfelől viszont Maki erős, rekedtes hangjával nevetőgörcsbe kergeti a hallgatót, amikor az rájön, hogy a történet a melegek gyűjtögetése körül forog a kedvenc lyukában, vagy képzeld el az egészen ártatlan, semmi rosszra nem számító embert, mondjuk a kezdetben részeg férjet, aki kijózanodása után már nem egészen biztos benne, mi minden történt az éjjel a háta mögött (Vajon „elkapták” hátulról?).
A többi anyag is hasonló fordulatszámon pörög, legyen szó a címadó dalról, egy újabb ötletes hülyéskedésről a Vreme című számban, egy másikról a Stari mož-ban és egy harmadikról a Bife-ben. A Tine rine-ben a fiúknak kedvük támad a rock n’ rollt összeolvasztani a reggae-zenével, ami ismét kiválóan működik. Az album mégis a 8. számnál hirtelen elsötétül, amikor a The Drinkers elmesél egy történetet egy lányról, aki a Livarna című dalban egy öntödében dolgozik, és a megélhetésért extra szolgáltatásokat nyújt férfiaknak. Álljunk meg még az album utolsó szerzeményénél, pontosabban a Niet, a most újra működő zenekar előtt tisztelgő számnál, amelynek gitárosa, Robert Likar a The Drinkersben is játszik, és akinek a The Drinkers egy kis extra gitárzajt lehelt a Mutvar/Milavec kompakt ritmusszekció szilárd rock n’ roll alvázára.
Mivel jó ideig vártunk a zenekar új albumára, a fiúknak is több idejük volt az ötletekre. Maki beillesztése a felállásba szuper döntés. A pasas nemcsak karizmatikus, hanem a The Drinkers számára remek hangszínnel is bír, amely nyers, részeges kanyarokat vesz, vagy épp lázadó módon, szándékosan lerongyolva üvölt. Erősen és tekintélyt parancsolóan. A sorok szándékos kiabálása pedig a The Drinkersnél úgyis kötelező! Még egy gitáros beépítése, ahogy már említettem, még több zajt hoz a „Hajdi”-ra, és tágítja a zenekar jövőbeli fejlődési lehetőségeit. Több fej általában több ötletet is hoz a zenekarba. Személy szerint nagyon támogatom, ha a zenekarok „kemény vizekre” fordulnak. A rock n’ rollban ugyanis sosincs elég zaj. A „Hajdi” egy újabb hiteles rock n’ roll album, amilyet csak a legmerészebb bandák csinálnak. A The Drinkers tapasztaltnak, érettnek és gondtalannak hatnak rajta. Megint irtó szórakoztatóak, érezni, hogy a zenekarba visszatért a lendület. Várjatok újabb esőzést a nyelőcsőben! Úgy sejtem ugyanis, hogy a következő albumra már nem kell sokáig várnunk. A The Drinkers új, „Hajdi” (2007) albumáról még többet olvashattok a RockLine-interjúban, amelyet Matjaž Živkovič Maki énekessel készítettünk.
Felállás
Matjaž Živkovič Maki – ének
Robert Likar – gitár, vokál
Simon Kavšek Koza – gitár, vokál
Miro Mutvar – basszusgitár
Roman Milavec Macho – dob
Produkció
The Drinkers
Dallista
01.Hura
02.Stari mož
03.Tine rine
04.Nočem na Evrosong
05.Klub Anal
06.Hajdi
07.Vreme
08.Livarna
09.Bife
10. Lep dan za smrt
Az album hossza: 35.37
