Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Pestilence
Kiadó: Hammerheart Records
Megjelenés: 2018
Játékidő: 39:16
Értékelés: 3.5/5
A Pestilence is azon úttörő formációk egyike, amelyek a nyolcvanas évek végén, a kilencvenesek küszöbén egészen természetesen váltottak a thrash metal játszásáról valamire, abból pedig később death metal lett. Vagyis akaratlanul társalapítói lettek egy új műfajnak: technikai tűzzel és komplexitással vitték át a meglévő zenei végletet egy újabb végletbe, amelynek megszületése után a metalvilág soha többé nem volt olyan, mint előtte. A Pestilence végig bátran fejlődött, és minden új albummal magasabb minőségi szintre emelte a játékát, friss és kihívó stílusa pedig más zenekaroknak is hatalmas kreatív inspirációt adott. Azok követték a Pestilence-t, a death metal műfaja pedig a kilencvenes években gyökeres fejlődési lendületet vett. A kiváló „Spheres” albummal ez a gyors evolúció egyszeriben lezárult, a zenekar pedig hosszabb alkotói szünetbe vonult. 2009-ben, 2011-ben és 2013-ban aztán új lemezek érkeztek, amelyek baljós brutalitással büszkélkedhettek, ugyanúgy merészen törekedtek a technikai komplexitásra, ugyanakkor megterhelte őket a nagyon divatos hangzásvilág is: a Pestilence hirtelen nyolchúros „fejszékhez” nyúlt, kifejezetten mélyebb hangolást használt, innen pedig már nincs messze a „djentbe” hajló riffhangzás… Ebben a tekintetben tehát az derült ki, hogy az egykor másoknak példaképül szolgáló zenekar kezdett el merítni abból, amit azok a bandák hoztak létre, amelyeket eredetileg a Pestilence inspirált. Lehetséges volna, hogy a Pestilence evolúciós értelemben túlságosan „old school” ahhoz, hogy a modern hangzással és az extrém zene új stílusaival foglalkozzon? Megtérül ez egyáltalán nekik? A töprengés teljesen helyénvaló, hiszen úttörő zenekarról van szó, amelynek nincs szüksége mások másolására.
Az új albummal, amelynek címe „Hadeon”, a banda kacérkodott az ősgyökereivel. Nem teljesen thrashes, mégis a „Hadeon” egészen a „Testimony of the Ancients” albumig lő vissza, és ha onnan kezdve keresel kapcsolódási pontokat, inkább a „Consuming Impulse” felé érdemes kutakodnod, mint fordítva, a „Spheres” irányába.
A „Hadeon” old school death metal. Ennél jobban nem is lehetne az. Mameli ki akart adni magából egy régi iskolás death metal albumot, és meg is tette. Ősi riffek, amelyek a thrash metal ősinformációiban kutakodnak. Ahhoz pedig, hogy valaki a régi leves felmelegítésében is meggyőző legyen, jó, ha maga mellett tudhat egy hangmérnököt, aki gyakorlatilag a metal valamennyi korszakát átélte, perfekcionista, és pontosan tudja, hogyan kell újraalkotni a régi iskola hangzását úgy, hogy 2018-ban is frissen és fertőzőn szóljon. Ő Dan Swano, aki a végső masterelésről gondoskodott. Vele semmi sem mehet félre. A „Hadeon” kifejezetten régi iskolás hangulatra hangolt death metal riffelésekkel dicsekedhet, a zenekar gyökerekhez való visszatérésében pedig igen fontos szerepet játszott a zenekar új tagjának, a román Septimiu Hărşannak a dobolása is, aki más fából faragott, mint „modern” elődje, David Haley. Mameli hörgése tökéletesen megragad! Minden hangszer és az ének is tökéletesen kontrasztos, a hangzás képe pedig kiváló. A „Hadeon” remekül megragad. Az első másodperctől az utolsóig. Igazhitű, régi iskolás death metal.
Ennek ellenére az egészet kicsit fenntartással kell kezelni. A „Hadeon” tehát a zenekar nagyon jó új albuma. De nem az old school death metal olyan hatalmas csapása, amely technikailag komplex kalandorsággal újabb evolúciós villanással rukkolna elő a zenekartól, pedig a régi Pestilence-rajongók ezt áhítják igazán. Valójában tömör és tökéletesen átgondoltan kimért lépés a múlt felé. Inkább a szent egyszerűség, mint a kísérletező csodabogárkodás felé. Kifejezésmódjában a mai Pestilence olyan művészi húzásokat választ, amelyekben a legkényelmesebben érzi magát, és a legjobban is uralja őket. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy másképp nem tudnának, és ebben a másságban ne lennének ugyanolyan, ha nem még meggyőzőbbek. Annak ellenére, hogy az album nem hoz földrengésszerű rengéseket művészi értelemben, ez a kényelmes és biztonságos, a múltba mutató művészi lépés a zenekarnak most nyilvánvalóan nagy jelentőségű. Tudod, hogy van ez. Néha egyet hátra kell lépni, hogy aztán két lépést tehess előre. Éppen ez a művészi visszalövés az aranykorba, valahová a „Testimony of The Ancients” és a „Consuming Impulse” közé, szilárd platformot ad a zenekarnak ahhoz, hogy a következő albummal azt tegye, amit például a felejthetetlen „Spheres”-szel: kihívja ne csak önmagát, hanem az egész metalvilágot. Hogy akkora szakadékot teremtsen a „Hadeon” és utódja között, amely határozottan tömör művészi elmozdulás. Az utódnak azonban nagyobb mértékben kell merész kísérletezéshez nyúlnia, vagyis „progresszívnek” lennie, mondjuk inkább kísérletező kalandorságot hoznia, amely a hallgatót a technikailag komplex féktelenség nagyobb adagjával is meg fogja örvendeztetni. Miután a Pestilence megtalálta magában a „reset” gombot, már csak egy marad. Igen: a „Hadeon” utódjánál hagyjuk magunkat meglepni.
Még egy gondolat. Ha az „Obsideo” albumot követően csak a régi Pestilence-lemezeket pörgetted, és eszedbe sem jutott többé, hogy az „Obsideo”-t valaha újra meghallgasd, a „Hadeon” után újra elő fogod venni a „Hadeon”-t, és ha a régi Pestilence-albumokat pörgeted, nem lesz furcsa, ha róluk áttérsz a „Hadeon” rotálására.
Még ennyi. Megemlítjük, hogy a „Hadeon” albumon a mi szlovén zenei ászunk és basszusgitárosunk, Tilen Hudrap (Vicious Rumors, Paradox) is basszusozik, aki a „Hadeon” albumra saját szerzeményt is hozzátett, a Subvisions című dalt. Tekintve, hogy a többi dal szerzője a zenekar vezére, Mameli, a Tilen képességeibe vetett bizalma további bizonyíték arra, mennyire nagyra becsülik a basszusgitáros mesterségét az új Pestilence-nél.
Felállás
Patrick Mameli – gitár, ének
Santiago Dobles – szólógitár
Tilen Hudrap – basszusgitár
Septimiu Hărşan – dob
Produkció
Patrick Mameli
Számlista
1. Unholy Transcript (01:54)
2. Non Physical Existent (03:28)
3. Multi Dimensional (03:14)
4. Oversoul (03:21)
5. Materialization (02:54)
6. Astral Projection (03:41)
7. Discarnate Entity (03:33)
8. Subvisions (01:16)
9. Manifestations (03:28)
10. Timeless (02:45)
11. Ultra Demons (03:13)
12. Layers Of Reality (02:39)
13. Electro Magnetic (03:44)
