Szerző: Rok Klemše
Helyszín: Arena, Bécs, Ausztria
A koncert dátuma: 2014. december 14.
Bő 19 (!) év telt el a kultikus At the Gates lemez, a Slaughter of the Soul megjelenése óta, amely az együttes munkásságának csúcsát jelentette, ugyanakkor a zenekar számára idő előtti véget is hozott, méghozzá pályájának abszolút csúcspontján. A banda 2008-as „reunion” turnéval való visszatérése váratlan volt, az új album valamivel kevésbé, annak ellenére, hogy többször megígérték, hogy nem lesz. Az viszont mindenképpen váratlan volt, hogy az At War With Reality egy ilyen hosszú alkotói szünet után olyan lemez lesz, amelyet az At the Gates pályájának koronagyöngyeként lehet emlegetni, és erejében, meggyőző voltában a diszkográfia bármelyik darabjával össze lehet mérni. Mégis így van, és az At War With Reality az év albumának egyik legerősebb várományosa. Hogy az At the Gates élőben még mindig odatesz, azt már volt alkalmunk ellenőrizni, most viszont azt is megtudhattuk, hogyan szól élőben a teljesen új anyag, közel húsz év után először.
Az At the Gates az 1992 óta első igazi turnéján lehetőséget adott fiatal svéd kollégáinak, a Morbus Chronnak, akik már a Sleepers in the Rift című debütálásukkal felhívták magukra a figyelmet old-school hangzású svéd death metaljukkal, az idén megjelent Sweven pedig megerősítette az ígéretes underground zenekar státuszát. A Morbus Chron a est egy jó félórát kapta arra, hogy bemutassa sötét, rettenetes atmoszférával átitatott death metaljét, amely az Autopsy, a Death, a Nihilist, a Morbid, vagy akár a The Red In the Sky Is Ours idején az At the Gates legjobb, régi iskolás death metalos időit idézi. Az énekes, Robert Andersson a koncert során egyetlen szót sem szólt a közönséghez, de a hallgatását állatias vokálokkal és a megkínzottak üvöltéseivel pótolta, akiknek az inkvizíció idején megvolt a „megtiszteltetésük”, hogy kipróbálhassák valamelyik szerkezetet, amelyből most a bécsi kínzóeszköz-múzeumban láthatók kiállítások. A Morbus Chron a pszichotikus, atonális riffekkel is hátborzongató ambientet teremt, a zene sötét természete pedig leginkább az Aurora in the Offing és a Ripening Life közötti vágtában tört felszínre, ahol a megtört ritmusok és modulációk pillanatokra a Death progresszív death metaljához közelítik a Morbus Chront.
A Tom G. Warrior acélos, örök vezetése alatt álló Triptykon kíséri az At the Gatest a turnén, ami további ok volt a koncert megnézésére, hiszen az idei Melana Chasmata is az év egyik legmarkánsabb kiadványa. A Triptykon az áldott karácsonyi időszak tiszteletére nyitódalnak a Sötétség Hercegének szóló tizenegy perces főhajtást, a Goetiát választotta. A Arena hangszórói kegyesek voltak a Triptykonhoz, és valóban érvényesült a viszonylag egyszerű riffek romboló természete, amelyek mégis mindent letarolnak maguk előtt, valamint Tom fenyegető, torokból jövő morgása a kötelező, már népszerűvé vált „Ugh!” közbekiáltásokkal. Most kissé meglepett, vagy talán el is keserített a setlist, mert a Triptykonnak szánt idő oroszlánrésze a tíz percnél is hosszabb Goetiára és a The Prolongingra ment el. Igaz, hogy Tom és a többiek a Celtic Frost két örökzöld himnuszával, a Circle of the Tyrantsszel és a The Usurperrel megörvendeztettek, de nem maradt idő az aktuális lemez bemutatására, amely tele van kiváló rombolókkal. Az Altar of Deceit helyett például sokkal jobban esett volna a Boleskine House, a Breathing vagy az Aurorae. Zavaró volt Tom németül folytatott kommunikációja és az egész zenekar kissé túlságosan statikus fellépése is, de a Triptykon így is el tudta érni, hogy egy jó háromnegyed órán át, pontosabban kis híján egy órán át sűrű sötétség, fájdalom, kétségbeesés és Gigeres borzalom burkolta be az Arenát.
Az izgalom már akkor érezhető volt a teremben, amikor a színpadon felfedték az új lemez borítójával díszített „backdropot”, az egyébként nem teljesen megtelt Arena pedig felüvöltött, amikor a hangszórókból felharsant Anton Reisenegger hangja, aki elmondta az El Altar del Dios Desconocido szövegét, és felrobbant, amikor a legendás svéd csapat színpadra lépett, és megszólalt az első bomba, a Death And the Labyrinth. Az At the Gates rögtön bebizonyította, hogy csúcsformában, élete formájában van, az összeszokottság végig hibátlan volt, a gitárfűrészelés kiváló, Erlandsson dobolása pedig pontos, hangos és földrengető! A fiúk természetesen a legtöbb figyelmet az At War With Reality-nek szentelték, amely élőben remekül szól, az új dalok szépen beleolvadnak a régebbiek közé, és az ő társaságukban még könnyebb elhinni, hogy az At the Gatesnek tényleg sikerült olyan albumot készítenie, amelyet egyszer szintén AtG-klasszikusnak fognak tartani. A Slaughter of the Soul halhatatlan dallamai az Arenában visszhangoztak az első, címadó dal és Tompa kultikus „GO!” kiáltása óta. Tompa hangszálaiból még mindig hibátlanul ömlik az a „trademark” nyers, agresszív growl, amely ennek ellenére tagolt, tiszta és érthető, sőt, talán az évek során még jobb és kidolgozottabb is lett. Kondíció híján semmiképp sem szenved, mert Lindberg hangszálai a záró The Night Eternalig nem apadtak el. Nem apadt el a gitárkettős, Anders Björler és Martin Larsson ereje sem, akik végig megbízhatóan gondoskodtak a körfűrész módjára brutális riffelésről és a szikeként metsző, halhatatlan dallamos betétekről. Bár a Slaughter of the Soul és az At War With Reality rombolói is teljesen elegendőek lettek volna, az At the Gates egy ugrást is tett a múltba, kiemelkedően meglepett főleg a With Fear I Kiss the Burning Darkness lemezről a The Burning Darkness, amelyet (ha nem tévedek) a reunion koncertek alatt még nem játszottak. Bár szép számú dalt eljátszottak, az At the Gatesszel töltött idő mégis túl gyorsan elszaladt, és egy óra és negyed után talán még be lehetett volna szorítani egy-két számot. De ettől függetlenül az At the Gates bebizonyította, hogy új reneszánszát éli, az év egyik legjobb koncertjét adta, amelyet teljesen a valóságon kívül lehetett átélni, és csak remélni lehet, hogy nem éri majd olyan hirtelen vég, mint alig húsz éve. „Reality is not always probable, or likely.” Jorge Luis Borges.
Setlist
TRIPTYKON:
1. Goetia
2. Altar of Deceit
3. Circle of the Tyrants
4. The Usurper
5. The Prolonging
AT THE GATES:
1. El Altar del Dios Desconocido/Death and the Labyrinth
2. Slaughter of the Soul
3. Cold
4. At War With Reality
5. Terminal Spirit Disease
6. Raped By the Light of Christ
7. The Circular Ruins
8. Under A Serpent Sun
9. Windows
10. City of Mirrors
11. Suicide Nation
12. Heroes And Tombs
13. Nausea
14. World of Lies
15. The Burning Darkness
16. The Book of Sand (The Abomination)
— ráadás —
17. Blinded By Fear
18. Kingdom Gone
19. The Night Eternal
Képgaléria
