Grindcore-extravaganza a Gromkában (2012)
Helyszín: Metelkova, Gromka
A koncert dátuma: 2012. 04. 07.
Látogatók száma: 100
Jegyár: 8,00€
A csütörtöki punkos ugrálás és együtt éneklés után szombaton a Gromka klubban egy konkrétabb este várt ránk. A klubok előtt ácsorgásra teljesen alkalmatlan, csikorgó hidegben a Vulvathrone, a Psychofagist és a Fuck the Facts készülődött a helyszín gyomrában. A három bandában a nonkonformizmus a közös nevező. A másság kifejezésére pedig a grindcore-t választották, ami az előadás alapján olyan tág, mint egy pornószínésznő hátsó nyílása egy tíz csődörrel lezavart csoportos orgia után. Őszintén szólva én elsősorban a záró fellépő Fuck the Facts miatt jöttem. Az előzenekarokkal a koncert előtt nem sokat foglalkoztam. Az én hibám. A Vulvathrone-t valószínűleg már minden komolyabb szcénakövető ismeri. Az igazi meglepetést számomra a Psychofagist jelentette.
A Vulvathrone – valószínűleg a rengeteg színpadi tapasztalatnak is köszönhetően – kivételesen oldott hangulatot tud teremteni. Ehhez a közönségben álló haverok is hozzátettek rendesen, úgyhogy időnként úgy éreztem magam, mintha egy kibővített zenekari próbán ülnék. A folyamatos hülyéskedés ellenére szerencsére a dalok előadása nem szenved csorbát. A hazai terepen valószínűleg a legjobb grind formáció nyersen és gyilkosan nyomja végig az összes számot. A koncert közben az egyik gitárosnak elpattant a húrja. A többiek nem jöttek zavarba, és „semi-stand-up” műsort adtak a színpadon, ami addig szórakoztatott minket – miközben azon találgattunk, hogy a mester elment-e szarni –, amíg az alapító tag vissza nem tért a színpadra. Maradt elég idejük, hogy bemutassák a széles életművet is, én pedig elégedetten ballagtam ki szünetre.
Elég nehéz volt felpörgetni magam és odafigyelni a következő bandára, mert a várakozásaim rendkívül alacsonyak voltak. Az olasz Psychofagistnak úgy tűnik, teljesen saját elképzelése van a zenéről. Játszanak, hm… progresszív jazz-grindot? Azzal, hogy a hagyományos grindpillanatokból van a legkevesebb, vagy épp váratlan helyeken bukkannak fel. A dalok szerkezete a teljesen nyugodt jazzrészek – ahol a dobsávból a cintányérok zizegése emelkedik ki – és a tomboló grindpillanatok között ingázik. A Psychofagist minimálisan használja az éneket: minden számban csak néhány vokális dallam van. Maga a zene nagyon nehezen hallgatható, mégis éppen eléggé leköti a hallgatót a színpad előtt. Ha valaki lefényképezett volna a színpad előtt koncert közben, az arckifejezésemmel valószínűleg azonnal speciális iskolába küldtek volna. Ha kíváncsi vagy, hogyan szól az egész, kattints ide. Egy videó többet mond ezer szónál.
A kemény szellemi kihívások után, amelyekre az agyféltekéimet ítélték, az olaszok fellépése után a kanadai Fuck the Facts lépett színpadra. A banda pályafutása során már nyolc nagylemezt adott ki. Diszkográfiájukban emellett még egy kisebb tengernyi „split” („megosztott kiadvány”, általában két, legfeljebb három zenekarral) és EP is található. Mindenesetre elég ahhoz, hogy a látogató magabiztos fellépésre számítson. És meg is kaptuk. A zenekar színpadán két gitár áll, amelyek mennydörgő vihar hangulatát idézik. Így kezdődött a koncert is! A szlovák himnusz, a „Za Tatrami se bliska” ritmusában. A vihar pedig gyorsan elérte a koncerthelyszínt. A Fuck The Fact két énekest használ, akik tovább fokozták a meggyőző atmoszférát. A basszusgitáros mellett egy hobbit termetű lány is énekel, pokoli hangszálak és légzőrendszer kombinációjával. A zenekar muzsikája a noise, néhány core-stílus és természetesen a grind konglomerátuma. A amúgy „felpörgetett”, rövid számokban elég helyet találnak a „groove” pillanatoknak is, amelyek a közönséget – legalábbis az előítéletektől mentes részét – ringatózásra kényszerítik. Nagyon minőségi zárása volt tehát az estének.
A hangzás minőségébe ezúttal nem megyek bele. A Gromkában ez mindig nagyjából egyformán megfelelő szinten van, ami azt jelenti, hogy alkalmas azokhoz a műfajokhoz, amelyeket általában ebben a klubban játszanak. Az esőnek az élénk teremben zajló dolgokkal megmutattuk a fakiccsot, bár hazafelé – legalábbis többségünkhöz – újra csatlakozott. Fuck the Facts, Fuck the Rain!
Képgaléria




























