Szerző: Rok Klemše
Előadó: Therion
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2007
A Therion a minőség fogalma. A Therion az a zenekar, amely 20 éves pályafutása alatt még egyszer sem okozott komolyabb csalódást, és újra meg újra meglep a hangzása látványos fejlődésével, valamint a zene, az énekteljesítmény és a szövegek kiváló minőségével is. A death metal éveket már régen maguk mögött hagyták, most pedig a szimfonikus hangzást is kissé félretették, pedig az jellemezte a Therion középső korszakát, nagyjából a Theli lemeztől kezdve. És éppen az, hogy a Therion ezúttal szinte elhagyta a védjegyének számító hangzást, rendkívül vegyes fogadtatást fog kiváltani a rajongók körében. Még nagyobb ütés volt az összes rajongónak a hír, hogy a zenekar központi alakja és az anyagok többségének szerzője, Christofer Johnsson búcsút mond az éneklésnek, és ezentúl csak a dalszerzésre, a komponálásra és a gitározásra koncentrál. Annál nagyobb volt az érdeklődés a 2004-es, kiváló ikerlemez, a Lemuria/Serius B utódja iránt, főleg mert állítólag a trilógia záró részének kellett volna lennie. Christofer azonban most másképp döntött, a befejezést elhalasztotta valamikor a jövőbe, és így született meg a Gothic Kabbalah. Maga a cím valójában kicsit félrevezeti a Therion-zene felületesebb ismerőit, hiszen ez a zenekar legkevésbé „gótikus” lemeze, a névnek még csak köze sincs semmiféle műfaji besoroláshoz: konceptlemezről van szó egy svéd misztikusról és rúnakutatóról, Johannes Bureusról, valamint a 16. században Svédországban alapított mozgalomról, a Gothic Kabbaláról.
Elég volt a filozofálgatásból, térjünk a lényegre. Nehéz volt elhinni, hogy a Gothic Kabbalah eléri a 2004-ben megjelent ikerlemez, a Lemuria/Serius B színvonalát, de az új dupla lemez hatalmas 85 percnyi kiváló zenéjével könnyedén odaér, ha nem épp túl is szárnyalja azt. Mindenesetre ki kell mondani: ez nem az a lemez, amely elsőre telibe talál. Többszöri hallgatás kell hozzá, hogy feltáruljon minden réteg, amit a Gothic Kabbalah kínál. Bevallom, nekem is átlagosnak tűnt az első végighallgatás után, sőt kifejezetten csalódást okozott, mert hiányzott belőle az igazi Therion-hangzás. De a jó zene dolga éppen az, hogy nem tálal fel neked mindent azonnal, ugye? A Gothic Kabbalah is néhány hallgatás után bemászik a bőröd alá, és ott is marad! Hatalmas, érzelmes, gyilkos, mágikus, fantasztikus – ezek a jelzők jutnak eszembe, amikor hallgatom.
Christofer többszörösen is kiválóan betöltötte az éneklésről való lemondásával keletkezett űrt, mégpedig rögtön két énekessel. Az énekes feladatokat ezúttal a multiinstrumentalista Snowy Shaw (Dream Evil, Mercyful Fate, King Diamond) és Mats Leven (At Vance) vette át, akit a svéd énekesek legjobbjai között tartanak számon, és ezt ezen a lemezen is bizonyítja. A vendég énekesnőktől, Katarina Liljától és Hannah Holgerssontól sem lehetett kevesebbet várni a legmagasabb színvonalnál. Christofer és Kristian Nieman ezúttal a Therionnál eddig hallott legjobb riffek közül írt meg párat, az íráshoz pedig a dobos, Petter Karlsson is hozzátette a magáét. Mindent összevetve a Therion ezúttal talán először mutatkozik be igazi zenekarként, nem csupán „Christofer és a többiek” formájában. Hogy még világosabb legyek: a Therion most igazi egységként működik, kevesebb a hangsúly a szimfonikus részeken, a lemez az egész banda munkája, nem csak Christoferé, és ő maga is azt mondja, hogy ezt akarta mindig.
És mi a helyzet magával a zenével és a számokkal? Azt mondják, a legjobbat a végére érdemes hagyni 🙂 Az album valóban fenséges, epikus hangulatot áraszt, amilyet nem sok zenekar tud nyújtani. Bár a Therion kissé letért a szimfonikus/operás útról, még mindig a metal egyik legegyedibb zenekara, csak épp most több a rockhatás, a lemez hangzásban főleg a hetvenes évek rockjával kacérkodik. Ezek a hatások remekül keverednek a „Tuna 1613”-ban, melynek felvezetése a Queen vokális harmóniáit idézi, a Hammond-orgona hangja pedig még tovább fokozza a vintage hangulatot. A folk elemek is jól beépülnek, nem akkora mértékben, mint a Secret of the Runes lemezen, de még mindig annyira, hogy hallhatók legyenek, és remekül egészítik ki a lemez őrült atmoszféráját. Főleg a „Trul”-ban, amely hihetetlen gitárfutamokkal, kórusénekkel és furulyával operál, ez utóbbi igazi Jethro Tull-érzést ad a számnak. A címadó dal egyértelműen az album egyik legjobbja, azonnal megragad a fülben, és már itt megmutatkozik Mats elképesztő éneke, amely a lemezen többször is összefonódik a finom női hangokkal. A remek gitárrészek mellett nem lehet elmenni, főleg Christofer és Kristian lenyűgöző szólói és a mágikus riffek miatt. Igazi áldás a fülnek! Az album egyik legszebb dala egészen biztosan „The Perrennial Sophia”, megint csak kimondhatatlanul őrült férfi és női vokálokkal. Igazi Uriah Heep-es rockkal szolgál „The Falling Stone”, ami nem is csoda, hiszen a lemezen Ken Hensley is közreműködött. De ne aggódj, a Therion még mindig igazi metalzenekar, ezt bizonyítja például az ütős „T.O.F. – The Trinity” is, őrült Symphony X-es arpeggiókkal és szólózással, csak épp itt a dal még fenségesebb és hatalmasabb annál, amit maga a Symphony X írna. Hogy a Therion mégsem felejtette el teljesen a szimfonikus oldalát, azt a bombasztikus „Three Treasures” idézi fel, hatalmas férfi kórusrészekkel és suttogott betétekkel. Mintha ez még nem lenne elég, a Therion a legvégén még egy 15 perces magnum opusszal is előáll, az „Adulruna Redivivia”-val. Szó szerinti értelemben vett eposz, őrült atmoszférával, számtalan fordulattal és összefonódással.
Az igazán jó lemezhez hozzájárul a kiváló, kristálytiszta produkció, amely Stefan Glaumann (Evergrey, Europe, Rammstein) keze munkája, valamint Thomas Karlsson ismét remek szövegei, amelyek bőven adnak anyagot a felfedezéshez, már persze annak, aki egy kicsit kíváncsibb természet.
A Therion könyvének új fejezetét a Gothic Kabbalah nyitja meg. Mint mondtam, ez a lemez többszöri hallgatást igényel, de ha egyszer meghódítod, rabul is ejt. Az elnyűtt lemezjátszó garantált. Hogy az „új” Therion hogyan szól élőben, arról hamarosan magunk is meggyőződhetünk. 31-én januárban ugyanis a Grave Diggerrel és a Sabatonnal együtt érkeznek a ljubljanai VPK Media Parkba. Addig még van időd, hogy a Gothic Kabbalah meghódítson és rabul ejtsen!
Felállás
Christofer Johnsson – gitár, billentyűsök, orgona
Kristian Niemann – szóló- és ritmusgitár
Johan Niemann – basszusgitár, gitár, akusztikus
Petter Karlsson – dobok, gitár, billentyűsök, szóló- és kórusének, ütősök
Mats Levén – szóló- és kórusének, gitár
Snowy Shaw – szóló- és kórusének
Katarina Lilja – szóló- és kórusének
Hannah Holgersson – szóló- és kórusének, szoprán
Produkció
Stefan Glaumann
Számlista
CD 1:
1. Der Mitternachtlöwe – 5:38
2. The Gothic Kabbalah – 4:32
3. The Perennial Sophia – 4:53
4. Wisdom and the Cage – 5:13
5. Son of the Staves of Time – 5:10
6. Tuna 1613 – 4:21
7. Trul – 5:11
8. Close up the Streams – 3:55
CD 2:
1. Wand of Abaris – 5:50
2. Three Treasures – 5:30
3. The Path to Arcady – 3:53
4. TOF – The Trinity – 6:17
5. Chain of Minerva – 5:28
6. The Falling Stone – 4:50
7. Adulruna Rediviva – 14:36
Játékidő:
CD1 – 38:53
CD2 – 46:24
Összesen – 85:17
