Megjelenés dátuma: 2019.05.10.
Kiadó: Kscope
Producer: Gong
Játékidő: 43:01
Műfaj: progressive rock/space rock/Canterbury scene
Értékelés: 9/10
A „The Universe Also Collapses” a legendás progrock-titán Gong második albuma alapítójuk, Daevid Allen halála után – ő 2015-ben költözött át a „magasabb asztrális szférákba” –, egyben a zenekar tizenötödik stúdiólemeze. Az előd, a „Rejoice! I’m Dead!” (2016) még tartalmazott néhány posztumusz felvételt Allen hangjával, a „The Universe Also Collapses” viszont az első Gong-album, amelyen az űrrock felejthetetlen „nagypapájának” már semmilyen posztumusz közreműködése nem hallható.
A Gongot Allen utódja, Kavus Torabi (Knifeworld, Cardiacs) vezeti gitáron és fő énekesként; mellette Dave Sturt (Jade Warrior) basszusgitározik, Fabio Golfetti (Violeta de Outono) gitározik, Ian East szaxofonozik és fuvolázik, Cheb Nettles pedig dobol. Ők a „The Universe Also Collapses” lemezen is folytatták a klasszikus, aranykori Gong-féle space rock hangzás újraalkotását, igen csábító, „retró” produkcióban. Mindannyian tapasztalt mesterei hangszerüknek, és mivel Allennel együtt játszottak annak búcsúalbumán, az „I See You”-n (2014), jól tudják, hogyan kell feltámasztani az 1970-es évek első felének klasszikus Gongját az új évezred második évtizedében is.
Az albumon igaz, hogy „csak” négy szám van, de a nyitó eposz, a „Forever Reocurring” több mint húsz perces, így a Gong eddigi történetének leghosszabb darabja. Ez az ambiciózus alkotás nevezhető a lemez csúcspontjának és a legjobb szerzői ötletek afféle kollázsának, a klasszikus „Radio Gnome Invisible”-hangzás nagyon jó felidézésével. Szinte minden megvan benne, ami a régi Gongot jellemezte: pszichedelikus hangszerelés, felfokozott, gyakran kiszámíthatatlan hangszeres improvizációk, különc hangok, időnként pentatonikus skálákra épülő keleties ritmusok, jazz-fusion pillanatok és a megfelelően „betépett” ének.
Torabi ugyan nem rendelkezik Allen karizmájával, hasonló humorra sem törekszik, a szövegekben pedig végképp nem próbálja utánozni néhai példaképét. Ennek ellenére a hangszíne, amely rokonságot mutat az ausztrál space rock-mester hangjával, nagyon kedvezően olvad bele az új Gong hangzásvilágába. Ian East szaxofonbetétei időnként jazzes elemeket is hoznak, amelyeket a Gong amúgy az 1970-es évek második felében, Allen (ideiglenes) távozása után nem sokkal csiszolt tökélyre. Ennek az epikus space rock-útnak a szerkezete folyamatosan változik, a színes hangszeres részeket kivételes tűzzel és virtuozitással játsszák, ezért jó lelkiismerettel nevezhetjük az egész album csúcspontjának.
A mindössze valamivel több mint két perces „If Never I’m and Ever You” rövid, de szórakoztató kísérlet a space rock és a pszichedelikus pop határán. A tizenhárom perces „My Sawtooth Wake” új űrbéli kalandot kínál transzcendentális ambienttel, bőséges szaxofon-improvizációkkal, gitáreffektekkel való kísérletezéssel és szokatlanul ütős dobkanonádokkal. A Gong nem lenne Gong, ha nem gondoskodna legalább egy kaotikus szakaszról kissé paranoid többszólamúsággal, vad szaxofonkanyarokkal és szokatlan ritmikai fordulatokkal, amelyek a teljes spontaneitás termékének tűnnek. A záró „The Elemental” a szokásos Gong-mércével mérve már-már kereskedelmi szándékú darab, olykor vidám hangszerelésekkel, tapssal és kópé refrénnel, de még mindig elég eklektikus és ritmikailag kiszámíthatatlan ahhoz, hogy tetsszen a klasszikus korszak minden rajongójának.
A Gong a „The Universe Also Collapses” albummal ismét bebizonyítja, hogy Daevid Allen nélkül is progresszívrock-nagyhatalom marad. A legfrissebb stúdiócsemege egy lapon említhető a „Radio Gnome Invisible”-trilógia korszakának legjobb teljesítményeivel, bár a szövegek tartalmából ítélve nem tartalmazza a klasszikus Gong-mitológiát. Az ugyancsak igen kellemes elődöt követően ez már nem akkora meglepetés, de így is nagyon ritka, hogy egy olyan zenekar, amelyben egyetlen eredeti tag sincs, ilyen szerencsésen idézzen fel néhányat a legragyogóbb alkotásai közül. A Gongnak színes történelme során rengeteg remek felállása volt, de kevés volt köztük olyan technikailag kiváló, mint a legendás csapat jelenlegi verziója. A „The Universe Also Collapses” olyan album, amelyet Allen is biztosan „megáldott” volna, ha még élne.
A recenziót írta: Peter Podbrežnik
Számok listája:
1. Forever Reoccurring (20:37)
2. If Never I’m and Ever You (2:27)
3. My Sawtooth Wake (13:14)
4. The Elemental (6:43)
Gong:
Kavus Torabi – ének, elektromos és akusztikus gitár, harmónium
Fabio Golfetti – gitár, vokál
Ian East – szoprán-, bariton- és tenorszaxofon, fuvola, basszusklarinét
Dave Sturt – basszusgitár, szintetizátor, vokál
Cheb Nettles – dobok, zongora, Theremin, vokál
