Kiadó: Kscope Records
Megjelenés dátuma: 2026. 3. 13.
Produkció: Gong
Hossz: 43.42 perc
Stílus: Progressive Rock / Canterbury Scene
Értékelés: 9.0/10
A Gong bolygó és a rajta élő, repülő teáskannákban száguldó rádiógnómok új kozmikus ciklusa folytatódik a legfrissebb, „Bright Spirit” című albummal, amelyen Kavus Torabi énekes-gitáros és tapasztalt zenésztársai továbbra is hűen követik a legendás Daevid Allen (1938-2015) alakját és hagyatékát. A „Bright Spirit” már a negyedik lemeze a kanterburyi szcéna kultikus képviselőinek, amely Allen halála után jelent meg, és amelyen kozmikus-pszichedelikus alkotói víziói tovább élnek, még ha valamivel kevésbé excentrikus és avantgárd módon is.
A „Bright Spirit” mindent tartalmaz, amit a Gong régi hívei kívánhatnak, élén a kísérletező, kiszámíthatatlan pszichedelikus-spacerockos szerzeményekkel, amelyek úgy szólnak, mintha a múlt század hetvenes éveinek első felében készültek volna, vagyis a műfaj, illetve zenei mozgalom aranykorában. A mai Gong mégis tartogat jó pár friss zenei ötletet, főleg a karizmatikus Torabinak köszönhetően, aki iráni származású brit, és néhány számba a világzene elemeit is becsempészte.
Ez ezúttal már a remek nyitányon, a „Dream of Mine” című pszichedelikus kalandon is hallatszik, amelyben a pentatonikus skálák és a szenvedélyes szaxofonaranzsmanok révén közel-keleti hatások jelennek meg. Az egész úgy szól, mintha egy másik bolygóról érkező látogatók landolnának egy teheráni bazár kellős közepén, és a fűszerektől meg mindenféle más „fűtől-fától” elkábulva vad táncba fognának a helyiekkel. Olyan szerzemény ez, amitől az amerikai kormányzat mai megveszekedett hívei közül bárkinek súlyos hasmenése lenne, a Gong régi és új rajongói viszont úgy élvezik majd, mint már rég semmit.
A „Mantivule” jazzesebb hangvételű instrumentális szám, amellyel a Gong emlékeztet rá, hogy a hetvenes évek második felének rövid időszakában, amikor a néhai dobos, Pierre Moerlen vezetésével új frakció alakult, a pszichedelikus rockhoz és a space rockhoz képest jobban kedvelték a jazz fusiont, bár ez a darab szinte tökéletes hibridje a két műfajnak. A békés, álmodozó „The Wonderment” határozottabban space rockos teljesítmény, hatalmas szintirétegekkel, amelyek az elektronikus-ambient és new age zene aranykorát idézik, olyan mesterek nyomán, mint Jean-Michel Jarre és a mi Miha Kraljunk, még ha ez nem is instrumentális.
Jóval energikusabb és olykor szinte epikus a „Stars in Heaven”, amely sikeresen viszi tovább a „Bright Spirit” eklektikus irányvonalát. Torabi énekének fő különlegessége, hogy énekmódjában, bár hangszínében nem, gyakran emlékeztet Allenre. A „Fragrance of Paradise” időnként úgy szól, mint egy elveszettnek hitt, nemrég előkerült szerzemény a felejthetetlen „Radio Gnome”-trilógia idejéből, különösen a játékos szaxofonaranzsmanok és a ringató ritmusok, amelyek egy pillanat alatt felidéznek néhány Gong-klasszikust abból a koncepcióalbum-odüsszeiából. A „Relish the Possibility” kifejezetten álmodozó, meglehetősen egyszerű pszichedelikus rockballada egy csipet folkkal, az „Eternal Hand” pedig, amelyet leginkább az éteri fuvolahangok és a finom akusztikusgitár-futamok jellemeznek, szokatlanul melankolikus módon zárja ezt a remek lemezt.
A Gong a „Bright Spirit” albummal bizonyítja, hogy néhai megalkotójuk kalandvágyó, kiszámíthatatlan szelleme továbbra is velük van, és sikeresen inspirálja őket. A Gong-mitológia szerint a Gong bolygó és a Föld még hat évre van attól, hogy ugyanabba a dimenzióba kerüljön, és egyetlen égitestté „igazodjon”. Reméljük, addig a Föld még ugyanabban a formában megmarad, és valamelyik szenilis, nárcisztikus, gyerekes autokrata egy atomhatalom élén nem akadályozza meg apokalipszissel a rádiógnómok és a földiek vidám találkozását.
Szerző: Peter “Dr. ProgRock” Podbrežnik
Számlista:
1. Dream of Mine (10:32)
2. Mantivule (6:22)
3. The Wonderment (5:11)
4. Stars in Heaven (4:01)
5. Fragrance of Paradise (7:39)
6. Relish the Possibility (3:09)
7. Eternal Hand (6:48)
Felállás:
Fabio Golfetti – gitár
Kavus Torabi – ének, szintetizátorok, gitár
Dave Sturt – basszusgitár
Ian East – szaxofonok
Cheb Nettles – ütőhangszerek
