Előadó: Arkona
Kiadó: Napalm Records
Megjelenés: 2009
Értékelés: 3.5/5
Az Arkona orosz folk/pagan metal együttes, amely évek óta sikeresen játssza újra a régi, hagyományos dallamokat valamikor rég elveszett időkből, és metálriffekkel keveri őket. A Goi, Rode, Goi már az ötödik stúdióalbumuk, és nem azt mutatják vele, amit tőlük az ember szívesen hallana.
Az Arkona zenéjének egyik sajátossága Masha női éneke, akit „Scream” becenéven jegyeznek, ami egyáltalán nem illik rá, hiszen főleg tiszta hangon énekel, olyat, amilyet bármelyik népzenei együttesnél hallhatnál. Vagyis időnként elég idegesítő tud lenni, az Arkona viszont értelmesen vegyítette az erősebb férfi énekkel és az időnkénti kórusrészekkel, ami kétségkívül javít az összhatáson.
Zeneileg az Arkona igyekszik minél több teret minél több hangszerrel kitölteni. Ennek megfelelően a hangzás remek, sőt lenyűgöző, de időnként túl sok a hangszer, és az egyes „szólamok” elvesznek ebben a hangzásmocsárban, amelyet valószínűleg valami többletnek szántak. Hasonló módon épülnek fel a kompozícióik is. Olykor annyira igyekeznek hatalmasra és ütősre venni a figurát, hogy a hatás éppen az ellenkezője lesz. Mindössze annyit érnek el, hogy mosolyt csalnak az arcodra, miközben a saját „epikus” hangzásukat próbálják megteremteni.
Nem mondom, mind jó zenészek, de ez most nem elég. A minták, ahol a vidám folk motívumok keverednek a kemény metálriffekkel, az epikus és komor bevezetőket pedig általában metálrészek követik, önmagukban jók, de nincsenek értelmesen összerakva. Az egyes összetevők talán még egy kiváló album alapjának is tűnnek, de az Arkona nem tud igazi hangulatot teremteni. Amikor az ember beleéli magát egy ambiensebb részbe, az Arkona már rohan is a „részeg” mulatozásba harmonikával vagy valami más hagyományos hangszerrel. Az egyes részek lehetnek kiválóak, de összeállításuk nem a legügyesebb.
Lehet, hogy valakinek úgy tűnik, túl kritikus voltam, de egyszerűen úgy érzem, hogy az Arkona nem adja azt, amit kellene. Jobb lett volna, ha jobban a hangulatokra koncentrálnak, ahelyett hogy minél több hatást és hangszert zsúfolnak egymás mellé. Szeretem a gyors átváltásokat egyik hangulatból a másikba, de az Arkonánál ez egyszerűen nem működik, mert sok minden annyira mesterségesen megalkotottnak hat.
A Goi, Rode, Goi mindenesetre semmi különös. Az Arkona érdekes dolgokat ad hozzá a folk/pagan metal műfajhoz, de a kompozíciók nem elég erősek. Időnként még egész érdekesek tudnak lenni, de többnyire túl gyorsan ugrálnak az egyik részről a másikra, és nem hagyják, hogy élvezzük, amit megalkottak. Az album egyébként nagyon ambiciózusra sikerült, ezért még nagyobb kár, hogy egészében nem működik a legjobban. Egyszer kiváló, máskor szinte nevetséges. Mindenképp érdemes kipróbálni, és a legjobb, ha magad döntöd el.
Felállás
Masha „Scream” – ének
Sergei „Lazar” – gitár
Ruslan „Kniaz” – basszusgitár
Vlad „Artist” – szintetizátorok, dob
Vendégek:
Vladimir „Volk” – fuvola, síp („Korochun”); Vladimir Cherepovskiy – síp, fuvola, ocarina; Ilya „Wolfenhirt” – kórus; Aleksandr „Shmel” – kórus; Aleksandr „Olen” – harmonika; Erik Grawsio – ének („Na Moey Zemle”); Jan Liljekvist – hegedű, fuvola („Na Moey Zemle”); Baalberith – ének („Na Moey Zemle”); Sadlave– ének („Na Moey Zemle”); Peter – ének („Na Moey Zemle”); Edgar „Zirgs” – ének („Na Moey Zemle”); Kaspars – duda („Na Moey Zemle”); Heiko Gerull – ének („Na Moey Zemle”); Joris „Boghtdrincker” – ének („Na Moey Zemle”); Mark „Splintervuyscht” – ének („Na Moey Zemle”); Dmitriy „Vetrodar” – mandolin („Nebo Hmuroe, Tuchi Mrachniye”)
Produkció
Arkona
Számlista
1. Goi, Rode, Goi!
2. Tropoiu Nevedannoi
3. Nevidal
4. Na Moey Zemle
5. Pritcha
6. V Tsepiakh Drevney Tainy
7. Yarilo
8. Liki Bessmertnykh Bogov
9. Kolo Navi
10. Korochun
11. Pamiat
12. Kupalets
13. Arkona
14. Nebo Hmuroe, Tuchi Mrachniye
