Szerző: Urban Bolta
Előadó: Riblja Čorba
Kiadó: City Records
Megjelenés: 2007
Játékidő: 145 perc
Értékelés: 4/5
2007. március 10-e volt, amikor Belgrád egyetlen estére – ahogy Bora Đorđević a koncert közben fogalmazott – a világ közepévé vált. A tágabb környékünk rockos elbeszélésének óriásai, a Riblja Čorba a zenekar közelgő harmincéves jubileuma előtt, a nem egészen három éve működő belgrádi Arenában adtak hatalmas koncertet, amely a szerb és a tágabb közönséget is emlékeztette arra, hogy a Riblja Čorba az új évezred első évtizedének végéhez közeledve még mindig teli tüdővel lélegzik, és csak úgy ömlik belőle az ifjonti energia, bár ez az energia tapasztalt, ősz hajú öregurak testében szorult.
A Riblja Čorba zenei pályájának évtizedei alatt kultuszt épített a koncertjei köré, a népszerű belgrádiak számos régi fellépéséről a mai napig érdekes történetek, ha nem egyenesen mítoszok és legendák keringenek. Így például még az 1979-es debütalbumuk megjelenése előtt, gyakorlatilag ismeretlen bandként kiárusították a Tašmandanska dvorana csarnokot, az „U ime naroda” című koncertalbumuk pedig hatjegyű eladási számával valószínűleg a mai napig rekordot tart valamelyik „jugoszláv” banda között. A legismertebb história valószínűleg 1982-ig nyúlik vissza, abba az időbe, amikor a Čorba a hatalmas sikerű stúdióalbumok szárnyán Jugoszlávia legkeresettebb koncertfogása volt. A zágrábi Ledena dvorana koncertjén a zsúfolásig megtelt csarnokban a tömeg agyontaposott egy tizennégy éves lányt, a korabeli hatalom pedig ezt arra használta ki, hogy hajtóvadászatot indítson a zenekar politikailag vitatott megnyilvánulásai ellen. A tragédia iróniáját csak fokozza, hogy a Čorba az akkori turnéját „Ko preživi – pričaće” néven hirdette meg. A számtalan hasonló anekdota és a még számosabb, réges-rég népszerűvé vált sláger a Riblja Čorbát a hűséges rajongók tudatalatti emlékezetébe égette, a Čorba mindörökre közismertté vált, ezért a hatalmas belgrádi Arenában rendezett koncert megszervezése a zenekar mai érett kora ellenére is minden, csak nem lövés a sötétbe.
A nagy koncert igazi motoros betéttel indult: úgy egy tucat motoros érkezett a színpad elé előkelő márkájú acélparipákon, Rob Halford módjára, az utolsó pedig kit is hozott a „tett színhelyére”, ha nem Bora Đorđevićet, és a látványosság az igencsak hosszú nyitódallal, az Ostaću slobodan című számmal kezdődhetett el. A zenekar minimalista hozzáállásával nem hat stadionattrakciónak, de az erényeit máshol kell keresni. Az egyszerű rockos beszéd és a munkásszerű színpadi tartás hamar együttműködésre és kölcsönös energiacserére késztette a teltházas Arenát, ez az energia pedig a koncert során csak exponenciálisan nőtt.
A zenekar központi alakja és lelke nem más, mint Bora Đorđević. A fején zilált ősz hajat viselő, a hatvanadik életévéhez közeledő férfi tapasztalt koncertmacska, és mint ilyen, jól tudja, hogyan kell kiszolgálni a dolgokat. A karizmatikus, született vezéregyéniség frontember bölcsen kormányozta a fellépést, és a megfelelő pillanatban egy-egy tréfával vagy humoros szavalattal tudott lelket lehelni a közönségbe, miközben a koncertfelvétel kedvéért radikális nézeteit (legalább egyszer) félretette. Közismertek a nacionalista világnézetei, az is köztudott, hogy a Čorba a politikai meggyőződése miatt már 20 éve nem lépett fel az „utált” horvát földön, most azonban Bora ezen is túltette magát, és a koncert közepén köszöntötte a Zágrábból, Banja Lukából, Rovinjból, Ljubljanából érkezett nézőket… Teljesen azért ki nem bújhatott a bőréből: a zenekar tagjainak bemutatásakor zenésztársai nevét hágai vádlottakéra cserélte, magát például egyenesen Radovan Karadžićra.
https://www.youtube.com/watch?v=5MeaOOaTV1k
A koncert a Čorba klasszikusaiból állt az egész pályafutásból, természetes módon a működésük első évtizedének dalaira helyezve a hangsúlyt. Kiemelkedett az akusztikusan játszott hármas, a Vetar Duva, a Dva Dinara druže és a Nemoj Srećo, nemoj danas, ahol a nép hangja még hangosabban hallatszik, a dalok fertőző hatása pedig élő előadásban igazi koncertes erekciót okoz! A második felében az örökzöld klasszikusok domináltak, mint az Amsterdam vagy a Kad sam bio mlad, amelyek előadásakor a hőmérséklet a zsúfolt Arenában párszor veszélyesen közel került a forrásponthoz. A Kada padne noć (upomoć) előadásakor az ötfős zenekarhoz a Szerb Rádió és Televízió népes zenekara is csatlakozott, és üdvözítően kitöltötte a hangképet: az átdolgozott hangszerelések és a klasszikus hangszerek hangja nagyon is jól állt a Čorba rockos alapjának és Božinović olykor igencsak éles zajt csapó gitárjának. Bora „Majstor” oldalán az örökké mosolygó basszusgitáros, Miša Aleksić állt, egyes refrénekben énekével is kiegészítve a hangzást, a megbízható ritmusszekciót pedig Milatović zárta a dobok mögött. Korántsem mellékszereplő a billentyűs Nikola Zorić sem, aki az olyan dalokban, mint az Odlazak u grad, szökellős rock’n’roll betéteket szállított, másfelől pedig ambient, pink floydos pillanatokat, például a Pogledaj dom svoj Anđele felvezetésében. A csúcspontot az együttlét a piszkos, ősrégi blues-rock mesterműveknél, az Ostani đubre do kraja és a Lutka sa naslovne strane című számoknál érte el, mielőtt a Prezirrel a szerb rock vén öregjei lezárták a maratoni hosszúságú fellépést – egy olyan fellépést, amely az eseményhez illően a klasszikus, acélos repertoárt kínálta.
A belgrádi Arenában készült felvétel dokumentum arról, hogy a Riblja Čorba működésének őszén is hitelesen viseli a volt közös térség egyik legnagyobb bandje címet. Egy nagy eseményhez azonban kell egy kis extra a koncerten túl is, legyen szó a színpad kinézetéről, érdekes zenei vendégekről vagy valami harmadikról, ami által a show különbözne egy átlagos klubkoncerttől. Ezen a ponton a Čorba megbukott a vizsgán, még jó, hogy alig két évvel később a harmincéves jubileumi főkoncerttel kijavították a hibát. A következtetés viszont kristálytiszta: éljen és alkosson még sokáig a „fiatal és ígéretes zenekar”, a Riblja Čorba, mert amíg a forma jó, addig az eredmények is jók lesznek!
Felállás
Bora Đorđević – ének
Vidoja Božinović – gitár
Nikola Zorić – billentyűk
Miša Aleksić – basszusgitár
Miroslav Milatović – dobok
Produkció
Dragoslav Gane Pecikoza
Számlista
01. Ostaću slobodan
02. Zvezda potkrovlja i suturena
03. Nojeva barka
04. Srbin je lud
05. Jedini način
06. Sve i svja
07. Neću da ispadnem zivotinja
08. Jedino moje
09. Poslednja pesma o tebi
10. Bilo je žena
11. Sponzori
12. Gastarbajterska pesma
13. Zelena trava doma mog
14. Vetar duva, duva, duva
15. Dva dinara druže
16. Nemoj srećo, nemoj danas
17. Juzna Afrika 85 (ja ću da pevam)
18. Gde si u ovom glupom hotelu
19. Odlazak u grad
20. Avionu slomicu ti krila
21. Amsterdam
22. Kad sam bio mlad
23. Ljubav ovde vise ne stanuje
24. Dobro jutro
25. Kada padne noc (upomoć)
26. Pogledaj dom svoj, anđele
27. Ostani đubre do kraja
28. Lutka sa naslovne strane
29. Prezir
