Szerző: Sandi Sadar Šoba
Előadó: My Ruin
Kiadó: Tiefdruck Musik
Megjelenés: 2010
Játékidő: 44:54
Értékelés: 4.8/5
Pályafutását a rapzene szexista és rasszista világában kezdte, a The Power Of A Woman albummal pedig dacolt zenei riválisainak többnyire fekete közegével. A kitartás és a túlélés próbáját a rap metal vizein folytatta a Manhole-ban (a későbbi Tura Satana), mostanában pedig a My Ruin projektben tevékenykedik, amely a rockvilág egyik jogtalanul elhanyagolt, kivételes mellékhajtása. Hogyan definiáljuk a My Ruint úgy, hogy a leírással ne csorbítsuk a kínált egészet? Úgy szólnak, mint Marilyn Manson egy tökéletes sludge rockos tripen, tematikájukban pedig a kicsapongás, a lázadás, a szexizmus, a mizantrópia és az intézményesült hittel szembeni tisztavérű ellenállás terepét járják be.
Az egyetlen 180°-os fordulatot követő, következetes keresztfordítgatásban a vitatott énekesnő, Tairrie B. Murphy és multiinštrumentalista férje, Mick Murphy dinamikus duója a hatodik lemešen nagyon színvonalas, forradalmi rockot varázsol, brutálisan koszos eretnekséggel és bűvös hívogatással megspékelve. Tairrie egyszerre tud vulgáris, szexi és agresszív, olyan golyókkal megáldva, amelyekkel sok pózert lepipál a zenei életben (és az ilyen golyótlanokból bizony nincs hiány). Két évtized alkotómunka, rapelés és provokáció a Manhole-lal és a Tura Satanával, majd a My Ruinban való, egyelőre végleges megállapodás sem jelenti azt, hogy a szenvedély lecsillapodott volna. Zeneileg a lemez tele van poénokkal, főleg pedig jó muzsikával és tehetséggel, az aranyozott punkos csintalanság pedig összetartóan egészíti ki a helyenként igen prózai, de legalább őszinte szövegeket. Képzelj el egy tökéletes, texasi, a fene egye meg, hiteles southern rock lövedéket Corrosion Of Conformity-módra, adj hozzá egy csipetnyi Motörheadet, Black Sabbathot, stonert, meg basszust és dobokat, amelyek metalos élességgel bírnak, egy kevés thrasht, doomot, punkot, és a pusztító koktél még így is csak nagyjából körvonalazódik. A My Ruin egy tökéletes molotovkoktélt tálal egyenesen a füledbe, az idegvégződéseken át a lényed legutolsó zugáig. A My Ruin teltem és ütősen szólal meg. A szövegek érzelmesek, szinte ördögűzők, és olyan eltökéltség járja át őket, ami mégsem öli meg a hallgatási kedvet. A nyitány nagyon doomos, lassú és atmoszférikus, de hamarosan felgyorsul a tempó, magasabb fokozatba kapcsol, és jön a jellegzetes gitárpárbaj a fürge, friss gitárriffek és a sikoltozó, telt női ének között. Ballaszt szinte nincs, kivételesség viszont, ahogy mondtam, bőven akad akár exportra is. A My Ruin a telivér szórakozás és hiperaktivitás pokoli változata. A Ghosts And Good Stories egyenesen iskolapélda a rock’n’roll engedetlenség megvalósítására és a tudatos auditív visszaélésre, az intimitásba nyújtott betekintés pedig olyan kifinomult erő- és tiszta ritmuskeveréket sző az agyadba és a cerebrális vizekbe, hogy a hallgatás után rá fogsz jönni: egyszerűen kell még! És még valami: a Ghosts And Good Stories a műfaj ellenére koncepcióalbum, amely az énekesnő szavai szerint nagyon reflektív és apokaliptikus sok szinten, Los Angeles intim benyomásait pedig annak többrétegű provokativitásában festi le. Teli és üres, kemény és a saját pompázatosságában üres, ebben a lerombolt értékek világában a vallás pedig csupán banális tapasz a sajgó lelkekre. Az esztétika titokzatosan metaforikus és nagyon provokatív. A tartalom szaftos, a forma meggyőző és kiérlelt.
Ha a fentiekből semmit sem éreztél, halott vagy, süket vagy kómában vagy. A My Ruin a mágnesességével és a minőségével legalább az én esetemben szerzett egy új fülpárt, amelynek még több ilyen büntetésre van szüksége! Ezért a próbálkozásért a Murphy házaspár állva tapsolást érdemel, és biztatást a mielőbbi megismétlésre!
Felállás
Tarrie B. Murphy – ének
Micky Murphy – basszusgitár, gitár, dob
Produkció
Mick Murphy & Josh Lynch
Számlista
1. Diggin’ For Ghosts
2. Long Dark Night
3. Excommunicated
4. Eyes Black
5. Money Shot
6. Abusing The Muse
7. La Cuidad
8. Suicide Tuesday
9. Saviourself
10. Malediction
11. Repose
12. Turned Out
13. Death Knell
