Kiadó: Nostromo Records
Megjelenés dátuma: 2020. 7. 1.
Produkció: Grega Habič
Az album hossza: 37.48 perc
Műfaj: Art Rock
Értékelés: 9.5/10
Grega Habičnak nincs szüksége külön bemutatásra. Ő Szlovénia egyik legszínesebb és zeneileg legsokoldalúbban kiművelt gitárosa, aki erényeivel minden nehézség nélkül kihívhatja a hathúros hangszer legnagyobb ikonjait is. Paul Gilberttől Steve Vaiig és mindenkit közte. Ennyit erről. Főleg, ha eszünkbe jut, hogy Grega Jesenicéből jön, nem Los Angelesből. Az ilyen ászokat ugyanis Szlovéniában már (nem) gyártják, vagy rég kétségbeesetten „csődbe mentek”. Grega azonban nem adja fel. Alkot és vesz fel tovább. Egyedül veszi fel. Függetlenül és teljesen szabadon.
Grega Habič az utóbbi években egyre inkább arra törekszik, hogy a színpad pillanatát a stúdióban is megragadja. Ez azt jelenti, hogy az albumai, amelyekre történetileg a „one man” rendezés jellemző, egyre kacérabban nyúlnak a csapatmunka elemei felé. A „Vrane” a zenész eddigi pályáján a legelszántabban lép be ebbe a szférába, de Grega ezt semmiképp sem radikálisan teszi, hiszen az album megőrzi a felismerhető instrumentális művészi huncutságok jókora tárházát, amelyek korábbi stúdiókalandjait is jellemezték.
Grega a „Vrane” albumon szép sor ajtót nyitott ki különféle műfaji és műfajok közötti kiindulópontok előtt. A kompozíciókba ugyanis olyan művészi kihívások lépnek be, amelyek kristálytisztán kacérkodnak a pop, az R & B, a soul, a funk, a blues és még a kabarészerű sanzon elemeivel is. Hogy Grega új művészi kihívások felé mozdul, azt már a tavaly megjelent, szerb-horvát nyelvű kislemez is sejtette a „Ljubav nije stih” című számmal, amelyben Blažka Udir énekel; ő már a 2018-as „Songs Of Breathing Freely” albumon is együtt dolgozott Gregával (a „Breathing Freely” című számban). Ehhez a dalhoz a zenekar egy nagyon mulatságos videoklipet is forgatott.
A „Vrane” felvételéig Gregának sikerült megnyernie az együttműködésre a kiváló énekesnőt, Nina Baumant, aki nem hiába tölti be az első hang szerepét Szlovénia valószínűleg legkiválóbb art pop rock formációjában, a Pandában, ahová csak a legjobbak kapnak bebocsátást. Grega ezúttal teljes egészében Klemen Gasarra bízta a basszusgitárt. Gasar azon „bibliai rock ’n’ roll lovasok” egyike, akik a szlovén rock és metal minden korszakát látták és túlélték. A Game Over tagjaként ott volt az egyik első szlovéniai thrash metal lemez („Tilt”, 1990) létrehozásánál is. Gasar most mindenhol jelen van az albumon, teljesen szabad kezet kapott, ezért derekasan ki is robban, és ez különleges ízt ad a daloknak. Mert Gasar egyszerűen különleges basszusgitáros. Néhány vendég mellett, akik Grega Habič korábbi együttműködéseiből ismert nevek, így megvan az album organikus része. A programozott rész ismét a bekattintgatott dobokra jut (Grega általában a QBase-t használta). Sajnos a fickó mögött nem áll olyan kiadó, mint a Nika például a Siddharta mögött, így a jeseniceiből származó zsenink kénytelen az alacsony költségvetésű D.I.Y. megközelítésre.
Grega ügyesen kiegyensúlyozta a „Vrane” albumot. Instrumentálisan nyitja és zárja, a középső részt pedig vokális számok terhelik, amelyeket középtájt az instrumentális Krivine „vág ketté”. Nina ismeretlen tehetségű, kivételes áthatóerejű énekesnő, fenomenálisan megélt soul és R & B érzékenységgel, amely lehet vadul szenvedélyes, de finom és szelíd is. A hangja tehát olyan zenei környezetbe került, amely nagyon szívesen és gyakran kacérkodik a torzított hangzás nagyobb decibelterheléseivel. Ez az énekhang kifejezőerejét semmiképp sem csökkenti, sőt inkább fokozza, vagyis az énekesnő rendkívül jól összeforrt Habič karizmatikus hangszerelésével és szerzői munkájával, amely állandóan fenntart legalább egy csipetnyi sötétséget.
A „Nad nama” úgy hat, mintha a zenekar „nehéz macskajajjal” készítette volna egy hetes lagzi után valahol Dél-Szerbia közepén. Könnyed hangszerelés és kés élével vágható melankólia járja át. Ez a „déli” melosszal való kacérkodás azonban Grega rendezésében és Nina énekével kifejezetten művészi sajátosságot nyer, amely az összes építőelem csúcspontján eklektikus mértéket ér el. A bevezető, borzongató kettős lábdob alapjára épülő, tüskés instrumentális katalizátor, a Trnje után finom bevezető átvezetés következik, flažoletekkel díszítve, majd a kihegyezett hard rock/heavy metal „slágerbe”, a „Roke, duša in srce” című számba érkezünk, amely a hallgatót azonnal elviszi a „szépség és a szörnyeteg” gyújtó színházi kombinációjának csattanójához. Ütős és zeneileg falánk szám, amely a szimfonikus elemeknek hála bombasztikusan duzzad, és erősíti a drámaszínház fejlődését.
Mitől különleges Grega játéka? Gyakran olyan hangzatsorokból, amelyek jazzes akkordokra épülnek, s amelyekről megszoktuk, hogy a produkcióban szívesen élezik őket metalosra. Ez az art póz hihetetlenül békülékeny párbeszédet folytat a bőséges motivikus muzikalitásba tett kirándulásokkal, másfelől hatékonyan szívja magába más műfaji szférák kipróbálásának kihívásait. Habičnál ez egyszerűen folyik, és ez a garanciája annak az önálló művészi eklekticizmusnak, amely a zenéjét hordozza.
Grega ezen az albumon valóban nagyot lepett meg, mert a kifinomult gitártechnikák rendkívüli tárházát mutatta meg, amelyek a korábbi stúdiómunkákon is követhetők voltak, de csak csipetnyi mennyiségben. Most ezt a kört stílusban kitágította. Miután a „Nad nama” számot fentebb már „feldolgoztuk”, az album második felében három lágyabb színezetű szám következik, amelyek finomságot és puhaságot követelnek. Magyarán a „feelinget” az „öncélú villogás” fölé helyezik, és ez volt Grega alapvető művészi kihívása az album felvételi folyamatának elején. A kiváló „Cinična” szólója még Lukather filigrán érzékenységéből is magába szív valamennyit a hangok görbítésében és elhelyezésében (mid-eight rész). Ezt követi a misztikus „Plima”, amely Matej Brodar „félig megírt demójának” hat. A versszakban a gitár inkább félénken színezi a számot, a hordozó szerepet pedig Gasar kifejezetten kinetikus basszusgitáros funkolása és Nina kontrasztos finomérzékű éneke veszi a vállára, majd a refrén után fenomenálisan megformált átvezetés lopakodik a dalba, akusztikus gitáron, neoklasszicizmus fényében játszva, ami különleges művészi karaktert ad a számnak. A kompozíció elemeinek kifinomult összeolvadását tekintve ez a szelíd és vágyakozó szám az album egyik legszerethetőbbike. A legtöbb kiszámíthatóságot az „Upam da veš” refrénmotívuma hozza, amelyet a szlovén popdal történelmi térképén már használtak. Persze más összefüggésben. Ezt a számot egy másik történetben a hangszerelési megoldásai alapján a Panda is használhatta volna.
Grega nem lenne Grega, ha a végére nem tartogatna két viharos progresszív metalos, vagy mondjuk inkább art-jazz-metalos instrumentális számot. Mindkettő komor. Különösen a Pussy, amelyben Grega kimutatja suhanc természetét, miközben a nő nevű csoda megoldhatatlan rejtvényeinek sorával viaskodik (kövessétek a bemixelt extatikus sóhajokat), ez az instrumentális szám pedig olyan kísérletezés fényében szól, amely nyomokban enyhén Steve Vai trükkjeire emlékeztet a „Sex & Religion” album idejéből. Az Ad Infinitum merész záró prog metal instrumentális támadás, amely lezárja az albumot, Grega pedig a „gitáros perverziók” színes, szédítő körhintájának tömkelegében búcsúzóul még egyszer prímtényezőire robban szét. A gitáros „shred” legnagyobb világsztárjainak stílusában. Mindebben a legjobban az a elmosódott, láthatatlan, vékony határvonal nyűgöz le, amelyet Grega olyan briliánsan ugrál át a jazzes figurájú motívumok és a hihetetlen zenei hozam között.
Ezúttal azonban a vokális számok legalább egyenrangú kifejezőerőt és hatókört vesznek át, mint az instrumentálisak. Sőt. Hallgatni is érdekesebbek, mert merészebben kidolgozottak. Ha Grega Habič játékára figyelsz, ezekbe a számokba, ahol különösen a kifinomult alkalmazkodásban kellett részt vennie, rengeteg „lágy” gitárdísz van beleszőve, amelyeket a múltban általában nem használt. Éppen ez járul hozzá e minden tekintetben művészileg merész és kiváló termék még nagyobb vonzerejéhez.
Tehát. A „Vrane” album Grega Habič lehetséges, fokozatos stílusváltására utal. Vagy mégsem. Mindenesetre új szférát nyit a művészi érlelődés további irányainak lehetséges kiindulópontjaiból. Érdekes lesz megfigyelni, melyekért nyúl majd, és merre lendül velük. Mert a „Vrane” fő célja teljesült. Grega egy szemernyit sem áldozott fel egyedi művészi önazonosságából. Gitárzsenijének színességét új vonásokkal és ötletekkel inkább kiszélesítette, amikor sikerrel építette be a stílusába azt a műfaji kacérkodást, amelyet eddig elkerült. A fúzió sikerült, és a „páciens” megőrizte az egyedi zenei retorika teljes eklektikus természetét, amelyet csak Habič kreatív elméje hoz el. A „Vrane” nyilvánvalóan a Grega Habič Band új művészi útjának kezdete. Az erre az útra tett első, kimért lépések pedig több mint lelkesítőek.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Trnje
2. Roke, duša in srce
3. Nad nama
4. Vrane
5. Krivine
6. Cinična
7. Plima
8. Upam, da veš
9. Pussy
10. Ad Infinitum
Felállás:
Grega Habič – gitár, billentyűk, dob
Klemen Gasar – basszusgitár
Nina Bauman – ének
Vendégzenészek:
Jovan Jovanović – basszusgitár a 7. számon
Robert Humar – billentyűk a 6. számon
Mitja Svetina – gitár a 3. számon
Blaž Soklič – dob a 9. számon
